15.rész

Hogy miért depizet be? Hát meg tudom érteni. Nagyon fel vagyok háborodva amiatt, hogy Zsazsa csak úgy, elkezdi taperolni az én Kookie-mat, és ezt mind ez nyilvános strandon. Saját, örült vágyainak a kielégítésre használta fel őt. Még jó, hogy időben odaértek a fiúk. Amúgy én akkor azt gondoltam, hogy jön utánam. Nem gondoltam volna, hogy ott marad. És most ez miatt a bűntudat gyötör. Mivel, miattam keveredet JungKook, és a többiek is egy „bandaháború” kelős-közepébe. A depis JungKook mellett feküdve, elgondolkoztam pár dolgon. Egészen addig amíg nem utaztam el Dél-Koreába, és nem találkoztam a fiúk, csak áll barátaim voltak. (Bazsin kívül) Mindenki, csak kihasználta a kedvességem, és ez miatt a szeretteim bűnhődnek most. Borzalmas ember vagyok. Nagy elmélkedéseimet, az zavarta, meg hogy JungKook megbökte az oldalamat. Nagyon meglepődtem. Kikukucskált a takaró alól, hatalmas kikerekedet szemekkel.

- Haragszol rám Napfény? – mondta félve elcsukló hangon.

- Miért haragudnék rád? – fordultam felé, mosolyogva. – Inkább magamra haragszom, hogy hagytam megtörténi ezt a dolgot. Szörnyű ember vagyok. És nagyon rossz emberekkel barátkoztam. De az már a múlté. Te meg a jövő vagy. És úgy tűnik elszúrtam a dolgokat. – szomorodtam el.

- Olyan kis butus vagy! Nálad jobb embert nem ismerek. Nem te tehetsz róla, az én nyápicságom, az ami miatt baj lett.- sóhajtott egy nagyot, és elfordult.

Ekkor valaki berontott az ajtón.

- Ne haragudjatok, meg az miatt, amit most mondani fogok, de normálisak vagytok? Itt sajnáltatjátok magatokat egymásnak, miközben kikellene élvezzétek a maradék időt amit együtt tölthettek. Ehelyett, meg egy ribanc miatt sírtok egymásnak, és olyanokkal vádoljátok az öntudatotokat, hogy, még én is megsajnálom magamat. Pedig nem is rólam van most szó, hanem rólatok. Zsazsa, és a kis bandája ellett küldve a jó büdös picsába, és szerintem örökre megtanulták a leckét. JungKook! Vetkőzd már le magadról az ártatlan maeknee szerepet! Egyáltalán nincsen mostanában ártatlan külsőd. Minden 4. csaj utánad, néz, és olyan piszkos gondolatok járnak a fejükben, hogy mit tennének veled, ha egy ágyban lennél velük, hogy azt még álmodban sem tudnád elképzelni. tetszik, vagy sem. Pasi vagy! Kurva jó pasi! És egyáltalán nincsen ártatlan külsőd. Sőt a többiektől hallottam, hogy nem Eszter volt az első neked, és van tapasztalatod a nőkkel. Úgyhogy kapj észhez, és viselkedj végre férfiként! Drága Eszter! Te meg hogy lehetsz ennyire agylágyult? Sajnálod a régi barátiadat, akik nem is voltak barátok. Itt van melletted 14 barát a házban, akik még kútba is ugranának érted, te meg a régi hülyék miatt fordulsz magad? Kapj végre te is észhez, és fogad el, hogy vannak sokkal jobb emberek a világon, akiket megérdemelsz, és ne sanyargasd magadat felesleges butaságokon. Pár szóval kifejezve magam. Most azonnal keljetek ki az ágyból, és kezdjetek magatokkal valamit, mert ez így nagyon nem okés! Fél óra múlva jelenésetek van a teraszon vacsorára. Pusz pá nektek addig is. – csapta be maga után az ajtót Min. Köpni nyelni nem tudtunk. Hatalmasat pislogtunk egymásra, majd elnevettük magunkat.

- Tényleg igaza van, semmi értelme bánkódni. Amúgy tényleg voltál már együtt mással? – pillantottam rá.

- Tudod, az idol lét nem könnyű, és hát muszáj levezetni a feszültséget néha. Igen volt előtted, egykét futó kalandom. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam el neked, de nem akartam, hogy ez miatt rágódj. – fogta meg az arcomat.

- Nem haragszom. Csak azért haragudnék, hogyha megcsalnál vagy ilyesmi. De ezt nem tetted meg, úgyhogy nincs semmi probléma.- mosolyodtam el.

- Hát az igazság az, hogy de megcsaltalak párszor. – vakarta meg a fejét kínosan.- Méghozzá két exemmel is. – emelte fel két kezét.

Nekem rögtön leeset a dolog, és hatalmasat nevettem.

- Őket megengedem, csak más nunust ne láss! – néztem rá szúrós tekintettel.

- Nekem a te nunusod a legjobb, nem kell más helyette. – csókolt meg.

Ezután eleget téve Min kérésének összekaptuk magunkat, és kimerészkedtünk a szobából. A konyhában nagy munkamegosztás folyt. Mindenki csinált valamit, és készült a vacsora. Minket kiküldtek a teraszra, hogy szellőzőn ki egy kicsit a fejünk. Ki ültünk a teraszon lévő kanapéra, és összebújtunk plusz picit incselkedtünk egymással. Min-nek igaza volt. Ki kell használnunk az időt, és nem szabad, hogy az utolsó, pár napot depizve, egymást társaságát nem kiélvezve töltsük el. Hiszen valószínű, hogy kell még egy évet várni a következő találkozásig. És most, hogy elveszítettem a szűzeségem végre adhatok teret a perverz vágyaimnak, amiket még régebben csak álmomban, mertem gondolni, hogy JungKook-al tehetem majd meg.

Ezért engem a vágyaimnak, és hát eléggé felforrósodott köztünk a kanapén a hangulat. Akkor eszméltem fel a kéjből, amikor JungKook megállította a kezemet, ami éppen az alsója alá készült bevándorolni.

- Nem akarsz bemenni inkább a szobába és ott folytatni?- harapott bele ajkaiba. Kapva kaptam volna a lehetőségre, de MiRae és SeNa, pont akkor léptek ki tányérokkal, és a kezükben.

- Majd kicsit később.- súgtam bele fülébe. Ő pedig visszajelzésnek, csak adott egy puszit a nyakamra. Megvártuk, míg pulzusunk lecsillapodik, és míg a kis JungKook is, majd felkeltünk a kanapéról, és leültünk az asztalhoz.

Jó kedvűen megvacsoráztunk, majd kitalálták a többiek, hogy ma Kert Moziba megyünk. Mivel jó filmet adnak, és kíváncsiak milyen ez a Kert Mozi.

A vacsorát elpakolva, mindenki felöltözött kényelemes meleg ruhába, plédekkel, plusz 3 táskányi chipssel, plusz ücsivel útra keltünk.

A moziba mikor beengedtek rögtön leghátulra szalad V és JiMin, hogy nekik ezek a kényelmes fotelek kellenek, az utolsó sorokban fotelek voltak, mi voltunk az elsők akik bemehetek, így be is foglaltuk azokat. Szorosan egymás mellett voltak, két személyes fotelek. Mindenki a párja mellé ült. SungMoon pedig mint egy jó Óvóbácsi leült a sor végén egy fotelba, és őrködöt felettünk. A film mindenkinek nagyon tetszett, és a Kert Mozi hangulata is nagyon bejött a mindenkinek. Olyan fél 12 lehetet amikor vége lett. És persze még nem voltak fáradtak, ezért mentünk le ismét a partra inni. Előkerültek a táskákban lévő rejtet kevertek, és pálinkák. A szokásos helyünkre mentünk, és ismét kirúgtunk a hámból. Két pálinka után JungKook, és én már nagyon hazaakartunk menni. SungMoon az utunkra engedett bennünket ezekkel a szavakkal: „ Élvezzétek ki ameddig lehet.  Látszik rajtatok, hogy túl vagytok fűtve szexuálisan. Hűtsétek le egymást, én itt maradok addig a gyerekekkel.” 

Nem akarok leírni mindent, de hazaérve eleget tettünk SungMoon kérésének, és a közös vágyainknak is. Egész éjszaka! Ez kellett mindkettőnknek

14.rész/2

4-en maradtunk mondhatni józanok, akik bírták, és megszokták már a pálinkát. Bazsi, Min SungMoon, és én. Mi kint a teraszon ücsörögve beszélgetünk, és nevettünk a többiek húzásain. Majd komolyabb dolgok felé terelődött a téma. Az új párocskákra. Eddig csak, 3 pár volt a bandába, most meg mindenki összejött mindenkivel.

- Akkor ti most együtt vagytok HoSeok-al?- kérdeztem Bazsit, mert ez nem volt nyilvánvaló számomra.

- Hát valami olyasmi. Majd még látjuk. Még csak 2 napja tekintünk úgy egymásra. Ezért, még némi idő kell. – tekintett rám.

- És ti? – néztem sejtelmesen Min-re.

- Hát, konkrétan nem tudom mi folyik, most köztünk. Alakul a molekula. De remélem lesz valami. - pirult el Min

- Csak én érzem azt, hogy egyedül vagyok?- kérdezte SungMoon.

- Itt vagy csak egyedül. neked ott van Szöulban a feleséged, és a cuki kisfiatok. – mosolyogtam rá.

- A gyerek nem az enyém. Nem rég jöttem rá, hogy a feleségem megcsalt, és nem is enyém a gyerek. Szóval válok. – mondta kicsit csalódottan SungMoon.

- Sajnálom! – mondtam én is kicsit csalódottan, és kicsit, megbánóan, hogy felemlegettem az érzékeny pontját.

- Semmi gond nincs ebből Eszter. Nekem itt van ez a 7 barom gyereknek. Ők az én igazi családom. Meg ti. Másra nincs is szükségem. – mosolyodott el.

- Tényleg jut eszembe!- szólt Bazsi. – Eszter apukád reggel felhívta apumat, hogy lejönnek ők is. Van-e nálunk alvó hely, mivel a nyaraló most tele van. Mert Jönnek megnézni a házat az átalakítások miatt. Nem is mondtad, hogy ideköltöztök. – nézett rám egy kicsikét szemre hányóan.

- Nem haragudj Bazsi, hogy nem szóltam, de ez a dolog sokkal kisebb meglepődést okozott, mint a másik amit apa mondott. – sóhajtottam egyet.

- Mit mondott apukád? – kérdezte SungMoon.

- Lesz egy kistestvérem. – sóhajtottam még nagyobbat.

- Nem mondod? – esett le Bazsi álla.

- De igen. Teljesen lesokkoltam. Nem mai gyerekek már apa, és Elvira sem. Kicsit aggódom emiatt. De amúgy örülök neki. Csak kicsit hirtelen jött a bejelentés, és másra nem tudtam koncentrálni. Ezért a költözés teljesen kiment a fejemből. – vakartam meg a fejemet.

- Biztos, hogy jó lesz, ha lesz egy kistesód. Nekem is van, és én imádom. –mosolygott rám Min.

- Köszi Min, észben tartom. – mosolyodtam el én is.

- Ahj emberek csináljunk valamit! Még csak éjfél sincs. A barmok miatt, a fél estének annyi… menjünk el valahová csavarogni még. Unatkozok.! – kiáltotta el magát Bazsi.

- Most, hogy így mondod egy kicsikét megéheztem. Menjünk el a Mauro-ba enni egyet! – válaszolt SungMoon.

- Én benne vagyok, csak aggódom, egy kicsit Suga miatt! Nem lesz baja, ha esetleg felkel és mi nem leszünk itt? – kezdett el aggódni Min.

- Ezek? Ugyan- nevette el magát Bazsi – Holnap reggelig biztos, hogy nem fog felkelni egyikük sem. Ha meg igen, és lesznek olyan józanok, hogy felhívják valamelyikünket, hogy hol vannak, akkor fejet hajtok előttük. – nevetett tovább Bazsi. Én is nevettem vele együtt. SungMoon, is, csak Min nem. Még mindig látszott rajta az aggódás.

- Figyusz Min! Én nagyon jól ismerem őket. Kiütötték magukat rendesen, szóval igaza van Bazsinak. Nem lesz gond. Ha esetleg felkelnének hagyok nekik egy levelet itt, hogy hol vagyunk, és mellé teszem a pótkulcsot. – mentem be a házba, és gyorsan elrendeztem ezeket amiket mondtam. Majd utána elindultunk. Lefele menet SungMoon azt mondta, hogy most ő állja a kaját, rendelhetünk majd bármit. Hát lett is nagy gubanc.

