2016. október 25., kedd

~Chapter 12

Ezzel az este nem ért  véget. Ugyan is igaz, hogy a többiek kijöttek hozzám, de nem mindenki.
NamJoon, HoSeok, és SeokJin nem voltak kint. Bementünk megkeresni őket, de sehol sem voltak. Utána elkezdtük hívogatni őket. Kb 10-szer hívtam NamJoon-t mire felvette.
- Hol a fenébe vagytok? – szóltam bele rögtön a telefonba.
- Hát… van itt valami tábla… Meg mi, meg házak. – mondta, értetlenül. alig tudtam kivenni valamit is.
- Merre indultatok a klubtól? – kérdeztem.
- Lefelé.  És még most is megyünk. OMO! Ott van YoongKi, és Min. – kiáltott fel.
- Várj! Nehogy odamenjetek hozzájuk. Várjátok meg ott minket. Most ne zavarjátok őket. Érteted?
- Persze, itt leülünk ahol vagyunk… és nem mozdulunk. – mondta.
- Rendben 10 perc és ott vagyunk. – tettem le a telefont.
- Részegek, és elmentek valamerre. Nyomás utánuk, még mielőtt valami hülyeséget csinálnak. – indultam meg. Majd futni kezdtem, a többiek pedig utánam. Futás közben JungKook felhívta, SungMoon-t, hogy készítse a buszt megyünk vissza. De SungMoon is kirúgott egy kicsit a hámból, és a busz mellett ücsörgött, de beszélni sem tudott, az alkohol miatt. Nagyon örültünk. Egyedül, én és JungKook voltunk józanok. Mindenkibe volt alkohol bőségesen, de a velünk tartó édes négyes egész jól bírta, ahogy Bazsi is. Addig ameddig nem értünk oda a 3 csavargóhoz, mert a futástól felkavarodott a gyomruk, és sorban hánytak, kivéve Bazsit.
- Most hová vigyük őket? – pillantottam JungKookra.
- Nem tudom. Egy kicsikét sétáljunk feljebb a parton, és üljünk le valahova. – javasolta.
- Rendben. – bólintottam, és odasiettem SeNa-t felsegíteni. Nagy nehezen sikerült kb 300 métert előre menni, amikor feladtuk a vonszolásukat, és leültettük őket a fűbe.
- Ez a fű vizes! – mondta SeNa – Vagy a vízben vagyunk? – nézett le.
- És hogy foglaljuk le őket? – néztem Bazsira most. Mivel ő már volt ilyen helyzetben.
- Valaki maradjon itt velük. Ketten meg elmegyünk veszünk vizet meg kávét. Azoktól kicsit jobban lesznek. – állt fel Bazsi.
- Napfény, te maradj itt velük. Én meg gyorsan elmegyek Bazsival. – JungKook, adott egy puszit, felállt, és elmentek Bazsival.
- Hová mennek? – kérdezte HoSeok.
- Innivalóért. Mindjárt jönnek vissza. – ültem le mellé.
- Akkor hozzanak, már nekem egy üveg whiskyt. – emelte fel a hangját.
- Nem kéne, már többet innod. – pillantottam rá. Mivel lefoglal a többiek figyelése. Azon csodálkoztak, hogy meg van, mind a 10 ujjuk, meg az arcuk. WTF?
- De kell! Tudod… fáj a szívem. – csúszott közelebb hozzám.
- Mi a bánatod oka? – figyeltem, most már csak rá. A többiek elvoltak merülve a testük, és egymás testének felfedezésében.
- Nagyon társasági ember vagyok. Tudod? És, vágyom a szerelemre. Körbe vagyunk zárva párokkal. Kezdve veled, és JungKook-al. Ott van még JiMin és MiRae, na meg TaeHyung és SeNa. Most meg YoongKi hyung, és Min. NamJoon hyung és SeokJin hyung is együtt vannak. Egyedül nekem nincsen senkim. És ez frusztráló. – mondta. Úgy tűnik kezd józanodni. Várjunk csak mit mondott? NamJoon és SeokJin együtt vannak?
- Mit mondtál? NamJoon és SeokJin? – ugrottam fel, ülő helyzetemből. Erre az említettek rám tekintettek.
- TI? EGYÜTT? SZERELMBŐL? – eset le az állam, a nagy felismerésben.
