~Chapter 13

*Másnap, azaz délután*

Mivel én már kb délben fent voltam. A többiek nagyban hózták a lóbőrt. Én addig megcsináltam az ételt, és felhívtam apát. Másolom ide a beszélgetés:

- Szia, apu! Mi a helyzet? – szóltam vidáman a telefonba.

- Szia, lányom! Mondta JungKook, hogy hívj fel? – kért számon.

- Igen mondta. de tudod, hogy amikor Zamárdiban vagyok elveszítem az időérzékem. Az évfordulónk is majdnem kiment a fejemből. Téged meg felakartak hívni, de nem volt rá időm. Sajnálom! – kezdtem el úgy mondani aegyo-zni. Apa imádja, ha így beszélek.

- Tudom, hogy milyen vagy, ezt nem kell megmagyarázni. Csak azt szeretném mondani, hogy maradj nyugodtan a nyaralóba. 1 hét múlva mennek az építészek. Építünk egy másik házat a telekre. Tudod, hogy nagy a telek. Mivel nekem Zamárdi közelebb van Balatonfüredhez, ezért oda költözünk. A nyaraló meg marad. Ameddig a másik ház el nem készül addig ott lakunk, majd utána, meg a nyaralót is felújítatjuk, és utána kiadjuk. Remélem nem gond ez neked, hogy elköltözünk? – kérdezte, de úgyis tudta a válaszom.

- Viccelsz? Nem egyáltalán nem baj, sőt egy nagyon jó döntés a részedről. Imádlak! – imitáltam egy puszit a végén.

- Ez jó hír. De 3-an leszünk. Azaz négyen. – köhintett bele a telefonba.

- Na, ne… Elvira terhes? Nem mondod komolyan? – lepődtem meg, és kicsit megemeltem a hangom.

- Jól hallottad. Kistestvéred lesz. Körülbelül fél éven belül.

- Oké, ezt még meg kell emésztenem. Bocsi apu, de most megyek, mert odaég az ebédünk.

- Jól van. Szia, kicsim!

- Szia, apa! – majd kinyomtam.

Még egy sokk. Ez azért… hogy is mondjam. Érdekes. 17 évesen lesz egy kistestvérem. Így tényleg szükségem volt egy kis kikapcsolódásra. Ezután elraktam a kaját, majd elmentem felkelteni mindenkit. Min és Bazsi is itt aludt. Szóval őket is. Mondtam nekik, hogy vegyenek fel kényelmes ruhát, majd jöjjenek ki a hátsó udvarra.

- A mai nap frissítjük az ismereteinket. Táncolni fogunk. Random dance. Fiúk, a lányok ellen. Mivel több fiú van ezért a 2 fiú jön a lányokhoz. SungMoon, te kérlek legyél a technikusom.

- Ezer örömmel! – mondta majd elvette tőlem az Ipadem és a nagy hangfalakra csatlakoztatta.

- Fiúk, ki akar lenni a lányokkal? – néztem a fiúkra. Senki sem akart – Ne csináljátok már. Akkor én választok. HoSeok, és SeokJin, ti jöttök hozzánk.

- Miért pont mi? – kérdezte HoSeok, még komásan. Hozzá teszem, mindenki másnapos volt, és olyan, volt, mint egy zombi.

- Mert fogadjunk, hogy ti vagytok a „nők” a kapcsolatokban, és ez mellé HoSeok jó táncos vagy, szóval kell az erősítés. – húztam oda a lányokhoz.

- És én miért? – kérdezte SeokJin.

- Már megválaszoltam. Ne kérdezősködjetek. Kezdjük! A ti érdeketek miatt teszem. Ebben az egy hétben eltunyultattok. Kell egy kis testedzés. Erre a tánc a legjobb. – tapsoltam egyet a végén. Mindenki kezébe adtam egy polifont, majd velük szembe én is leültem egyre, és mutattam nekik a nyújtó gyakorlatokat.

- JungKook szólj már a nődnek, hogy ez igazságtalan. Fáj a fejem, minden bajom van, és ilyeneket kell csinálnom. -  mondta V JungKook-nak. A gáz csak az volt hogy én is hallottam.

- Sajnálom Hyung, de én igazat adok neki. Szóval csak csináld! – mondtaTaeHyung-nak. Egy derék hajlítás közben. V szinte ülő helyzetben volt. Annyira nem tudta lehajtani a derekát.

- Csináljátok tovább! – mondtam a többieknek, majd odamentem V- hez.

- Mi a probléma TaeHyungie? Segítek egy kicsit. – dőltem neki hátának, és nyomni kezdtem lefelé.

- Á-á-á-á tovább nem megy Eszter hagyd abba! Befogtam! – csapkodta maga mellett a polifont.

- Hidd el nem akarok rosszat. – nyomkodtam meg neki halántékát.