A pincér ugyanis olasz volt, és mindent amit kiejtettünk a szánkon, hogy az milyen lehet felírta. Így Minnek meg kellett innia 3 koktélt (az egyik 20% a másik 30% és a harmadik pedig 40%-os alkoholt tartalmazott) SungMoon 3 féle ételt kapott így. Bazsi 4 félét, én meg 10 félét. (nehezen tudok dönteni, abban, hogy mit egyek) SungMoon-nak sokat kellett fizetnie, de csak nevetett rajta. Visszafele a parton mentünk. És a 3 koktéltól Min is a padlóra került. Össze-vissza futkározott,és a lámpa oszlopokhoz beszélt. A játszótéren elkezdett játszani, és elakart kötni egy vízibiciklit. Amikor a vízibiciklikhez indult, szegényke megbotlott valahol, és egy hatalmasat esett. Rögtön ki is feküdt. Bazsi a hátán cipelte a nyaralóig. Majd Mint befektette az egyik szabad ágyba, és Bazsi elment haza. Én SungMoon-nak megköszöntem a vacsorát, és mi is elmentünk aludni.

*Másnap*

Reggel hatalmas hangzavarra keltem. Nagy kiabálások csattanások, ijesztettek fel. Felkaptam magamra gyorsan valami ruhát, és kirohantam. Ami odakint fogadód…

Ott volt apa, és Elvira, akik egymással veszekedtek főzés közben.

- És azt megtudnád mondani, hogy mi lesz a közös gyerekünkkel? Mivel te csak az egy szem lányoddal azt, hogy Eszternek nem tetszik a dolog, én attól még nem fogom elvetetni a gyerekemet. Mert már régóta szeretnék egyet, attól akit szeretek. Ez meg is történt, de most hatalmasat csalódtam benned Bandi.

- Elvira nézd én…- nem tudta végig mondani, mert én közbevágtam.

- Megint én volnék a vita tárgya? Sziasztok amúgy!-  vigyorodtam el- Apa te valamit nagyon félre értettél. Nem az a szituáció, hogy nem tetszik, az, hogy kistestvérem lesz. Örülök neki! Csak egy kicsit hirtelen jelentetted be, az zavart meg nem pedig maga a hír. Szóval kérlek ne veszekedjetek. Megígérem, hogy nagyon jó nővére leszek a születendő kistesónak. – kacsintottam rájuk. Aztán Elvira odajött hozzám, és megölelt.

- Jobbat nem is kívánhatna nálad. – súgta bele a fülembe. Majd apa is átölelt mindkettőnket.

- Tudsz segíteni a kaja megcsinálásába? Hiszen egy hadseregnek kell reggelit készíteni. – tolt el magától Elvira.

- Persze, csináljuk, mert ha felkelnek, és nem lesz kaja, akkor világvége lesz. Nagyon sok kávét kell csinálni. Tegnap leitták magukat pálinkával. – nevettem el magam, amikor a kávéfőzőhöz indultam.  

Elkészítettük a nagy reggelit, majd a teraszra kimentünk egy-egy kévévval a kezünkben (Elvira teát hozott) És elkezdték mutogatni a tervrajzokat. Nagy házalakítás lesz. Apuék azt mondták, hogy lesz olyan is amikor Bazsiéknál alszunk mert egy csatatér lesz az udvar.Nagy tetszik az új ház.Kíváncsian várom, az építkezést. Mindannyian egyszerre kaptuk fel a fejünket arra, hogy nyitódott a szúnyogháló. Az én JungKook-om jött ki egy bögrével a kezében, és szó nélkül lehuppantam mellém. Még a szemeit ki sem nyitotta, azt sem tudta hol van. Erre én oldalba böktem, aminek hatására megugrott, és szerintem észhez tért.

- Na! Mondjad mi van? – nézett rám.  A szemeimet elfordítottam apáék irányába akikkel szemben ültem. JungKook teljes fejével szembenézett apa egyszerre kínos meglepődött, és már majdnem nevetek fejével.

- Oh, elnézést kérek! Nem vettem észre magukat. Jeon Jeong Kook vagyok. Nagyon örülök annak, hogy találkozhatok Eszter szüleivel. – pattant fel JungKook az asztaltól, és minden irányba meghajolt.

- Nagyon kis aranyos vagy! – nevette el magát Elvira – Én Elvira vagyok Eszter nevelő anyukája. – állt fel Elvira, és a kezét nyújtotta Kookie felé. Kookie óvatosan kezet rázott Elvirával, majd apával is és apuék elkezdtek Kookie-val beszélgetni. Én meg csak figyeltem őket, hogy így első látásra nagyon jól kijönnek. Ennek nagyon, nagyon örültem.  A meghitt pillanatot az ökrök zavarták meg. Libasorban jöttek ki egymás után a nyitott szúnyoghálón, egy-egy bögrével a kezükben, majd amint az asztalhoz leakartak ülni megtorpanttak. Nem tudtak, és nem is mertek leülni az asztalhoz apuék miatt. Mindenki illedelmesen bemutatkozott. Elvira nagyon jókat nevetett rajtuk. Kint megterítettünk, és megreggeliztünk. Mindenki elakart menni fürdeni ezért odakészültünk. Apuék elköszöntek tőlünk, mert mentek haza. Elkezdenek otthon pakolni. Csak meglátogattak. Így ismét „felnőttek nélkül” maradtunk. És lementünk fürdeni a partra. Az újdonsült Párocskáink kézen fogva jöttek le a partra. Még Bazsi és J-Hope is. Egymást átkarolva, bár ők lefele jövet azt színlelték, hogy részegek ezért karolnak egymásba, de nagyon jól elvoltak egymás társaságában. Min és Suga meg irtó cukik voltak végig enyelegték az egész utat. Az egyik úszógumi mögött bújtak meg. Mi meg a régi párok, és SungMoon, elhülyülve szórakoztattuk a szembe jövőket is, ahogy magunkat is. Soha sem tudunk normálisan sétálni. Ezek vagyunk. Ezt kell elfogadni. A partra leérve Mindenki azonnal levetkőzött, és a vízbe rohant. Kivéve SungMoon. Ő kint maradt vigyázni a cuccokra. Ami nem tetszett ahogy a vízbe mentünk, hogy, mindenki a szerelmével ment, és szétszéledtünk. Mindenki enyelgett a vízben és a szerelmével hülyültek. Kivéve JungKook-ot, és engem. Én kapkodtam ide-oda a fejemet, hogy ki mit csinál. Miért nem bandázunk, vagy ilyesmi?

Két erős kéz fonódott derekam köré, ezt érezve pedig sóhajtottam egyet.

- Mi a baj napfény? – kérdezte Kookie

- Ez nekem nagyon nem tetszik…tisztára szétszóródtunk. Bandázni kéne, vagy együtt hülyülni, nem pedig külön kettesével. – csaptam bele egyet a vízbe.

- Miért zavar ez? Végre mindenki talált magának valakit, akivel elvannak, és külön is jól érzik magukat. Zavar téged ez?

- Nem ez zavar. Csak fura, hogy nem vagyunk együtt mindannyian. Nem olyan csapatépítős az egész, ahogy én azt elterveztem. – néztem megint körbe magam körül.

- Legalább, most van időnk nekünk is egymásra. – bújt hozzám még jobban. Majd belecsókolt nyakamba. Aztán megfordultam, és szembe néztem vele.

- Szerinted nem lesz baj ebből? – kérdeztem

- Mi baj származna ebből? – nevette el magát JungKook

- Nem tudom! – hajtottam le a fejemet.

- Hé ne legyél már ilyen, inkább ússzunk egyet vagy mit tudom én, csak csináljunk valamit, mert nem bírom. – mondta Jungkook. Vettem egy hatalmas levegőt, majd elkezdtem úszni. Beúsztam teljesen az egyik jelző bójáig, aztán ott vártam JungKook-ra.  Amikor beért megszólaltam.

- Úsztunk! És? Most mit csináljak? – néztem JungKook-ra.

- Először is, had pihenjek egyet. Mert vagy 300 métert jöttünk be a vízbe, és te mindezt kb 3 perc alatt, sprintelve. Másodszor lazíts már egy kicsit. Tisztára görcsös vagy az elmúlt napokban. Mi a baj igazából? – fogta kezei köze arcomat.

- Nincs semmi, csak ez. – néztem bele szemeibe.

- Hagyjuk már ezt a dumát! Látszik rajtad, hogy valami bajod van. Halljam! Mi az? – nézett rám szúró pillantással.

- Nem tudom! – kiáltottam el magam – Teljesen meg vagyok zavarodva. Lehet, hogy már sok volt nekem egy kicsit az elmúlt napokban történtek, és úgy érzem, hogy koránt sincs vége. Valami még történni fog, és az nem jó dolog.- keltem ki magamból.

- Emiatt ne legyél ilyen, ha meg kell történnie akkor megfog. Te ezen nem tudsz változtatni. Ne emészd magad. Inkább élvezd ki még ezt a pár napot amennyit itt leszünk.  Oké? – ölelt magához.

Erre bólintottam egyet, majd hallottam, hogy valaki az én nevemet kiabálja. Felkaptam a fejemet, és elkezdtem keresni a hang forrását. Hát igen. A rossz beigazolódott. Zsazsa, és az ő kedves társasága közeledett felénk.

- Mit akartok? – kérdezte JungKook tőlük amint odaértek.

- Én téged akarlak JungKook. – mondta Zsazsa (amugy Zsanettnek hívják)

- Elég bátor, vagy, hogy ezt így mindenki előtt mondott. Eszter, és a te barátod előtt is. – mondta neki JungKook.

- Nálunk senki sem zavartatja magát. Mondtam, már, hogy nyílt kapcsolatban állunk Milánnal. És csak tud, ha én akarok magamnak valamit, vagy valakit, akkor azt meg is szerzem. Ez alól te sem vagy kivétel. Milánnal akarunk egy kis édes hármast kipróbálni, és téged választótunk 3.-nak. – simította meg Zsazsa JungKook arcát.

- Komolyan te most mit képzelsz magadról? – álltam be JungKook elé.

- Megérkezett a törppilla. Jól hallottad. Kívánom a pasidat. És te is tud jól, hogy megszerzem amit akarok. –mondta Zsazsa.

- És az a valami általában előtte az enyém. Te nem is voltál soha sem a barátnőm, pusztán, csak kihasználtál, mert mindig az kellett, ami nekem volt. És én hülye módon hagytam, de JungKook-ot, soha sem fogod elvenni tőlem. Rohadj meg te ribanc! – majd arcon köptem, és elkezdtem kifelé úszni a vízből. JungKook pedig úszott utánam. Legalább is azt hittem. De ő még ott maradt tovább balhézni. Ekkor füttyentettem egyet mire a többiek akik körülöttem voltak odasompolyogtak hozzám. JungKook felé mutattam, odanéztek, és a fiúk ordítva elkezdtek befelé rohanni. Velem együtt. Megvédtek bennünket, és jól kiosztották , szerintem, úgy hogy soha többé nem találkozzunk velük. Közben JungKook-ot ölelgettem, mert  odáig fajultak a dolgok, hogy fogdoznia kellett Zsazsát, mert akkor amikor leköptem akkor leblokkolt JungKook, és csak akkor tért észhez, amikor Zsazsa már csókolgatta. Szegénykém erre még jobban lesokkolt. Ha mégegyszer meglátom azt a ribancot, akkor elrendezem, hogy soha ne legyen ezen a földön.

Ezzel az akcióval a mai nap véget is ért. Ezután vissza is jöttünk a nyaralóba. JungKook bezárkozott a szobába a többiek, meg ps-eztek. Este nem mentünk sehova, hanem otthon maradtunk. Ez egy csendes este volt. JungKook-al nem is tudtam semmit beszélni, ha kérdeztem meg sem szólalt. Teljesen bedepizet. A rossz amit éreztem ezzel beigazolódott. 

14.rész/1

Olyan 18 óra lehetet amikor felkeltünk. Gyors felöltöztünk, és megnéztük mit csinálnak a többiek. Kint voltak a teraszon, és beszélgetek. Bazsi meg halkan gitározott mellettük.

- Mit akartok csinálni ma este srácok? – ültem le a kinti asztalnál lévő egyik székhez.

- Bulizni! A parton való ivászat, éneklés és táncolás, nagyon jó volt. – mondta V.

- Akkor lesz az. Felhívom Min-t, hogy Ő is jön-e. – vettem elő a telefont. De Suga megfogta a kezemet, és elővette a saját telefonját, majd tárcsázta Min-t. Akaratlanul is elmosolyodtam. Félre vonult. Nem hallottuk, mit beszélnek, de pár perc múlva visszajött.

- Azt mondta, hogy későn végez, de át jön. Mondtam neki, hogy az állomásra elé megyek. Az egyik munkatársa hozza. - jött vissza, köreinkbe.