- Igen. Már egy ideje. Csak senki nem kérdezte, társaságban… meg nem nagyon mutatjuk ki…- mondta SeokJin.
- Akkor, te HoSeok honnan tudod? – néztem le HoSeok-ra.
- Láttam őket együtt. – mondta nyugodtan. Szerencsére a két hetero szerelmes párunk nem fogta fel, hogy mi van körülöttük.
- Nekem, miért nem beszéltettek róla? Mondjuk, miért nem mondtátok el, hogy melegek vagytok, vagy akár mi? – akadtam ki rájuk.
- Előbb-utóbb elmondtuk volna. Csak nem tudtuk, hogyan fogadnátok.  – mondta NamJoon. Most már kezdtek kijózanodni. Lehet a vallatásom használ.
- Szerintettek, hogyan? A legjobb barátom meleg. Hogyan fogadhatnám?
- Miért baj, az ha meleg vagyok? – hallottam egy hangot a hátam mögül. JungKook, és Bazsi visszajöttek.
- Majd később elmondom. Remélem nekem is hoztattok kávét, mert most sok hatása alatt vagyok. – léptem hozzájuk, és a szatyorból kivettem egy dobozos kávét. Mindenki kapott egy kávét, és egy vizet, majd visszaültem HoSeok mellé.
- Amúgy én is meleg vagyok! – súgta a fülembe. – erre én kiköptem a kávét.
- Tessék? – néztem rá.
- Jól hallottad.  – mondta
- Nincsen vele bajom, de miért csak most mondjátok el? Eddig miért titkoltátok? – értetlenkedtem
- Nem tudom. Most volt itt az ideje a bejelentésnek. Most már érted, miért fáj a szívem. Nekem nincsen senkim.
- Miről sutyorogtok? – ült le mellém Bazsi.
- Csak arról, hogy mik ki nem derülnek ma este. NamJoon, és SeokJin együtt vannak. És Hobi is meleg. – néztem Bazsira. Nem tehetek róla előtte őszinteségi rohamom van, csak úgy, mint JungKook előtt. Erre Bazsi nem válaszolt semmit, csak kikerekedett szemekkel Hobi-ra nézett, és csak nézték egymást. Közben, pedig én a fejemet kapkodtam közöttük.
Na, ne! Ekkor villant fel bennem a felismerés. Bazsi nem rég mondta, hogy szakítottak Bencével. És a BTS-ből Hobi a kedvence. És, kb úgy van vele, mint én JungKook-al. Azaz első látásra BUMM! Mivel ugye meleg. És most Hobi-ról is kiderült. Mindenki szerelmes körülöttem? De jó már! Úgy döntöttem ki jövök a képből, és arrébb állok. Így felálltam, és leültem barátom mellé, aki a csillagos égboltot figyelte.
- Érdekes egy társaságunk van. Mindenki összejön valakivel, a társaságból. – hajtottam vállára fejemet.
- Ezt a csodás hullámot mi indítottuk el. – nevetett fel.
- Lehet nem kellett volna… - néztem rá.
- Lehet nem kellett volna kerítőt játszanunk. – pillantott ő is rám. Mire elnevettük magunkat.
- Tudod, szerintem ennek így kell lennie. Mindenkinek a kapcsolatában a sors keze van benne.  Nem igaz? – fordultam felé.
- Vagy inkább a te kezd. – bökte meg az arcomat.
- Ez nem igaz, csak V-t vezettem SeNa-hoz, de utána maguk oldották meg. – mondtam.
- De a te felbukkanásod után. MiRae azután ébredt rá, hogy nem engem szeret hanem JiMin-t miután, veled összejöttem. SeNa, és TaeHyung is neked köszönheti. NamJoon és SeokJin, is azután jöttek össze, hogy te elmentél. Mert elmondásuk szerint, a mi kapcsolatunkból erőt merítve ők is felvállalják legalább előttünk, hogy szeretik egymást. YoongKi-nak egy nagyon kedves lányt szereztél. Akire, már nagyon régóta vár, de nem olyan aki, ezt kimondja. És Hobi. Nem merte felvállalni, azt, hogy meleg addig amíg nem jelentél meg te. És nekem egyik este megsúgta, hogy Bazsi bejön neki. És Bazsiról sem feledkezünk meg. Ő is meleg. Nem rég szakított a barátjával, de az igazi szerelme Hobi volt. Valószínű összejönnek, ahogy YoongKi és Min is. Szóval babám, te hoztad el a szerelmet mindenkinek. – mondta körbe tekintve a társaságon. 