- Már nem is fáj a fejem! – csodálkozott el.

- Látod! Ezért jó a reggeli torna. – kacsintottam rá. Minden másnaposunk, kért egy kis halántéknyomkodást, amitől sokkal jobban lettek. Majd a bemelegítés után neki álltunk a versenynek. SungMon elindította a hangfájlt. Amin Különböző műfajú táncok szerepeltek. Voltak páros táncok is. Ott mindenki összeállt párjával, és próbáltak táncolni. Színvonalasan csak, Balázs, és Hobi, és JungKook meg én tudtuk ezeket a táncokat. Ezt most azért mondom, mert például: JiMin, és MiRae (mindketten jól táncolnak) nem tudtak hirtelen különbséget tenni az angol, és a bécsi keringő között ezért angolra bécsi keringőt jártak. V ás SeNa a rockyra páros lábon ugrándozott, és ezzel forogtak meg helyett cseréltek. De közben nagyon élvezték. NamJoon és SeokJin ők mindenre inproztak valamit a páros részeknél. Min és Suga pedig próbálkoztak, de egymás közelségétől még mindig zavarban voltak kicsit, szóval kicsit félénken rumbáztak. Balázs és Hobi… Fenomenális egy páros. Balázs irányított. Tudom, hogy jól vezet, mert Ő a párom az egyesültben, de egy másik fiút is ilyen határozottan vezetni. Csak ámultam. J-Hope meg teljesen átadta megát az érzésnek, hogy Bazsival táncolhat, és nem neki kell gondolkodnia, hanem most már van aki vezeti őt. Én meg JungKook. a legtökéletesebb pár voltunk. Na jó nem, de nekünk is jól ment a közös táncolás. Kb fél órát táncoltunk.

- Srácok ez hatalmas volt! – törölgette a könnyeit SungMoon. Ő szétröhögte az egészet, és fel is vette videóra. Szóval visszanéztük magunkat. Hát… voltak szép pillanatok, amiken röhögő görcsöt kaptunk. Ez után, végre mindenki kedvence jött. Az evés. Az asztalnál előjöttek a tegnap estéből szösszenetek. Amin, most már nagyokat nevetünk. Kaja után Min-t kikísértük a buszmegállóba. Csak én meg Suga mentünk. Min, ma este is dolgozott ezért vissza kellett menni Siófokra. Annyira  jó volt nézni, ahogy nem tudtak elbúcsúzni egymástól. Amikor Min felszállt a buszra, egy gyors csókot is kapott Suga-tól. Én meg magamban sikongattam. Annyira cuki volt! Mikor Suga odajött hozzám ugrándozva megöleltem.

- Olyan cukik vagytok! Akkor ezek szerint a tegnap, azaz a ma hajnal jól alakult. Igaz? – húzogattam a szemöldököm, miközben megálltunk a zebránál.

- Mondhatni. Bár sok mindenre nem emlékszek, de arra igen, hogy a magam módján szerelmet vallottam neki. – indult el.

- A magad módján? Ajaj, a Suga módján érdekesen hangzik. De Min-t ismerve, és a történteket látva vette a lapot. – futottam utána.  – Amúgy hova sietsz ennyire? – kapkodtam a lábaim mögötte. Olyan gyorsan, ment, hogy nekem szinte futnom kellett mögötte, és nem is tudtam utolérni ebben a tempóban.

- Aludni! – mondta, mintha teljesen nyilván való lenne.

Amikor visszaértünk csend honolt. 17 óra körül lehetett. Mindenki aludt.  Suga  is aludni ment. Így én is bementem a szobánkba. Az a látvány fogadott, hogy JungKook fekszik az ágyban, és Az ember  tragédijáját olvassa.

- Miket olvasol te babám? Mi ez? – kérdezte.

- Ez egy iskolai kötelező olvasmány. Én nagyon szeretem, szóval megint olvasom. – másztam át rajta, és befeküdtem a fal mellé.

- A 60. oldalon tartok, de már nem tudom elmondani mit olvastam az elsőn. Milyen nyelvezete van ennek. Tudom, nem vagyok magyar ezért nem tudok olyan jól, de ezt, akkor is ki érti meg? – nyomta bele a képembe a könyvet.

- Én megértem. És te azért nem fogod fel, mert nehéz a nyelvezte. Inkább tedd le! És pihenj. Én is alszok egyet. – fordultam el a fel felé. Hallottam, hogy ügyköd valamit, majd visszajön az ágyhoz, és ő is lefeküdt. Össze-vissza forgolódott, mire megtalálta a kényelmes pózt. Természetesen engem húzott magához, és teljesen összefonódott testünk, kifli alakban.

- Így már kényelmes? – kérdeztem unottan.