- Rendben, akkor elmegyünk vacsorázni valahova, mert főzni nincs kedvem, utána meg megyünk ki a partra. – mondtam, amint Suga helyet foglalt mellettem. A többiek azonnal felpattantak, és elkezdtek öltözködni. 10 perc múlva harci díszben álltak SungMoon, és a „többi felnőtt” előtt. (azaz, Suga, Bazsi, és én.) Mi is átöltöztünk, aztán elmentünk a kedvenc pizzázómba. 24 pizzát ettünk… Én egyet sem tudtam megenni… Gondolhatjátok kik ettek ennyit. Naná, hogy a fiúk. JungKook megette az én maradékom, és mellette evet 3 egész pizzát. És V is meg JiMin is ugyan így tett. MiRae és SeNa maradékát megették, s mellette ettek 3-4 pizzát. Nem tudom összeszámolni pontosan, hogy ki mennyit evett, de azt tudom, hogy rengeteg volt… Este 11-ig bent ültünk. KB este 7-től. Bazsival megbeszéltem, hogy mára mit tervezek, ezért haza ugrott valamiért. Mi meg elmentünk ugyan oda ahol pár napja ücsörögtünk. A hangulat már meg volt. A fiúk elkezdtek hülyülni, és táncolni. Hiba a délutáni tánc meghozta a kedvüket. Az eltúnyultságuknak annyi. Még Bazsi nem ért vissza amikor Suga-nak jött a hívás, hogy Min 5 percen belül itt van. Örömében elrohant, miután letette a telefont.

15 perc múlva Bazsi visszaért, ahogy az új szerelmes párunk is.

- Hoztam amit kértél. Itt van a pia, és a hegedűd. Meg az én brácsám. De még mindig nem értem mit akarsz csinálni. – adta a kezembe a piát, és a hegedűt Bazsi.

- Pálinkázunk ma? – leset bele a szatyorba Min. – Én is hoztam egy üveget. Házi. – vette ki a táskájából.

- Király, pia! De pontosan mi is ez? – nézett a másfél literes spirte-os üvegre JiMin.

- Ez pálinka! Magyar alkoholos ital. Kíváncsi vagyok mennyire bírjátok. Ki kér? – vettem elő egy műanyag poharat.

- Eszter ne csináld! Már az első kiüti őket. Nagyon erős a szaga alapján. – mondta SungMoon. –Tapasztalatból mondom. A koreai nem bírja jól a páleszt. – figyelmeztetett.

- Lehet, de egyszer ki kell próbálni. – adtam a kezébe az első pohárral. Helyeslően elmosolyodott. Mindenkinek töltöttem. Koccintottunk, majd meghúztuk. 3 magyar a társaságunkban, kíváncsian lestük a reakciókat. Mi már hozzá szoktunk. Meg sem kottyant. Olyan grimaszokat, és nyögéseket hallottunk… Leírhatatlan esküszöm. Nagyon röhögtünk.

- Kérem a következőt. Ez nagyon ütős, ízlik! Mééég, kérek! – mászott bele a képembe J-Hope. Majd a többiek is kérték a következőt.

5-nél tartottunk amikor mindenki, már saját magán vigyorgott. Kivéve 4-en. Természetesen a magyar származásúak, és SungMoon. Azt mondta, amikor itt élt megedződőt. A többiek nagyon viccesek voltak. De pörögtek, mint a duracel nyuszi.

- Mivel ma pálinkázunk, tanuljunk magyar nótákat. Ezért hoztuk a hangszereket.  Elővettem a hegedűmet beviaszosztam a vonóját, és játszani kezdtem egy népdalt. Majd mikor egyszer eljátszottam a dallamot Bazsi becsatlakozott az énekléssel. És mivel Min is ismerte ezért halkan dúdolta mellettem. Amikor befejeztük, nagy érdeklődés ült ki mindenki arcára, és próbálták memorizálni a szöveget.

- Még egyszer. Megakarom jegyezni. – húzott le egy újabb pohár pálinkát J-Hope.

Még kétszer játszottuk el a dalt. A 3. újra játszásnál ők is becsatlakoztak.

Amikor már a 10. pálinkájukat itták úgy voltunk vele, hogy jobb lesz ha eltesszük, és haza megyünk, mert baj lesz. De lassúak voltunk.

Az édes négyes (J-Hope, V, JiMin, JungKook) elkezdtek vetkőzni, mivel megsültek. Meztelenre levetkőztek, és bemásztak a vízbe.

- Srácok gyertek ki! Ilyen állapotban belefulladtok a vízbe? Gyertek ki most! –parancsolt rájuk. Viszont ők nem hallgattak rá.

- Srácok igaza van gyertek ki! – mondta SeNa alig érthetően.

- Még a végén azt hiszik, hogy pedofil ázsiaiak vagytok, akik molesztálják egymást! Parti őrség van srácok. Gyertek ki most azonnal, ha nem akartok a rendőrségen kikötni! – förmedt rájuk Min. Amire rögtön kijöttek a vízből. Szép volt csajszi! Én sem mondhattam volna jobban. Felöltöztek, majd szedtük a cuccainkat, és visszamentünk a nyaralóba. De ez sem volt egyszerű. V és JiMin megálltak a zebra kellős közepén, és ott kezdtek el táncolni, meg azt mondták, hogy stopolnak. Utána meg amikor az utcánkba értünk lefeküdtek az út kellős közepére, és az eget bámulták miközben a „De szeretnék hajnalcsillag lenni” népdalt énekelték. Azt hittem ott mentem megvágom az összeset. Nem voltak hajlandóak eljönni onnan… ezért húztuk vontuk őket a házig. A házba beérve mindenki ismét inni akart. PÁLINKÁT! Hát én ott teljesen kész voltam. Annyira leitták magukat, hogy kb fél óra múlva az ágyaikban kidőltek. Semmi sem keltek fel. 

~Chapter 13

*Másnap, azaz délután*

Mivel én már kb délben fent voltam. A többiek nagyban hózták a lóbőrt. Én addig megcsináltam az ételt, és felhívtam apát. Másolom ide a beszélgetés:

- Szia, apu! Mi a helyzet? – szóltam vidáman a telefonba.

- Szia, lányom! Mondta JungKook, hogy hívj fel? – kért számon.

- Igen mondta. de tudod, hogy amikor Zamárdiban vagyok elveszítem az időérzékem. Az évfordulónk is majdnem kiment a fejemből. Téged meg felakartak hívni, de nem volt rá időm. Sajnálom! – kezdtem el úgy mondani aegyo-zni. Apa imádja, ha így beszélek.

- Tudom, hogy milyen vagy, ezt nem kell megmagyarázni. Csak azt szeretném mondani, hogy maradj nyugodtan a nyaralóba. 1 hét múlva mennek az építészek. Építünk egy másik házat a telekre. Tudod, hogy nagy a telek. Mivel nekem Zamárdi közelebb van Balatonfüredhez, ezért oda költözünk. A nyaraló meg marad. Ameddig a másik ház el nem készül addig ott lakunk, majd utána, meg a nyaralót is felújítatjuk, és utána kiadjuk. Remélem nem gond ez neked, hogy elköltözünk? – kérdezte, de úgyis tudta a válaszom.

- Viccelsz? Nem egyáltalán nem baj, sőt egy nagyon jó döntés a részedről. Imádlak! – imitáltam egy puszit a végén.

- Ez jó hír. De 3-an leszünk. Azaz négyen. – köhintett bele a telefonba.

- Na, ne… Elvira terhes? Nem mondod komolyan? – lepődtem meg, és kicsit megemeltem a hangom.

- Jól hallottad. Kistestvéred lesz. Körülbelül fél éven belül.

- Oké, ezt még meg kell emésztenem. Bocsi apu, de most megyek, mert odaég az ebédünk.

- Jól van. Szia, kicsim!

- Szia, apa! – majd kinyomtam.

Még egy sokk. Ez azért… hogy is mondjam. Érdekes. 17 évesen lesz egy kistestvérem. Így tényleg szükségem volt egy kis kikapcsolódásra. Ezután elraktam a kaját, majd elmentem felkelteni mindenkit. Min és Bazsi is itt aludt. Szóval őket is. Mondtam nekik, hogy vegyenek fel kényelmes ruhát, majd jöjjenek ki a hátsó udvarra.

- A mai nap frissítjük az ismereteinket. Táncolni fogunk. Random dance. Fiúk, a lányok ellen. Mivel több fiú van ezért a 2 fiú jön a lányokhoz. SungMoon, te kérlek legyél a technikusom.

- Ezer örömmel! – mondta majd elvette tőlem az Ipadem és a nagy hangfalakra csatlakoztatta.

- Fiúk, ki akar lenni a lányokkal? – néztem a fiúkra. Senki sem akart – Ne csináljátok már. Akkor én választok. HoSeok, és SeokJin, ti jöttök hozzánk.

- Miért pont mi? – kérdezte HoSeok, még komásan. Hozzá teszem, mindenki másnapos volt, és olyan, volt, mint egy zombi.

- Mert fogadjunk, hogy ti vagytok a „nők” a kapcsolatokban, és ez mellé HoSeok jó táncos vagy, szóval kell az erősítés. – húztam oda a lányokhoz.

- És én miért? – kérdezte SeokJin.

- Már megválaszoltam. Ne kérdezősködjetek. Kezdjük! A ti érdeketek miatt teszem. Ebben az egy hétben eltunyultattok. Kell egy kis testedzés. Erre a tánc a legjobb. – tapsoltam egyet a végén. Mindenki kezébe adtam egy polifont, majd velük szembe én is leültem egyre, és mutattam nekik a nyújtó gyakorlatokat.

- JungKook szólj már a nődnek, hogy ez igazságtalan. Fáj a fejem, minden bajom van, és ilyeneket kell csinálnom. -  mondta V JungKook-nak. A gáz csak az volt hogy én is hallottam.

- Sajnálom Hyung, de én igazat adok neki. Szóval csak csináld! – mondtaTaeHyung-nak. Egy derék hajlítás közben. V szinte ülő helyzetben volt. Annyira nem tudta lehajtani a derekát.

- Csináljátok tovább! – mondtam a többieknek, majd odamentem V- hez.

- Mi a probléma TaeHyungie? Segítek egy kicsit. – dőltem neki hátának, és nyomni kezdtem lefelé.

- Á-á-á-á tovább nem megy Eszter hagyd abba! Befogtam! – csapkodta maga mellett a polifont.

- Hidd el nem akarok rosszat. – nyomkodtam meg neki halántékát.

- Már nem is fáj a fejem! – csodálkozott el.

- Látod! Ezért jó a reggeli torna. – kacsintottam rá. Minden másnaposunk, kért egy kis halántéknyomkodást, amitől sokkal jobban lettek. Majd a bemelegítés után neki álltunk a versenynek. SungMon elindította a hangfájlt. Amin Különböző műfajú táncok szerepeltek. Voltak páros táncok is. Ott mindenki összeállt párjával, és próbáltak táncolni. Színvonalasan csak, Balázs, és Hobi, és JungKook meg én tudtuk ezeket a táncokat. Ezt most azért mondom, mert például: JiMin, és MiRae (mindketten jól táncolnak) nem tudtak hirtelen különbséget tenni az angol, és a bécsi keringő között ezért angolra bécsi keringőt jártak. V ás SeNa a rockyra páros lábon ugrándozott, és ezzel forogtak meg helyett cseréltek. De közben nagyon élvezték. NamJoon és SeokJin ők mindenre inproztak valamit a páros részeknél. Min és Suga pedig próbálkoztak, de egymás közelségétől még mindig zavarban voltak kicsit, szóval kicsit félénken rumbáztak. Balázs és Hobi… Fenomenális egy páros. Balázs irányított. Tudom, hogy jól vezet, mert Ő a párom az egyesültben, de egy másik fiút is ilyen határozottan vezetni. Csak ámultam. J-Hope meg teljesen átadta megát az érzésnek, hogy Bazsival táncolhat, és nem neki kell gondolkodnia, hanem most már van aki vezeti őt. Én meg JungKook. a legtökéletesebb pár voltunk. Na jó nem, de nekünk is jól ment a közös táncolás. Kb fél órát táncoltunk.

- Srácok ez hatalmas volt! – törölgette a könnyeit SungMoon. Ő szétröhögte az egészet, és fel is vette videóra. Szóval visszanéztük magunkat. Hát… voltak szép pillanatok, amiken röhögő görcsöt kaptunk. Ez után, végre mindenki kedvence jött. Az evés. Az asztalnál előjöttek a tegnap estéből szösszenetek. Amin, most már nagyokat nevetünk. Kaja után Min-t kikísértük a buszmegállóba. Csak én meg Suga mentünk. Min, ma este is dolgozott ezért vissza kellett menni Siófokra. Annyira  jó volt nézni, ahogy nem tudtak elbúcsúzni egymástól. Amikor Min felszállt a buszra, egy gyors csókot is kapott Suga-tól. Én meg magamban sikongattam. Annyira cuki volt! Mikor Suga odajött hozzám ugrándozva megöleltem.

- Olyan cukik vagytok! Akkor ezek szerint a tegnap, azaz a ma hajnal jól alakult. Igaz? – húzogattam a szemöldököm, miközben megálltunk a zebránál.

- Mondhatni. Bár sok mindenre nem emlékszek, de arra igen, hogy a magam módján szerelmet vallottam neki. – indult el.

- A magad módján? Ajaj, a Suga módján érdekesen hangzik. De Min-t ismerve, és a történteket látva vette a lapot. – futottam utána.  – Amúgy hova sietsz ennyire? – kapkodtam a lábaim mögötte. Olyan gyorsan, ment, hogy nekem szinte futnom kellett mögötte, és nem is tudtam utolérni ebben a tempóban.

- Aludni! – mondta, mintha teljesen nyilván való lenne.