- Így hallva ezt, igazad van. De hát nem tehetek róla. – rántottam meg a vállamat.
- Mondtam én, hogy hibás vagy benne? Éppen ellenkezőleg. Sokat köszönhetnek neked. Ahogy én is. Megtanítottál, hogyan kell kitartani egy lány mellett. Hogy hogyan kell szeretni. – simította meg a hajamat.
- Tudod, hogy most mit mondanék. – mosolyogtam rá.
- Tudom! Én is téged! – mosolyodott el ő is, majd megcsókolt.
A telefonom csörögni kezdett. Felvettem:
- Igen!
- Szia Eszter! Hol vagytok? – kérdezte Min a vonal túloldaláról.
- Ahol ti voltatok kb egy 300 méterrel balra. Mert?
- Csak, mert visszajöttük a klubba, hogy szóljak nektek, hogy minden rendben most már. És mert akartam veled beszélni valamiről. – mondta
- Gyertek ide hozzánk, és akkor megbeszélhetjük. – mondtam
- Rendben, akkor hamarosan ott vagyunk. – tette le.
- Min volt az? – kérdezte Kookie.
- Igen, hamarosan ők is itt lesznek. Kíváncsi vagyok köztük alakult-e valami.
- Biztos vagyok benne.
*Min Szemszöge*
Miután letettem a telefont megragadtam YoongKi csuklóját, és húzni kezdtem visszafelé.
- Kivel beszéltél? Hová megyünk? – vánszorgott utánam.
- Eszterrel. Megyünk hozzájuk. – mondtam neki.
Számomra eddig teljesen érthetetlen volt YoongKi, de most már nem. Ezután, az este után, sikerült megnyílnunk egymásnak. És kiderült, hogy Ő is egész jól beszéli a magyart, ezért sikerült megértenünk egymást.
- Nem megyünk vissza Zamárdiba? Aludni akarok! – vánszorgott még mindig utánam.
- Nem mehetünk. Hogy miért, azt nem tudom, mert nem kérdeztem meg Esztert. Szerintem az ok az, hogy SungMoon, is piált, és nem vezethet ittasan. Ne nyafogj, inkább gyere! – rántottam meg erősebben.
Amikor megtaláltuk őket a többieknek odaköszöntünk, majd láttuk, hogy Eszter és JungKook kicsit arrébb külön ülve beszélgetnek.  Odaültünk melléjük. Aztán, pont abban a pillanatban amikor leért a hátsóm a fűre valaki felkiáltott.
- Eszter, mond már meg nekik, hogy bírjanak magukkal, én nem bírok velük! – szólt oda Balázs Eszternek. Eszter felállt, és odasétált a társasághoz.
- Addig, mondjátok ameddig nincs itt. – fordult felénk JungKook.
Eszter sokáig elidőzött a többieknél, így volt időm elmesélni Kook-nak a történteket.
- Miután elmentünk a klubból lesétáltunk a partra. Én őrködtem, mint egy bástya Suga mellett, hogy nehogy még rosszabbul legyen.  Aztán kicsit jobban lett. Elkezdtünk beszélgetni. Elmeséltem neki egy fájú emléket a múltamból, ami a Balatonhoz köthető, és… Picit sírtam is, de ő megvigasztalt, és azt mondta, hogy ő itt van mellettem, nem kell aggódnom többet. Aztán megcsókolt…- pirultam bele a végébe. A mellettem ülő YoongKi nem is hallotta, mivel kidőlt a fűben fekve. Elaludt a vizes fűben… WTF? Tényleg mindenhol eltud aludni.
- Akkor, szerinted ezek után mi lesz? – kérdezte Kook.
- Remélem a legjobbakat. – mosolyodtam, rá majd a mellettem alvó YoongKi-ra. Majd meglepődtem, amikor megfogta a kezemet, összekulcsolta ujjainkat, majd felém fordult, és tovább szuszogott. Erre Kook felnevet.
- Hyung, és az alvási szokásai. – nézett az alvó YoongKi-ra.