- Nagyon is! – dörgölőzött bele vállamba, majd egy csókot lehintett nyakamra. Aztán mivel nem állítottam le nyakamtól elkezdett fölfelé haladni fülem felé. A gyengepontom. Ő ezt tudja nagyon jól. Ezért elkezdte a fülemet puszilgatni, és harapdálni. Nagyon nehéz volt ellen állni.

- Mi vagy te? Kutya? Csak, mert a fülemet cincálod… - szóltam neki unottan. Próbáltam leplezni, hogy ezzel mennyire felizgat. Ezt humorral próbáltam.

- Felőlem, akár mi lehetek. De legjobban a tiéd akarok lenni. – súgta a fülembe, majd megpuszilta ismét azt. Arcom melegebb volt, és pirosabb a ,keleténél.

- JungKook… ezzel, csak felizgatsz. Ne csináld, kérlek! –mondtam neki visszafogottan, miközben megfordultam, hogy szembe nézek vele.

- Szerinted, nem ezt akarom elérni vele? – kérdezte.

- Miért te most akarod megint? – pislogtam rá ártatlanul.

- Igen. Ha ilyen ruhában vagy, természetes, hogy megkívánlak. Még néha arrébb is csúszik, és lehet látni a fehér neműd. Nehéz visszafogni magam, most már. Mivel már csináltuk. Ne kilenc hónapot kelljen várni arra, hogy ismét legyen valami fizikai kontaktus köztünk. Emlékezetes pillanatok akarok, most, hogy azt a kilenc hónapot kibírjam nélküled. – simította meg arcomat. Én erre nem válaszoltam semmit. Csak néztem JungKook arcát. Kicsit csalódottnak tűnt. Igaza volt. Már csak 6 nap, és elmennek . Utána megint kezdődik a hosszú hónapokon át tartó szenvedés. Nem láthatjuk egymást… Pedig meggyőződtünk arról, hogy egymás nélkül nem tudunk élni. És ezeket a hónapokat valahogy ki kell bírnunk. Azt szeretném, ha JungKook boldog lenne. Gondolatmenetem végét, egy csókkal zártam le amit JungKook-nak adtam. Bele mosolygott csókunkba. Én több apróbb puszit lehetem ajkaira. Vette az adást, és még jobban mosolygott. Majd ismét megtettük. Utána pedig beszélgettünk, vagyis én beszéltem JungKook meg hallgatta.

- Tudod, sokszor elképzeltem, hogy mi lesz velünk. Szerinted? 5 év múlva is együtt leszünk? Milyen pár leszünk? Továbbra is ilyen, hogy cikázunk két ország között a másikhoz? Ha igen, akkor lehet jobb megoldás lenne, ha én oda költöznék? Házasság? Szóba jöhet? Gyerekek? Milyen felnőttek leszünk? – feküdtem mellkasán, hasát simogatva, szívverést hallgatva. Azt hittem alszik. De nem mert, jött a válasza:

- Megoldunk, mindent. Még 10 év múlva is együtt leszünk. Házasok leszünk, és lesz 3 vagy 4 gyerekünk. Sikeres, felnőttek leszünk, munkában, és a magán életünkben is. És akkor is szeretni fogjuk egymást. – mondta mindezt csukott szemmel. Én erre feltámaszkodtam, és megint hozzá szóltam.

- Miből gondolod ezt?

- Csak tudom. Aludj kérlek, egy kicsit. Nem tudok aludni, így ha beszélsz. – nyomta vissza fejemet mellkasára. Magamban mosolyogva, dörgölőztem bele mellkasába, majd én is próbáltam piheni, de eszembe jutott még valami.

- Ma beszéltem apuval. Azt mondta, hogy ide költözünk Zamárdiba, és hogy Elvira gyermeket vár. – csíptem bele hasába. Mire megugrott az ágyban. Még mindig nagyon ideges voltam emiatt. Nem kedvelem Elvirát, és most meg lesz egy féltestvérem akinek Ő lesz az édesanyja. Nem tudom elfogadni.

- Szerintem agy neki egy kis időt. A végén, még lehet megkedveled. Vagy mi miatt aggódsz?

- Már apa, meg Elvira is benne van a korban. 40 évesek. Ilyenkor már egy nőnél kritikus a terhesség. Nem tudom, hogy helyes dolog ez. – gondolkoztam el.

- Ez a felnőttek dolga. Ebbe mi nem szólunk bele! Bízd rájuk. Megoldják, hiszen nem ok nélkül vállalták be. Próbálj meg lenyugodni, és ne engem csipkedni. Aludjál, egy picit, mert hosszú éjszakánk lesz. A többiek bulizni akarnak menni! Fel kell készülni a legrosszabbra. – fordult felém. JungKook karjaiban, próbáltam piheni egy kicsit, és megnyugodni.