Amikor visszaértünk csend honolt. 17 óra körül lehetett. Mindenki aludt.  Suga  is aludni ment. Így én is bementem a szobánkba. Az a látvány fogadott, hogy JungKook fekszik az ágyban, és Az ember  tragédijáját olvassa.

- Miket olvasol te babám? Mi ez? – kérdezte.

- Ez egy iskolai kötelező olvasmány. Én nagyon szeretem, szóval megint olvasom. – másztam át rajta, és befeküdtem a fal mellé.

- A 60. oldalon tartok, de már nem tudom elmondani mit olvastam az elsőn. Milyen nyelvezete van ennek. Tudom, nem vagyok magyar ezért nem tudok olyan jól, de ezt, akkor is ki érti meg? – nyomta bele a képembe a könyvet.

- Én megértem. És te azért nem fogod fel, mert nehéz a nyelvezte. Inkább tedd le! És pihenj. Én is alszok egyet. – fordultam el a fel felé. Hallottam, hogy ügyköd valamit, majd visszajön az ágyhoz, és ő is lefeküdt. Össze-vissza forgolódott, mire megtalálta a kényelmes pózt. Természetesen engem húzott magához, és teljesen összefonódott testünk, kifli alakban.

- Így már kényelmes? – kérdeztem unottan.

- Nagyon is! – dörgölőzött bele vállamba, majd egy csókot lehintett nyakamra. Aztán mivel nem állítottam le nyakamtól elkezdett fölfelé haladni fülem felé. A gyengepontom. Ő ezt tudja nagyon jól. Ezért elkezdte a fülemet puszilgatni, és harapdálni. Nagyon nehéz volt ellen állni.

- Mi vagy te? Kutya? Csak, mert a fülemet cincálod… - szóltam neki unottan. Próbáltam leplezni, hogy ezzel mennyire felizgat. Ezt humorral próbáltam.

- Felőlem, akár mi lehetek. De legjobban a tiéd akarok lenni. – súgta a fülembe, majd megpuszilta ismét azt. Arcom melegebb volt, és pirosabb a ,keleténél.

- JungKook… ezzel, csak felizgatsz. Ne csináld, kérlek! –mondtam neki visszafogottan, miközben megfordultam, hogy szembe nézek vele.

- Szerinted, nem ezt akarom elérni vele? – kérdezte.

- Miért te most akarod megint? – pislogtam rá ártatlanul.

- Igen. Ha ilyen ruhában vagy, természetes, hogy megkívánlak. Még néha arrébb is csúszik, és lehet látni a fehér neműd. Nehéz visszafogni magam, most már. Mivel már csináltuk. Ne kilenc hónapot kelljen várni arra, hogy ismét legyen valami fizikai kontaktus köztünk. Emlékezetes pillanatok akarok, most, hogy azt a kilenc hónapot kibírjam nélküled. – simította meg arcomat. Én erre nem válaszoltam semmit. Csak néztem JungKook arcát. Kicsit csalódottnak tűnt. Igaza volt. Már csak 6 nap, és elmennek . Utána megint kezdődik a hosszú hónapokon át tartó szenvedés. Nem láthatjuk egymást… Pedig meggyőződtünk arról, hogy egymás nélkül nem tudunk élni. És ezeket a hónapokat valahogy ki kell bírnunk. Azt szeretném, ha JungKook boldog lenne. Gondolatmenetem végét, egy csókkal zártam le amit JungKook-nak adtam. Bele mosolygott csókunkba. Én több apróbb puszit lehetem ajkaira. Vette az adást, és még jobban mosolygott. Majd ismét megtettük. Utána pedig beszélgettünk, vagyis én beszéltem JungKook meg hallgatta.

- Tudod, sokszor elképzeltem, hogy mi lesz velünk. Szerinted? 5 év múlva is együtt leszünk? Milyen pár leszünk? Továbbra is ilyen, hogy cikázunk két ország között a másikhoz? Ha igen, akkor lehet jobb megoldás lenne, ha én oda költöznék? Házasság? Szóba jöhet? Gyerekek? Milyen felnőttek leszünk? – feküdtem mellkasán, hasát simogatva, szívverést hallgatva. Azt hittem alszik. De nem mert, jött a válasza:

- Megoldunk, mindent. Még 10 év múlva is együtt leszünk. Házasok leszünk, és lesz 3 vagy 4 gyerekünk. Sikeres, felnőttek leszünk, munkában, és a magán életünkben is. És akkor is szeretni fogjuk egymást. – mondta mindezt csukott szemmel. Én erre feltámaszkodtam, és megint hozzá szóltam.

- Miből gondolod ezt?

- Csak tudom. Aludj kérlek, egy kicsit. Nem tudok aludni, így ha beszélsz. – nyomta vissza fejemet mellkasára. Magamban mosolyogva, dörgölőztem bele mellkasába, majd én is próbáltam piheni, de eszembe jutott még valami.

- Ma beszéltem apuval. Azt mondta, hogy ide költözünk Zamárdiba, és hogy Elvira gyermeket vár. – csíptem bele hasába. Mire megugrott az ágyban. Még mindig nagyon ideges voltam emiatt. Nem kedvelem Elvirát, és most meg lesz egy féltestvérem akinek Ő lesz az édesanyja. Nem tudom elfogadni.

- Szerintem agy neki egy kis időt. A végén, még lehet megkedveled. Vagy mi miatt aggódsz?

- Már apa, meg Elvira is benne van a korban. 40 évesek. Ilyenkor már egy nőnél kritikus a terhesség. Nem tudom, hogy helyes dolog ez. – gondolkoztam el.

- Ez a felnőttek dolga. Ebbe mi nem szólunk bele! Bízd rájuk. Megoldják, hiszen nem ok nélkül vállalták be. Próbálj meg lenyugodni, és ne engem csipkedni. Aludjál, egy picit, mert hosszú éjszakánk lesz. A többiek bulizni akarnak menni! Fel kell készülni a legrosszabbra. – fordult felém. JungKook karjaiban, próbáltam piheni egy kicsit, és megnyugodni.

~Chapter 12

Ezzel az este nem ért  véget. Ugyan is igaz, hogy a többiek kijöttek hozzám, de nem mindenki.

NamJoon, HoSeok, és SeokJin nem voltak kint. Bementünk megkeresni őket, de sehol sem voltak. Utána elkezdtük hívogatni őket. Kb 10-szer hívtam NamJoon-t mire felvette.

- Hol a fenébe vagytok? – szóltam bele rögtön a telefonba.

- Hát… van itt valami tábla… Meg mi, meg házak. – mondta, értetlenül. alig tudtam kivenni valamit is.

- Merre indultatok a klubtól? – kérdeztem.

- Lefelé.  És még most is megyünk. OMO! Ott van YoongKi, és Min. – kiáltott fel.

- Várj! Nehogy odamenjetek hozzájuk. Várjátok meg ott minket. Most ne zavarjátok őket. Érteted?

- Persze, itt leülünk ahol vagyunk… és nem mozdulunk. – mondta.

- Rendben 10 perc és ott vagyunk. – tettem le a telefont.

- Részegek, és elmentek valamerre. Nyomás utánuk, még mielőtt valami hülyeséget csinálnak. – indultam meg. Majd futni kezdtem, a többiek pedig utánam. Futás közben JungKook felhívta, SungMoon-t, hogy készítse a buszt megyünk vissza. De SungMoon is kirúgott egy kicsit a hámból, és a busz mellett ücsörgött, de beszélni sem tudott, az alkohol miatt. Nagyon örültünk. Egyedül, én és JungKook voltunk józanok. Mindenkibe volt alkohol bőségesen, de a velünk tartó édes négyes egész jól bírta, ahogy Bazsi is. Addig ameddig nem értünk oda a 3 csavargóhoz, mert a futástól felkavarodott a gyomruk, és sorban hánytak, kivéve Bazsit.

- Most hová vigyük őket? – pillantottam JungKookra.

- Nem tudom. Egy kicsikét sétáljunk feljebb a parton, és üljünk le valahova. – javasolta.

- Rendben. – bólintottam, és odasiettem SeNa-t felsegíteni. Nagy nehezen sikerült kb 300 métert előre menni, amikor feladtuk a vonszolásukat, és leültettük őket a fűbe.

- Ez a fű vizes! – mondta SeNa – Vagy a vízben vagyunk? – nézett le.

- És hogy foglaljuk le őket? – néztem Bazsira most. Mivel ő már volt ilyen helyzetben.

- Valaki maradjon itt velük. Ketten meg elmegyünk veszünk vizet meg kávét. Azoktól kicsit jobban lesznek. – állt fel Bazsi.

- Napfény, te maradj itt velük. Én meg gyorsan elmegyek Bazsival. – JungKook, adott egy puszit, felállt, és elmentek Bazsival.

- Hová mennek? – kérdezte HoSeok.

- Innivalóért. Mindjárt jönnek vissza. – ültem le mellé.

- Akkor hozzanak, már nekem egy üveg whiskyt. – emelte fel a hangját.

- Nem kéne, már többet innod. – pillantottam rá. Mivel lefoglal a többiek figyelése. Azon csodálkoztak, hogy meg van, mind a 10 ujjuk, meg az arcuk. WTF?

- De kell! Tudod… fáj a szívem. – csúszott közelebb hozzám.

- Mi a bánatod oka? – figyeltem, most már csak rá. A többiek elvoltak merülve a testük, és egymás testének felfedezésében.

- Nagyon társasági ember vagyok. Tudod? És, vágyom a szerelemre. Körbe vagyunk zárva párokkal. Kezdve veled, és JungKook-al. Ott van még JiMin és MiRae, na meg TaeHyung és SeNa. Most meg YoongKi hyung, és Min. NamJoon hyung és SeokJin hyung is együtt vannak. Egyedül nekem nincsen senkim. És ez frusztráló. – mondta. Úgy tűnik kezd józanodni. Várjunk csak mit mondott? NamJoon és SeokJin együtt vannak?

- Mit mondtál? NamJoon és SeokJin? – ugrottam fel, ülő helyzetemből. Erre az említettek rám tekintettek.

- TI? EGYÜTT? SZERELMBŐL? – eset le az állam, a nagy felismerésben.

- Igen. Már egy ideje. Csak senki nem kérdezte, társaságban… meg nem nagyon mutatjuk ki…- mondta SeokJin.

- Akkor, te HoSeok honnan tudod? – néztem le HoSeok-ra.

- Láttam őket együtt. – mondta nyugodtan. Szerencsére a két hetero szerelmes párunk nem fogta fel, hogy mi van körülöttük.

- Nekem, miért nem beszéltettek róla? Mondjuk, miért nem mondtátok el, hogy melegek vagytok, vagy akár mi? – akadtam ki rájuk.

- Előbb-utóbb elmondtuk volna. Csak nem tudtuk, hogyan fogadnátok.  – mondta NamJoon. Most már kezdtek kijózanodni. Lehet a vallatásom használ.

- Szerintettek, hogyan? A legjobb barátom meleg. Hogyan fogadhatnám?

- Miért baj, az ha meleg vagyok? – hallottam egy hangot a hátam mögül. JungKook, és Bazsi visszajöttek.

- Majd később elmondom. Remélem nekem is hoztattok kávét, mert most sok hatása alatt vagyok. – léptem hozzájuk, és a szatyorból kivettem egy dobozos kávét. Mindenki kapott egy kávét, és egy vizet, majd visszaültem HoSeok mellé.

- Amúgy én is meleg vagyok! – súgta a fülembe. – erre én kiköptem a kávét.

- Tessék? – néztem rá.

- Jól hallottad.  – mondta

- Nincsen vele bajom, de miért csak most mondjátok el? Eddig miért titkoltátok? – értetlenkedtem

- Nem tudom. Most volt itt az ideje a bejelentésnek. Most már érted, miért fáj a szívem. Nekem nincsen senkim.

- Miről sutyorogtok? – ült le mellém Bazsi.

- Csak arról, hogy mik ki nem derülnek ma este. NamJoon, és SeokJin együtt vannak. És Hobi is meleg. – néztem Bazsira. Nem tehetek róla előtte őszinteségi rohamom van, csak úgy, mint JungKook előtt. Erre Bazsi nem válaszolt semmit, csak kikerekedett szemekkel Hobi-ra nézett, és csak nézték egymást. Közben, pedig én a fejemet kapkodtam közöttük.

Na, ne! Ekkor villant fel bennem a felismerés. Bazsi nem rég mondta, hogy szakítottak Bencével. És a BTS-ből Hobi a kedvence. És, kb úgy van vele, mint én JungKook-al. Azaz első látásra BUMM! Mivel ugye meleg. És most Hobi-ról is kiderült. Mindenki szerelmes körülöttem? De jó már! Úgy döntöttem ki jövök a képből, és arrébb állok. Így felálltam, és leültem barátom mellé, aki a csillagos égboltot figyelte.

- Érdekes egy társaságunk van. Mindenki összejön valakivel, a társaságból. – hajtottam vállára fejemet.

- Ezt a csodás hullámot mi indítottuk el. – nevetett fel.

- Lehet nem kellett volna… - néztem rá.

- Lehet nem kellett volna kerítőt játszanunk. – pillantott ő is rám. Mire elnevettük magunkat.

- Tudod, szerintem ennek így kell lennie. Mindenkinek a kapcsolatában a sors keze van benne.  Nem igaz? – fordultam felé.

- Vagy inkább a te kezd. – bökte meg az arcomat.

- Ez nem igaz, csak V-t vezettem SeNa-hoz, de utána maguk oldották meg. – mondtam.

- De a te felbukkanásod után. MiRae azután ébredt rá, hogy nem engem szeret hanem JiMin-t miután, veled összejöttem. SeNa, és TaeHyung is neked köszönheti. NamJoon és SeokJin, is azután jöttek össze, hogy te elmentél. Mert elmondásuk szerint, a mi kapcsolatunkból erőt merítve ők is felvállalják legalább előttünk, hogy szeretik egymást. YoongKi-nak egy nagyon kedves lányt szereztél. Akire, már nagyon régóta vár, de nem olyan aki, ezt kimondja. És Hobi. Nem merte felvállalni, azt, hogy meleg addig amíg nem jelentél meg te. És nekem egyik este megsúgta, hogy Bazsi bejön neki. És Bazsiról sem feledkezünk meg. Ő is meleg. Nem rég szakított a barátjával, de az igazi szerelme Hobi volt. Valószínű összejönnek, ahogy YoongKi és Min is. Szóval babám, te hoztad el a szerelmet mindenkinek. – mondta körbe tekintve a társaságon. 

- Így hallva ezt, igazad van. De hát nem tehetek róla. – rántottam meg a vállamat.

- Mondtam én, hogy hibás vagy benne? Éppen ellenkezőleg. Sokat köszönhetnek neked. Ahogy én is. Megtanítottál, hogyan kell kitartani egy lány mellett. Hogy hogyan kell szeretni. – simította meg a hajamat.

- Tudod, hogy most mit mondanék. – mosolyogtam rá.

- Tudom! Én is téged! – mosolyodott el ő is, majd megcsókolt.

A telefonom csörögni kezdett. Felvettem:

- Igen!

- Szia Eszter! Hol vagytok? – kérdezte Min a vonal túloldaláról.

- Ahol ti voltatok kb egy 300 méterrel balra. Mert?

- Csak, mert visszajöttük a klubba, hogy szóljak nektek, hogy minden rendben most már. És mert akartam veled beszélni valamiről. – mondta

- Gyertek ide hozzánk, és akkor megbeszélhetjük. – mondtam

- Rendben, akkor hamarosan ott vagyunk. – tette le.

- Min volt az? – kérdezte Kookie.

- Igen, hamarosan ők is itt lesznek. Kíváncsi vagyok köztük alakult-e valami.

- Biztos vagyok benne.

*Min Szemszöge*

Miután letettem a telefont megragadtam YoongKi csuklóját, és húzni kezdtem visszafelé.

- Kivel beszéltél? Hová megyünk? – vánszorgott utánam.

- Eszterrel. Megyünk hozzájuk. – mondtam neki.

Számomra eddig teljesen érthetetlen volt YoongKi, de most már nem. Ezután, az este után, sikerült megnyílnunk egymásnak. És kiderült, hogy Ő is egész jól beszéli a magyart, ezért sikerült megértenünk egymást.

- Nem megyünk vissza Zamárdiba? Aludni akarok! – vánszorgott még mindig utánam.

- Nem mehetünk. Hogy miért, azt nem tudom, mert nem kérdeztem meg Esztert. Szerintem az ok az, hogy SungMoon, is piált, és nem vezethet ittasan. Ne nyafogj, inkább gyere! – rántottam meg erősebben.

Amikor megtaláltuk őket a többieknek odaköszöntünk, majd láttuk, hogy Eszter és JungKook kicsit arrébb külön ülve beszélgetnek.  Odaültünk melléjük. Aztán, pont abban a pillanatban amikor leért a hátsóm a fűre valaki felkiáltott.

- Eszter, mond már meg nekik, hogy bírjanak magukkal, én nem bírok velük! – szólt oda Balázs Eszternek. Eszter felállt, és odasétált a társasághoz.

- Addig, mondjátok ameddig nincs itt. – fordult felénk JungKook.

Eszter sokáig elidőzött a többieknél, így volt időm elmesélni Kook-nak a történteket.

- Miután elmentünk a klubból lesétáltunk a partra. Én őrködtem, mint egy bástya Suga mellett, hogy nehogy még rosszabbul legyen.  Aztán kicsit jobban lett. Elkezdtünk beszélgetni. Elmeséltem neki egy fájú emléket a múltamból, ami a Balatonhoz köthető, és… Picit sírtam is, de ő megvigasztalt, és azt mondta, hogy ő itt van mellettem, nem kell aggódnom többet. Aztán megcsókolt…- pirultam bele a végébe. A mellettem ülő YoongKi nem is hallotta, mivel kidőlt a fűben fekve. Elaludt a vizes fűben… WTF? Tényleg mindenhol eltud aludni.

- Akkor, szerinted ezek után mi lesz? – kérdezte Kook.

- Remélem a legjobbakat. – mosolyodtam, rá majd a mellettem alvó YoongKi-ra. Majd meglepődtem, amikor megfogta a kezemet, összekulcsolta ujjainkat, majd felém fordult, és tovább szuszogott. Erre Kook felnevet.

- Hyung, és az alvási szokásai. – nézett az alvó YoongKi-ra.

- Hányszor mondjam már el, hogy meleg vagyok? – ordította el magát Balázs.

- Mi történt itt, ameddig nem voltunk veletek? – néztem furcsán Kook-ra.

- Eszter elfogott, egy drogkereskedőt, kiderült, hogy NamJoon, és SeokJin hyung szerelmesek egymásba, és az is, hogy HoSeok hyung meleg. És bejön neki Balázs.

- MI?- csak ennyit tudtam kérdezni.

- Majd később beavatunk. Te vigyázz YoongKi-ra én meg kimentem a barátnőmet a tömeg balhéból. De van egy olyan érzésem, hogy ő okozta. – állt fel, teljesen nyugodtan, majd odasétált a többiekhez.

Én meg csak YoongKi-t figyeltem. Olyan aranyos ahogy alszik. Nem tudtam betelni a látványával. Most már biztos hogy szerelmes vagyok belé.

*Eszter szemszöge*

A társaság közé beülve sikerült elcsendesíteni őket, de sajnos nem sokáig.

- Bazsi te, tényleg meleg vagy? – kérdezte meg Bazsit SeNa.

- Igen az vagyok. Már sokszor mondtam. Miért kérdezi meg mindig, mindenki?

- Hát mert egy ilyen pasi, nem lehet meleg… - értetlenkedett tovább

- SeNa kérlek, hagyd! Már többször elmondta. Ne legyél értetlen. – mondta V.

- De, akkor sem hiszem el, mi van ha biszex, és szerelmes Eszterbe? – mondta.

- Hányszor mondjam már el, hogy meleg vagyok? – ordította el magát Bazsi..

- SeNa kérlek, most már tényleg fogd be! – mondtam neki kicsit durván. Majd Bazsi hátát simogattam, és elkezdtem lenyugtatni, mert nagyon kijött a sodrából.

- Mi folyik itt? – jött oda JungKook. Az éjszaki hangulat itt 180-os  fordulatot vett. Kezdett mindenki feszült, és lehangolt lenni. Tudom, hogy az alkohol hatása miatt, de még volt kb 3 óra ameddig elindultunk vissza Zamárdiba.

- Tudjátok mit! Inkább feküdjön el mindenki, és maradjon csendben. Ezáltal nem lesznek konfliktusok. – mondtam. Erre elnémult az egész társaság, és hátat fordítva egymásnak lefeküdtek a fűben, és pihentek. Én felálltam, és az egyik stégre kiültem. JungKook pedig jött utánam.

- Esti bulizás képen maradjunk szerintem Zamárdiban, csak a mi bandánk, mert ez így… nem működik. – ült le mellém.

- Nekem mondod? Ez Siófok… Ezt váltja ki az emberekből…  Csak a tánc órák miatt járok ide. De amúgy sosem. – néztem a vizet – Még a Balaton part sem olyan szép, mint Zamárdiban.

- Tényleg jut eszembe! – kapott fejéhez – Beszéltem telefonon apukáddal. Nagyon jó fejnek tartom. De nem ez a lényeg azt mondta beszélni akar veled valami fontos dologról, ezért hívd fel! Meg tudja, hogy nem haragszol rá, ezért jelentkezhetnél nála. Egy kis helyzetjelentés tudod. – mondta.

- Rendben, majd felhívom. – sóhajtottam.

- Mi nyomja a szívedet babám? – fordult felém teljesen.

- Mi ez az új becenév? – nevettem el magam.

- Hát, hallottam egyik nap, ahogy énekelsz egy magyar népdalt, amiben benne van a babám szó. Onnan maradt benne a fejemben. „Akkor van az én babámnak jó kedve, mikor teli pohár van a kezében. A kezében teli borral a pohár, háta mögött három cigány muzsikál.” – énekelte el a népdal egy kis részletét.

- Ennyire megnyert ez a dal? – fordultam én is felé.

- Nagyon tetszik. Megtaníthatnád! – mosolyodott el.

- Majd később megtanítom, de most nincs kedvem semmihez. – fordultam el tőle.

- Na, térjünk vissza az előző kérdésemhez. Mi a baj? – tette vállamra a kezét.

- Csak egy kicsit sok, volt a mai nap. Le vagyok amortizálódva. – néztem rá. De az arcán megjelent az a pillantása, hogy: „ Most komolyan, hazudni próbálsz nekem? Tudod, hogy nem tudsz…”

- Nagyon kibuktam ma este mindentől. Kezdve YoongKi rosszullététtől, a srácig akit elfogtam. NamJoon és SeokJin, most meg Bazsi, és Hobi… ez nekem sok volt mára. Annál a srácnál, ha nem tudom megvédeni magam, akkor megerőszakol… Szerencsém, van, hogy apa gondolt erre, és beíratott judo-ra. Nagyon megijedtem akkor. - csordult ki egy könnycsepp a szememből. JungKook magához húzott, és így vigasztalt. Megint sírógörcs tört rám. És JungKook próbált nyugtatni. Ismét minden kijött. Elmotyogtam, neki az apával való veszekedésünket, a ma este történteket. Azt, hogy Zsazsa mennyire megbántott. JungKook halkan hallgatta bánatomat, miközben ugyan úgy amikor Tihany után vigasztalt a parton, ugyanolyan pózban ültünk. Hozzá teszem eltartott 3 órán keresztül… SungMoon lejött értünk a partra. Közösen visszasétáltunk, és a buszba beülve visszamentünk végre Zamárdiba. Reggel 6-kor. Mint az élőhallottak úgy estünk be az ágyba.

~Chapter 11

~Eszter szemszöge~

~4 nap múlva~

Ebben a négy napban körbejártuk az egész Balatont. És június 12.-e…Életem egyik legjobb napja

volt, de kezdem az elején az egészet.

Általában ha a Balatonon vagyok, akkor teljesen elvesztem az időérzékem. Reggel, amikor felkeltem JungKook nem volt mellettem. Ez furcsa volt. De a legfurcsább az volt, hogy hatalmas a csend. Kimásztam az ágyból megnéztem az időt. Reggel 9 óra volt kereken. Aztán megláttam a dátumot is. Majd abban a pillanatban a telefonomban a Been Together alkalmazás jelezte, hogy ma vagyunk együtt 1 éve JungKook-al. Elmosolyodtam, és gyorsan kipattantam. A szekrényben megnéztem, hogy meg van-e az ajándék amit JungKook-nak akarok adni, majd kimentem. Hallottam, hogy valaki van a konyhában. Gyorsan a fürdőbe mentem, elintéztem az ottani teendőket, majd kimentem a konyhába. JungKook volt ott, és reggelit készített.

- Jó reggelt napfényem! – adott egy puszit, amikor mellé álltam. Éppen amerikai palacsintát csinált.

- Miben mesterkedsz? A többiekkel mi van? Hol vannak? – néztem körül.

- Mivel ez a mi napunk ezért felszívódtak! Elvitte Bazsi valahova őket. Úgyhogy a mai nap csak 2-en leszünk. – pillantott rám mosolyogva, majd a palacsintát figyelte. Nagyon jó kézügyessége van. Egy kistubusból nyomta ki a tésztát a sütőbe, és szíveket, meg napot, holdat, minden féle mintát rajzolt vele. Én meg csak elbűvölve figyeltem.

- Ne segítsek? – kérdeztem meg.

- Nem ezt én akarom csinálni. Mindent megszerveztem mára, úgyhogy neked csak élvezni kell. – kacsintott rám.

- JungKook ez a közös napunk! Úgy nem szerveztél semmilyen nagy dolgot? Ha már a mi napunk, akkor nekem elég az, hogy együtt vagyunk. Egész nap. Akárhol. Nem kellenek nagy dolgok sem ajándékok. A legnagyobb ajándék számomra te vagy. – öleltem meg hátulról.- Szóval, ha mindent megszerveztél, akkor ugye tudod, hogy nem fogsz tudni levakarni magadról? – mondtam bele hátába, és pólón keresztül megpusziltam azt.

- Tudom, nem is akarlak levakarni magamról. Kész is az utolsó. – vette ki a sütőből az utolsót. – Együnk! –fordult meg és adott egy puszit a homlokomra. Megterítettünk, JungKook csinált még nekem kávét is, ahogy én szeretem. Az asztalon volt egy piros színű lekvár, egy darabig néztem. Próbáltam rájönni, hogy milyen lehet. Erre JungKook levette a tejét, és tett a szívecske formájú palacsintára.

- Málna lekvár nem epres. Nem áll szándékomban kinyírni a barátnőmet. – mondta furcsálva.

- Imádlak! – mutattam neki egy szívet a kezemmel.

- Tudom! – mutatott ő is egy szívet.

Ezután közösen rendbe raktuk a konyhát, és a házat. Majd a szobába bemenvén öltözni kezdtünk. Vagyis JungKook, de én megállítottam. Mivel  én most akartam odaadni az ajándékot. A szekrényhez mentem elővettem a nagy becsomagolt dobozt, és a kis ajándék zacskót.

- Ez az én ajándékom neked. Szeretném ha felvennéd  valamelyiket ami benne van. – adtam át neki a dobozt. Szépen kicsomagolta, kinyitotta, majd elmosolyodva kiemelte az egyik ruhadarabot. Elnevette magát.

- Azt akarod, hogy szoknyában legyek? – nevette el magát.

- Nem azaz enyém. 3 ruha összeállítás van benne. Egy neked, egy nekem. Te választhatod ki, hogy melyik lesz ma rajtunk. Próbáltam, a te ízlésednek is megfelelő ruhákat választani. – ültem le mellé.

- Akkor lássuk, melyiket akarom. – kezdte el kipakolni a dobozt. Az ágyon egymás mellé lerakta a három összeállítást, és nézte.

- Ezt választom. – emelte fel matrózcsíkos pólót, és hozzá a nadrágot. Ehhez nekem egy egybe ruha volt szintén matrózcsíkos.

- Oké! A másik ajándék pedig ez. – adtam neki a kis ajándék zacskót. Beleleset. Majd kíváncsian vette ki belőle az ékszerdobozt. Kinyitotta, és csak bámulta a tartalmát. Két karkötő volt benne. Páros karkötő. Én csináltattam. Nem arany, nem ezüst. Semmilyen nemes fém nincsen benne, de, nem bízsú. Gyöngyös karkötő. Fekete színű ásványkövekből. Az egyiken van egy Eszter feliratú, és egy Nap medál. A másikon egy JungKook feliratú, és egy Hold medál. JungKook némán hozzáért a két karkötőhöz, és csak bámulta azokat.

- Tetszik? – mosolyodtam el. Nem válaszolt, hanem kivette a karkötőket a dobozból. A Holdasat felrakta az én kezemre a Naposat pedig a sajátjára, majd összekulcsolta ujjainkat, és a karkötőket nézegette. Én meg elnevettem magam – Tetszik? – kérdeztem meg ismét.

- Természetesen. Ha tehetem mindig rajtam lesz. – adott egy puszit az arcomra.

- Tényleg tetszik? – néztem bele szemébe.

- Még a szavam is elállt. Szerinted? – kuncogott - Köszönöm.

- Mit terveztél mára? – váltottam témát.

- A ruhák kiválasztása meg van. Szeretném megmosni a hajadat, utána meg elmegyünk a partra, és ott vár rád egy kis meglepetés. – mosolyodott el.

- Ugye nem jön egy hirdető repülő, olyan felirattal, hogy: „Boldog egy éves évfordulót Eszter! Szeretlek!” ? Mert ha igen, akkor inkább elmegyek onnan. – világosítottam fel. Erre ő elfordult elővette a telefonját, és tárcsázott valakit.

- A repülős akció lefújva. A másik viszont nem. – mondta bele a telefonba szórakozottan. Majd mikor lette nevetve rám nézett.

- Most komolyan? Te szerveztél repülőt? – kérdeztem.

- Dehogy! Tudom, hogy nem szereted az ilyeneket. Ezért nem is szerveztem. - mosolyodott el.

- Szerencséd. Tényleg megakarod, mosni a hajamat? – pislogtam rá értetlenül.

- Igen tényleg. Menjünk is! – fogta meg a kezemet, és a fürdőbe húzott. Mindent úgy csinált, ahogy én szoktam. Kétszer mosta meg a samponnal, majd rákente a hajpakolást, rátette a zuhanysapkát, majd a törölközött rácsavarta. Azalatt a 10 perc alatt ameddig rajta kellett maradnia a hajpakolásnak a hajamon, arcpakolást kentünk fel egymás arcára. Sőt én is megmostam JungKook haját. Majd miután lemosta a hajpakolást, ki is fésülte. (Nem kis feladat) és meg is szárította. Utána én is az övét. Majd felvettük a páros ruháinkat, és cipőket. (Igen cipőt is vettem. Nekem egy telitalpú szandi, és JungKooknak is egy szandi, csak férfi sazndi. A színűk ugyan olyan) A nyaralót becsukva elindultunk le a partra. A mólóhoz leérve JungKook megállt egy motorcsónaknál, felment rá, és nyújtotta nekem a kezét.

- Hova megyünk? – értetlenkedtem.

- Majd meglátod! Gyere! – fogta meg a kezemet, és felsegített a csónakra. Rajtunk kívül volt még rajta egy férfi. Gondolom Ő fogja vezetni. Helyet foglaltunk, kikötötte, a hajót, és elindultunk. Az északi parton álltunk meg, Balatonfüreden. Sétáltunk egyet közösen Füreden, majd elmentünk egy étterembe enni, már asztalfoglalás is volt. A kastély éttermébe. Nagyon meglepődetem. Már ez is hatalmas meglepetés volt, de ami utána következett még nagyobb volt. Amikor elindultunk visszafelé, a hajón JungKook adta oda az ajándékát. Ahogy a koreaiaknál szokás az egyforma gyűrű, gondolta nekünk miért ne lehetne. De a miénk nem mindennapi volt. Belegravíroztatta a nevünket. És ugyan úgy mint a karkötőn a gyűrű belsejében egy Nap, és egy Hold volt. Az enyémben egy Hold, az övében egy Nap. Plusz ez mellé, egy nyakláncot is kaptam. A gyűrűt JungKook medálként felhúzta a nyakláncra, és úgy tette fel a nyakamra.

- Tudod, mi a nyakláncra húzott gyűrű jelentése? – fordult felém, ahogy kiszálltunk a csónakból.

- Tudom! Komolyan gondolod ezt? – néztem mélyen a szemébe. Erre Ő csak bólintott egyet határozottan. Megköszöntük, majd visszamentünk. A színpadhoz. Már este 8 volt. Így nagyban ment a zene, és a buli a parton.  Az utcabál is nagyban tartott. Beálltunk a zenészeket figyelő emberek közé, de nem bírtuk ki hogy ne táncoljunk. Ezért a tömeg közepén táncolni kezdtünk. Még egypár számra maradtunk. Aztán utána a parton sétálni kezdtünk. Imádok este a parton sétálni. Vettünk Jégkását, és leültünk az egyik stéghez.

- Hogyan tudtad megszervezni a mai napot egyedül? Pláne úgy, hogy nem is ismersz itt szinte semmit! – fordultam felé teljes testemmel, és a lelógatott lábamat JungKook lábára tettem.

- Balázs segített. Meg esténként ezért nyomkodtam annyira a laptopodat utána néztem egypár dolognak. És a foglalásokat is ott csináltam meg. De szerintem jól sikerült. A központi figura te voltál a mai napban. – vette le tekintetét a vízről, és rám tekintett.

- Kitettél magadért. Köszönöm. Szeretlek! – hajoltam közelebb hozzá.

- Én is szeretlek! – adott egy puszit ajkaimra. Ekkor megcsörrent JungKook telefonja. Amint felvette kicsit zavarodottá vált. Egész nap magabiztosan tudta, hogy mit csinál, de most megváltozott. A hívás után felállt, engem is felsegített, majd kézen fogva elindultunk.

- Hová megyünk most? – kérdeztem.

- Vissza a nyaralóba. Vár rád ott is egy meglepetés. – pillantott rám.

- Ugye ez lesz a mai napra az utolsó meglepetés? – álltam meg.

- Igen ez lesz.

- Tudod, hogy nem szeretem, ha sokat költenek rám, és ez a mai nap túl költséges volt neked. – fürkésztem tekintetét.

- Tudom, de hidd el, nem került annyiba, mint amennyire te hiszed. – győzködött.

- Menjünk! Nem akarok összekapni ma. Úgy, hogy, indulás! – indultam meg, és JungKook-ot húztam magam után.

Visszaérve, a ház még mindig üres volt. Viszont fény szűrődött ki a házból. Amikor beléptünk az egész ház gyertyákkal volt kirakva. A gyertyák a mi szobánk felé vezetek. Az ágy tele volt szórva virágszirmokkal. Nagyon szép volt. Elképedve néztem az egészet.

- Ez is a te műved? – fordultam hátra.

- Nem az én ötletem volt. A többiek azt mondták rá akarnak segíteni a dolgokra. Tudod mire. – mondta kínos zavarában.

- Nem túlzás ez egy kicsit?

- Nem tudom, ezt nem én szerveztem. – mentegetőzőt.

- Őszintén. Te akarod? – léptem közel hozzá.

- Hát… Nem tudom. Rajtad áll. Megpróbálhatjuk, ha szeretnéd. Nekem mindegy. – magyarázkodott, és lehajtotta a fejét.

- JungKook, én a te véleményedre vagyok kíváncsi. Nem arra, hogy mi lenne akkor, ha én akarom. – fogtam fejét kezeim közé, és felemeltem.

- Kicsit félek. De… szeretném. – a végén nyelt egy nagyot.

- Akkor megpróbálhatjuk. –túrtam bele hajába, majd lassan megcsókoltam.

- Biztos? Ha te nem akarod, akkor nem kell, miattam. – nézett szemeimben.

- Semmi mást nem akarok, csak téged. De ezt már tudhatnád. – haraptam bele ajkaimba. Ez után JungKook felbátorodva esett neki ajkaimnak. Ami ezután történt nem fogom leírni. Szerintem ez csak rám, és JungKookra tartozik. Lehet, hogy nem tetszik, de ez az én véleményem szerint magánügy.

Másnap reggel JungKook karjai között ébredtem. Ő még aludt, ezért nem akartam megmozdulni sem, mert akkor felkeltem. Ezért mozdulatlanul feküdtem, és az arcát fürkésztem. Olyan volt az arca, mint egy műalkotás. KB 5 percig nézhetem amikor megmozdultak kezei hátamon.

- Mi olyan érdekes rajtam? – mormolta

- Csak elbambultam. Azt hittem alszol, ezért nem akartalak felébreszteni. – mondtam halkan. Csendes, romantikus reggeli pillanatunkat a többiek zavarták meg. Ugyanis Az édes 5-ös (JiMin, V, J-Hope, SeNa, MiRae) berontottak a szobába, és elkezdtek ugrándozni az ágyon, na meg rajtunk. Később értek vissza, mint mi, jóval később, mégis ők voltak fent előbb. Ez is ritka.

- Keljetek fel! Reggeli! Megyünk fürdeni! – mondta V lelkesedve.

- Nem rátok akarok várni. A Balaton vár ránk! – bökte oda J-Hope.

- Megyünk, csak had öltözzünk fel. – lökte le magáról JiMin-t.

- Akkor siessetek! – indult kifelé a szobából MiRae. Utána mentek a többiek is. Gyorsan magunkra kaptunk valamit, aztán mentünk reggelizni.

- Na milyen volt a tegnapi napotok? – érdeklődött Jin.

- Nagyon jó. A tiétek? Hol voltatok? – pillantottam végig a társaságon.

- Hát itt-ott. Este bulizni voltunk. Balázs bevitt minket a Soundra. – vigyorgott V.

- Értem, és az a gyertyás dolog?  Mi volt? –kértem számon.

- Gondoltuk feldobjuk a hangulatot, hogy méltó befejezése legyen a napnak. Az lett? – nézett sejtelmesen NamJoon. Erre JungKook-ra néztem, és mindketten zavartan kezdtünk el enni. Miközben krákogtunk.

- Sejtettük, hogy ez lesz. Szívesen. – vigyorgott J-Hope.

- Hagyjátok őket ezzel a témával. Nem rátok tartozik fiúk. – kelt a védelmünkre SungMoon.  JungKook-al hálásan néztünk rá.

A reggelit befejezve JungKook, és én takarítottunk el. JungKook mosogatott én meg törölgettem, közben halkan suttogva beszéltünk.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire frusztrálva fogom érezni magam a többiek előtt emiatt. – léptem JungKook mellé. JungKook egy csókot lehelt ajkaimra, majd elmosolyodott.

- Ne törődj velük. Tudják, hogy ezzel lehet téged, húzogatni, de azt is tudják, hogy ez csak kettőnkre tartozik. – adta a kezembe az egyik tányért.

- Igazad van. –mosolyogtam rá.

-  Egyébként jól vagy? Fáj még? – engedte le a vizet, és aggódva rám nézett.

- Csak egy kicsit, de túlélem. – tettem el az utolsó tányért.

- Biztos?

- Igazából…annyira fáj, hogy alig bírok állni… Ezt akarod hallani? – léptem közelebb hozzá.

- Most komolyan! Ennyire? – értetlenkedett.

- JungKook, mondtam már, hogy nem fáj. Csak egy picit. Nem értem, miért aggódsz ennyire miatta. Itt vagyok melletted. Nem szakítottunk, nem történt semmi baj. Nem érezted jól magad tegnap? – fogtam meg kezét, és szemébe néztem.

- Nem erről van szó. Csak… mivel ez volt az első kicsit bizonytalan vagyok. ÉS mivel látszót rajtad, hogy nagyon fáj, ezért aggódtam. Én csináltam valamit rosszul, vagy...- nem fejezte be mert ujjamat a szájára helyeztem.

- Ez volt az első. Nem lehet minden elsőre tökéletes. Nyugodj meg. Életem egyik legszebb estéje volt a tegnapi. – öleltem magamhoz. –Szeretlek! – mondtam bele mellkasába.

- Én is szeretlek! – ölelt át ő is.

 Ezután elmentünk átöltözni, majd csoportosan lementünk a partra. Ott csatlakozott hozzánk Min, és Balázs is. Min mesélt arról, hogy munkát kapott Siófokon egy bárban. És szeretne meghívni minket ma estére, mert buli lesz. Természetesen elfogadtuk az ajánlatott.  A nap nagyon vidáman telt. Este a vacsora után, és nagy készülődés után elindultunk Siófokra. A buli jól indult. De aztán… Suga túlzásba vitte az alkoholfogyasztást. Nem szokott inni, de most valamilyen oknál fogva sokat ivott. Min-nek akkor járt le a műszaka, ezért azt mondta, hogy elviszi a szállására, és vigyázz YoongKi-ra reggelig, mi bulizunk tovább. A fiúk ellenkeztek, és azt mondták, hogy nélküle nem fognak tovább bulizni. Viszont én felvilágosítottam őket arról, hogy Min szereti YoongKi-t és ez egy jó kapcsolat építés lehet a számukra. Így mi tovább maradtunk. A fiúk hatalmasat alkottak a tánctéren, mindenki irigykedve nézte őket. Ahogy engem, és Balázst is. Hiszen mindketten táncosok vagyunk. De nem nagyon bírom a fullasztó meleget. És kezdett kellemetlen lenni a táncoló emberek között ezért, mondtam a többieknek, hogy kimegyek levegőzni. JungKook nem akarta abbahagyni a táncolást, de kiakart engem kísérni. Mondtam neki, hogy nyugodtan maradjon, pár perc múlva úgyis visszajövök. Így egyedül mentem ki a szórakozó hely elé.

- Szia kislány! Hogy hívnak? – állt mellém egy srác.

- Bocs nem állok szóba idegenekkel. – pillantottam rá, majd arrébb álltam picit.

- Ugyan már. Csak a nevedet mond meg, hogy bejelölhesselek facebook-on. – lépet közelebb.

- Miért akarod? Inkább menj máshoz. Engem nem tudsz megfűzni. – pillantottam rá.

-  Ne kéresd magad. Na mond meg csak a keresztnevedet. – markolt rá a karomra.

- Nem, akarom. – mondtam koreaiul.

- Most nem tudom mit mondtál, de kezdesz felhúzni. Megfogattam az előbb odabent, hogy ma este meghúzlak szóval, most itt az ideje. – fordított maga felé, és majdnem megcsókolt, de én pofon vágtam. Volt benne alkohol rendesen, szóval a pofontól beszédült egy kicsit.

- Most komolyan megütöttél? Hogy merted, te ribanc! – támadott rám ismét. De én megfogtam a kezét, és kigáncsoltam.

- Bocsi, ugye nem fájt nagyon? – álltam fölé.

- Te… Hogy merted! – állt fel. Ekkor elkezdtek kijönni az emberek odabentről. A srác ismét nekem akart jönni. Vállamra tette kezét, de én abban a pillanatban földhöz vágtam.

- Bocsi rossz lánnyal kezdtél ki! – fogtam le kezeit, s ráültem a hátára.

- Ezt még megbánod. – mormolta. Ekkor megérkezett a rendőrség. Nagyon nagy köszönetet mondtak nekem. A srác, illegális drogcsempész volt, és már több nőt is megerőszakolt. Szóval egy bűnözött fogtam el. A többiek is kijöttek, és szájtátva nézték az eseményeket. Nos így történt az, hogy elkaptam egy bűnözött, és valószínűleg összeboronáltam Min-t és YoongKi-t. Mind ezt, egy éjszaka alatt. Hát nem vagyok fenomenális? De az vagyok. Na meg egy kicsit egoista is. 

~Chapter 10

Eddig nem nagyon meséltem a családomról. De most már itt van az ideje. JungKook-nak is tudni kell róla. Szóval elmondom, JungKook meg aput már ismeri, más nem is kell ismernie.

Anyukám nincs. Az igazi édesanyám, a születésem után nem sokkal elhunyt. Apa teljesen egyedül nevelt fel. Aztán jött egy nő olyan 10 éves lehetem. Ő volt Melinda. Tavaly augusztusban mentek szét apával. Őt anyának hívtam, mert nagyon szeretem. Tényleg egy pótanyuka volt a számomra. De az ok amiért szét mentek, az engem is érintett. A Dél-Koreában szerzett hírnevem elvakította, és minden áron híressé akart tenni itthon is. Viszont ezt sem én, sem apa nem akarta. Aztán a vége az lett, hogy szétmentek. Most meg az a helyzet, hogy apának most már sikeres boltja van, és sokat dolgozik. Nincsen ideje rám, és azt hiszi, hogy ezért neheztelek rá. Plusz most van egy másik nő is, aki miatt még annál inkább nem törődik velem, mint eddig. Már eléggé önálló vagyok, de hiányzik az apai szeretett. Szóval ezen a nőn egy kicsikét összekaptunk, amikor hozott le Zamárdiba. De majd megbeszélem vele telefonon.  Szóval ennyi lenne a történetem. Most, hogy nincsen Melinda, apu szabadabb, és a munka is jobban megy. Most már nincsenek pénzügyi gondjaink sőt... (Nem akarok hencegni, de most már a gazdag rétegbe tartozunk) de nem ez a lényeg. Engem nem érdekel a pénz. Csak visszaakarom kapni az apukámat. Ez az új nője nem szimpatikus. Nem szereti az ázsiaiakat. És most már velünk él. Én ezért is költöztem szinte a nyárra a nyaralónkba, na meg Bazsiékhoz. 

Na mindegy, majd észreveszi, hogy mit gondolok róla, és talán apa is, hogy mit érzek. 

JungKook-al közösen mentünk ki a konyhába, és valami reggelit készítettünk. Amikor a hűtőhöz léptem, akkor vettem észre, hogy mi van rajtam.

- A te pólód van rajtam? – néztem rá.

- Nem maradhattál abban a ruhában, amiben egész nap voltál. Ezért rád adtam az egyik pólómat, mert a te cuccaid között nem akartam turkálni. – szelte fel a zöldségeket.

- JungKook illata van. – szippantottam bele.

- Mondtál valamit? – nézett rám.

- Semmit, ugye tudod, hogy ezt már nem fogod visszakapni? – mentem vissza mellé a sajttal a kezemben.

- Sejtettem. – kuncogott.

A reggelivel, és a terítéssel elkészülve keltettük a többieket. SungMoon-t nem kellett, mert elment valamit elintézni, és találkozni a magyar ismerőseivel, ezért most nincs menedzser. Így a mai terv a fürdés lent a parton. Végre fürdés!  Már kezdtem hiányolni. Vízicsibe vagyok nem tehetek róla.

A reggeli után, összekészültünk, és lementünk a partra. Nagyon sokan voltak. A Sound miatt egy teljes partszakasz rész le volt zárva. Ezért mindenki oda jött ahol mi voltunk, mert az nem szokott annyira tömött lenni. De most az volt. Amint találtunk magunknak helyet Min ott termet mellettünk.

- Sziasztok! Mi a helyzet? – jött oda hozzám.

- Ma pancsi napot tartunk. Csatlakozol hozzánk? – kérdeztem.

- Hát a családommal vagyok itt. Nem tudom, hogy engednék, hogy veletek lógjak. A tegnapi sem tetszett nekik. Igazából tegnap ellógtam. De ha bemegyek a vízbe az nem lesz baj nekik. – 

mosolyodott el, és már el is ment mellőlünk. Majd fél perc múlva visszajött, hogy lezsírozva.

 Ezután felállítottuk a strandsátrunkat. MiRae, és SeNa kint maradtak, mert nem akartak nagyon fürdeni, de azt mondták, hogy majd később bejönnek. Mi még visszamentünk csapatostól az egyik árushoz a parton, ahol V, JiMin, és J-Hope vett magának egy úszógumit. Olyant amilyen nekem van csak „fiúsabbat. Nem virágos hanem terepmintás. Na mindegy. És így 9-en mentünk be a vízbe. JungKook-al majdnem eljátszottuk a múltkori esetet, csak most a bocsánatkérések elmaradtak, mert a fiúk folytatták a piszkálásunkat. Vagyis engem és Min-t dobáltak állandóan a vízbe és úszógumistól löktek oda a másiknak mi voltunk a labda. Szó szerint. V és JiMin még bele is rugót az úszógumiba, de nem a gumit találták el hanem a hátsonkat. Ezért a többiek őket kezdték el piszkálni utána, hogy mit bántják a lányokat. Mi Min-nel csak nevetünk rajtuk. És amilyen gyorsan lehetett elhúztunk mellőlük, és beljebb eveztünk az úszógumikkal. Majd amikor kellő távolságba kerültünk beszélgetni kezdtünk.

- Kibékültél JungKook-al? Nem akartam még jobban összekeverni a dolgokat, de nagyon piszkálta a csőrömet, és biztos akartam lenni abban, hogy nem tévedek, és tényleg együtt vagytok. – mondta Min, elkezdve a beszélgetést.

- Ki. Nem kell hibáztatni magad, sem megmagyarázni, szükségünk volt mindenre, ami tegnap történt. Így még erősebb lett a kapcsolatunk. De veled mi van? Látszik, hogy oda meg vissza vagy YoongGi Oppa-ért. Nem tudsz felé közeledni igaz? Nehéz eset, de nagyon jó ember. Majd ha akarod megkérdezem mit gondol rólad. – tekintettem rá.

- Mindennél jobban ismerem tudom milyen. Nem kell ezt ecsetelni.

- Én is azt hittem, hogy mindent tudok JungKook-ról, és a többiekről is, amikor tavaly találkoztam velük, de tévedtem. Lehet , hogy önmagukat adják a színpadon, a műsorokban, a dedikálásokon, de nem mutatják meg az igazi valójukat. Például hiszed vagy sem, YoongGi imád nassolni TV-zés közben, és az azért furcsa, mert olívabogyót. Nem popcornt meg csipszet. Olívabogyót. Rap Monster rengeteget olvas a szabadidejében, leginkább tudományos, csillagászati, és orvosi könyveket. JiMin szereti, ha leülhet melléd, és piszkálod a haját. Még el is alszik közben. V állandóan a többiek alsóját hordja, nagyon ritkán hordja a sajátjait. Jin szeret kiülni éjszaka akárhová, és nagyon szívesen meghallgatja a gondjaidat a csillagos ég alatt. J-Hope meg… Ő tényleg egy remény. Mindig segít ha baj van akárkinek, minden gondodat megbeszélheted vele, még tanácsot is ad. Megunhatatlanok, és még mindig vannak olyan dolgok amiket nem tudok róluk. Szóval aki tényleg személyesen ismeri őket nagyon boldog ember, lehet és rá jön arra, hogy szinte tényleg semmit sem tud róla. – mondtam el mélyen feltörő gondolataimat.

- Ezeket tényleg nem tudtam. És mit tudtál meg JungKook-ról? Őt nem említetted. – kérdezte Min.

- JungKook egy külön kategória. Talán ami a legjobban meglepet benne, hogy úgy viselkedik, mint egy felnőtt, nem hagyják el soha sem értelmetlen szavak a száját. Kivéve akkor, amikor meglátja az anyajegyeimet.- nevetem a végén.

- Ezt, hogy érted?- kuncogott Min.

- Itt a hasamon van 2 anyajegy. Ha JungKook ezeket meglátja, akkor rögtön mondja, „Olyan cuki ez a két anyajegy, és olyan szexik.” Ilyenkor olyan, mint egy kisgyerek. Imádni való. Nincsen olyan tulajdonsága amit ne szeretnék benne, és szerintem még fog meglepetéseket okozni nekem. – pillantottam baromkodó fiúk irányába.

- Suga milyen? Szerinted van esélyem arra, hogy megkedveljen? – kérdezte.

- Szerintem már most kedvel, most is épp idenéz. – mutattam az emlegetett személyre. Folyamatosan felénk bámult. – Ints neki! – mondtam Min-nek. Félénken de intett neki, mire Suga is félénken visszaintett neki, és ekkor el is tűnt, mivel Jin a víz alá gyűrte.

- Szerinted engem nézett?

- Biztos. Ha engem nézett volna akkor nem intett volna vissza. Ez volt a tesztem. Nekem YoongGi soha sem int, mert feleslegesen tartja. Most lehet, hogy te egy kicsit megzavartad. Hidd el, lesz ebből még valami. – kacsintottam rá.

- Köszönöm Eszter, hogy megismerhetem őket. Egy álmom vált valóra. – mondta csillogó szemekkel.

- Nagyon szívesen. – fogtam meg kezét. Mély beszélgetésünket az én sütim zavarta meg. Szemeiben, már láttam mire készül.

- Ne JungKook kérlek! Nem volt még elég? A végén vihetünk a kórházba hát sérüléssel. Mit fogunk mondani ott? Megemelted a barátnődet, nem kellett volna, mert nem a legkönnyebb… - fogtam meg kezeit amik az úszógumi fogóit fogták. 

- 2 nappal ezelőtt is mondtam, hogy nem vagy nehéz, és jó móka… - vigyorgott, majd megemberelte magát, és úszógumistól eldobott.

A nap további részében elhülyültünk a vízben és a lányok is csatlakoztak. Meg elmentünk pizzázni, este pedig mindannyian kiültünk a partra. Bazsi is csatlakozott hozzánk közben. Én meg vittem magammal a gitáromat, és a parton énekeltünk. 10 óra lehetett amikor valaki odajött hozzánk, és belevilágított a telefonvakuval a szemünkbe.

- Nocsak kit látnak szemeim?!- mondta, mintha meglepett lenne.

Már itt tudtam, hogy balhé lesz.

- Mit akarsz Zsazsa? Egyedül? Nem a soundon vagytok? Csak nem unatkozol? – kérdeztem gúnyolodva.

- Egy picit. Milánt, és a többiek eltűntek előlem. Nem volt olyan koncert ami kedvemre való, ezért eljöttem sétálni. Erre megláttalak benneteket és idejöttem. – mondta szerényen. De én tudtam, hogy nem ezért jött.

- Aha értem. És miért is jöttél pontosan? – adtam át a mellet ülő Bazsinak a gitárt, majd felálltam.

- Beszélni szeretnék  a barátoddal. –mondta.

- Melyikkel? Mert tudod itt mindenki a barátom. Mind a 7 fiú, mind a 3 lány. És egy fiú meg nem a barátom, ő más. Szóval kivel is szeretnél beszélni? – kérdeztem, semmit sem sejtve.

- Jé te tudsz számolni? Pedig azt hittem nem tudsz disz izéként. Na mindegy. Az „Ő MÁSSAL” akarok beszélni. – emelte ki és mutatott idézőjelet kezeivel.

- Velem? – kérdezte JungKook.

- Igen veled. Egy kisidőre elhívhatlak? Szeretnék bocsánatot kérni, és meghívlak egy jégkására. – mosolygott JungKook-ra Zsazsa.  JungKook felállt, rám nézett. Bólintottam egyet, hogy mehet. És utána hangosan koraiul mondtam neki, hogy Zsazsa ne értse.

- Vigyázz vele! Nem lehet benne bízni. – szorítottam meg kezét.

- Benne nem, de bennem bízhatsz! Tudok vigyázni magamra. Szeretlek!- a végén adott egy csókot. Mire a többiek elkezdtek Húúúúú-zni a háttérben. Én meg zavaromban teljesen elfelejtettem mondani neki, valamit, de utána nem is jutott eszembe. Elment Zsazsával, és ezzel óriási kétségeim támadtak.

~JungKook szemszöge~

Érdekesnek tartottam, hogy Zsazsa elhívott magával. De azért elmentem attól függetlenül, hogy Eszter mennyire nem akarta, és aggódott. Éreztem, hogy még akart valamit mondani, de inkább nem. Úgy gondoltam minél hamarabb túlesek ezen az egészen annál jobb. Alig mentünk el a többiektől, amikor Zsazsa már kezdte is a mondandóját.

- Tudod, amiket 2 napja mondtam azokat nem gondoltam komolyan. Amikor ezt a többiekkel vagyok, akkor teljesen más vagy, mint egyébként. Ezt Eszter  is tudja. Úgyhogy sajnálom, nem akartalak megbántani. – hajtotta le a fejét.

- Késő bánat. De nem tőlem kéne bocsánatot kérni, hanem Esztertől. Végül is őt is vérig sérteted nem csak engem. Azzal, hogy őt sértegeted, engem sértettél meg, és ugyan ez fordítva. Mindkettőnket megsértettél nem is kicsit. Én ezt kimutattam, azzal, hogy agresszív voltam. De Eszter nem ilyen. Ő nem mutatja. Viszont lehet neki még rosszabbul eset. De mindegy, mert mindketten elfelejtettük. – mondtam el véleményem.

- Akkor oké. Majd Eszterrel beszélek máskor. Most tőled akartam bocsánatot kérni. – csúszott egy kicsit közelebb hozzám.

- Akkor ezt megtetted. Mehetek vissza? – álltam meg és mutattam magam mögé.

- Nem! Jégkásázunk egyet, és leülünk beszélgetni. Jóvá akarom tenni valahogy. – állt meg velem szemben, egész közel hozzám.

- Hát oké. – sóhajtottam.

A jégkásásnál Zsazsa egy 500 ml-t akart venni 2 szívószállal, de én egyáltalán nem akartam. Szóval az egyből  2 lett külön szívószállal. Majd visszasétáltunk a partra, és leültünk az egyik stégnél.

- Soha sem értettem Eszter koreai mániáját. De most, hogy élőben is látok egy koreait megértettem.Tényleg jól néztek ki. – nézett végig rajtam.

- Ne akarj elcsábítani, mert nem fog sikerülni. – nem is néztem rá, csak a vizet néztem.

- Honnan veszed ezt? – nevetett fel kínosan.

- Miért nem így van? – pillantottam rá, egy pillanatra.

- Tudod, én és Milán szeretjük egymást,de nyitót kapcsolatban élünk. Neki és nekem is voltak már mások, tudod ilyen egy-egy éjszakára. Most is azért jöttem el, mert felszedett egy csajt és most vele dug valamelyik öltözőfülkében. A sound területén. És én meg…Megkívántalak. – csúszott közelebb, és szabad kezét a combomra helyezte. Elkezdte simogatni combomat, és egyre jobban haladt a kis JungKook felé. Tudom nem volt helyes az sem, hogy ennyit engedtem neki, de megakartam leckéztetni.  A kásáját letette maga mellé. Elhitte, hogy beadom a derekam. Beleült az ölembe, kikerekedett szemekkel néztem. Erre nem számítottam. De nem akadályozta meg a tervem.

- Mit akarsz most csinálni?- kérdeztem.

- Te mit szeretnél? Én arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan csókolnak ezek a szép ajkak. – simította meg egyik ujjával alsóajkamat.

- És ezen kívül? Mit akarsz? – kérdeztem.

- Mit akarnék? Téged! Olyan jó tested van…- nézett bele szemembe.

- Oké, csókolni nem csókolhatsz meg. Ha ezt nem teheted meg akkor mit csinálsz velem? –kérdeztem sejtelmesen.

- Az kész kínzás lenne, de, akkor mást csókolgatnék…- túrt bele hajamba. Érintései egyáltalán nem hoztak lázba, és nagyon untam is. De kiakartam belőle húzni azt amire kíváncsi voltam, és azt is, hogy mit gondol valójában. Mert megjátszotta magát.

- Ha kínzás lenne, akkor miért akarod? – kérdeztem.

- Mert…mert…akarom és kész. Kívánlak! – karolta át nyakamat. Erre nem válaszoltam, csak hagytam, hogy mit lép. Kezei levándoroltak a kis JungKook közelébe, és ekkor fogtam meg kezeit.

- Komolyan azt hiszed, hogy leállnék veled? – nevettem bele arcába.

- Ugyan már! Ezerszer jobb vagyok, és tapasztaltabb, mint a szende kis Esztered.- túrt megint a hajamba.

- És ez engem szerinted hol érdekel? Számomra nála nincsen jobb.

- Na nem mond ezt nekem. Szebb vagyok, tapasztaltabb nála, mi kell még? – hajolt egyre közelebb, hogy megcsókoljon. Én erre lelöktem magamról, és felálltam.

- Hogy szebb vagy Eszternél? Ugyan már! Néztél tükörbe valaha is? Nem szeretem sértegetni a nők szépségét, mert a nők a legszebbek, de tényleg vannak akik csúnyábbak az átlagnál. Olyanok is vannak akik szebbek. Te az átlag vagy. Eszter meg szebb az átlagnál. Számomra nincs nála szebb. És soha sem csalnám meg. Főleg nem egy ilyennel, min te. – mondtam neki felháborodva.

- Hogy mertél csúnyának hívni? Tudod, hány pasi akarja, hogy az övé legyek? Te meg csak így visszautasítasz, amikor feltálalom magam neked. – állt fel, és mondta vele a képembe.

 - Hát úgy tűnik akié elvileg vagy, ő sem tartott meg magának sokáig. Ha már más lánnyal van. Én a helyedben elgondolkodnék. Én nem kalandokat, hanem kapcsolatot akarok magamnak… Soha sem hagynám el Esztert még a világ legszebbjéért sem. Szóval ezt buktad. – nevettem.

- Ugyan olyan szentfazék vagy, mint Eszter.Nem értem, miért? Miért ő? Mikor itt vagyok én? Kérlek gondold meg. – húzogatta meg pólóm.

- Nem gondolom meg magam.- simítottam meg feje búbját, és leborítottam azt a jégkásámmal.

- Hogy merted? – kérdezte felháborodva. Én meg nevetve elindultam.

- Ja, és ha még egyszer a szemem elé kerülsz nem leszek ilyen kedves. És ha Eszter ezután felakarod keresni akkor ne merd megtenni. Jobb ha elkerülöd őt. – fordultam hátra, majd elégedetten. Elsétáltam. Hallottam. hogy elkezdett ott őrjöngeni. Én meg csak jót derültem rajta. Amikor visszaértem, ahol voltunk, csak Eszter volt ott.

- A többiek? – kérdeztem, mellé ülve.

- Elmentek innivalót venni. KB 10 perc múlva itt lesznek. – mondta.

- Oké.

- Mi volt? Mit mondott? Mit csinált veled? – fordult felém rémülten.

- Elakart csábítani. De csak akart. Jól kiosztottam, és leöntöttem a jégkásával. – mosolyogtam rá.

- Komolyan? – pislogott nagyokat.

- Igen. Viszont nem kell aggódnod. Szerintem többet nem fog keresni. – fogtam meg kezét.

- Jól is teszi látni sem akarom. De valójában miattad aggódtam. Vagyis nem aggódtam, csak… csak…

- Kétségeid voltak, hogy esetleg nem utasítom vissza? – fejeztem be, amit elkezdett. Erre félve bólintott, és a fejét is elfordította – Nem ordítom le a fejed, hogy kétségeid voltak, mert ha a helyedben lettem volna én is így éreztem volna. Viszont nekem csak te létezel. Senkit nem akarok, csak téged. – emeltem meg lehajtott fejét, majd megcsókoltam.

- Szeretlek! – mondtam neki amint elváltunk egymástól.

- Én is szeretlek! – mondta ő is, de koreaiul.

- Ya, én vagyok a koreai, és mégis te mondod az én nyelvemen? Én meg a tiéden? Mi ez? – nevettem fel, és váltottam át én is koreaira.

- Magyarul nem szeretem kimondani, szerintem koreaiul szebben hangzik. És egyébként is, mindig csak magyarul beszélünk. Nem szeretném, ha mindig te alkalmazkodsz hozzám, én is akarok koreaiul beszélni veled. Ahogy te akarsz velem magyarul beszélni. – mondta ő is koreaiul.

- Rendben, akkor, majd változtani fogjuk a nyelveket. Éppen ami jönni fog. Oké? – nyújtottam kisujjamat neki.

- Oké! – fogta át kisujjával az enyémet. Majd fordítottam egyet kezemet, és összekulcsoltam ujjainkat.

- Összetartozzunk! – kacsintottam rá.

- Nem csak ti ketten tartoztok össze hanem mi mindannyian! – jött a hang a hátunk mögül. A többiek visszajöttek, és csatlakozva hozzánk hatalmas családias ölelésbe keveredtünk.

Hát igen! Ez a mi kis bandánk! Összetartozzunk! Mindannyian! A srácokkal, már a debütt óta. Utána jött Mirae, Eszter, SeNa, Min, és végül Bazsi. Ez a mi kis bandánk, és öröké összetartozzunk. Egy nagyon jó csapatot alkotunk, akik mindig ott vannak egymásnak.