- Hányszor mondjam már el, hogy meleg vagyok? – ordította el magát Balázs.
- Mi történt itt, ameddig nem voltunk veletek? – néztem furcsán Kook-ra.
- Eszter elfogott, egy drogkereskedőt, kiderült, hogy NamJoon, és SeokJin hyung szerelmesek egymásba, és az is, hogy HoSeok hyung meleg. És bejön neki Balázs.
- MI?- csak ennyit tudtam kérdezni.
- Majd később beavatunk. Te vigyázz YoongKi-ra én meg kimentem a barátnőmet a tömeg balhéból. De van egy olyan érzésem, hogy ő okozta. – állt fel, teljesen nyugodtan, majd odasétált a többiekhez.
Én meg csak YoongKi-t figyeltem. Olyan aranyos ahogy alszik. Nem tudtam betelni a látványával. Most már biztos hogy szerelmes vagyok belé.
*Eszter szemszöge*
A társaság közé beülve sikerült elcsendesíteni őket, de sajnos nem sokáig.
- Bazsi te, tényleg meleg vagy? – kérdezte meg Bazsit SeNa.
- Igen az vagyok. Már sokszor mondtam. Miért kérdezi meg mindig, mindenki?
- Hát mert egy ilyen pasi, nem lehet meleg… - értetlenkedett tovább
- SeNa kérlek, hagyd! Már többször elmondta. Ne legyél értetlen. – mondta V.
- De, akkor sem hiszem el, mi van ha biszex, és szerelmes Eszterbe? – mondta.
- Hányszor mondjam már el, hogy meleg vagyok? – ordította el magát Bazsi..
- SeNa kérlek, most már tényleg fogd be! – mondtam neki kicsit durván. Majd Bazsi hátát simogattam, és elkezdtem lenyugtatni, mert nagyon kijött a sodrából.
- Mi folyik itt? – jött oda JungKook. Az éjszaki hangulat itt 180-os  fordulatot vett. Kezdett mindenki feszült, és lehangolt lenni. Tudom, hogy az alkohol hatása miatt, de még volt kb 3 óra ameddig elindultunk vissza Zamárdiba.
- Tudjátok mit! Inkább feküdjön el mindenki, és maradjon csendben. Ezáltal nem lesznek konfliktusok. – mondtam. Erre elnémult az egész társaság, és hátat fordítva egymásnak lefeküdtek a fűben, és pihentek. Én felálltam, és az egyik stégre kiültem. JungKook pedig jött utánam.
- Esti bulizás képen maradjunk szerintem Zamárdiban, csak a mi bandánk, mert ez így… nem működik. – ült le mellém.
- Nekem mondod? Ez Siófok… Ezt váltja ki az emberekből…  Csak a tánc órák miatt járok ide. De amúgy sosem. – néztem a vizet – Még a Balaton part sem olyan szép, mint Zamárdiban.
- Tényleg jut eszembe! – kapott fejéhez – Beszéltem telefonon apukáddal. Nagyon jó fejnek tartom. De nem ez a lényeg azt mondta beszélni akar veled valami fontos dologról, ezért hívd fel! Meg tudja, hogy nem haragszol rá, ezért jelentkezhetnél nála. Egy kis helyzetjelentés tudod. – mondta.
- Rendben, majd felhívom. – sóhajtottam.
- Mi nyomja a szívedet babám? – fordult felém teljesen.
- Mi ez az új becenév? – nevettem el magam.
- Hát, hallottam egyik nap, ahogy énekelsz egy magyar népdalt, amiben benne van a babám szó. Onnan maradt benne a fejemben. „Akkor van az én babámnak jó kedve, mikor teli pohár van a kezében. A kezében teli borral a pohár, háta mögött három cigány muzsikál.” – énekelte el a népdal egy kis részletét.
- Ennyire megnyert ez a dal? – fordultam én is felé.
- Nagyon tetszik. Megtaníthatnád! – mosolyodott el.
- Majd később megtanítom, de most nincs kedvem semmihez. – fordultam el tőle.
- Na, térjünk vissza az előző kérdésemhez. Mi a baj? – tette vállamra a kezét.
- Csak egy kicsit sok, volt a mai nap. Le vagyok amortizálódva. – néztem rá. De az arcán megjelent az a pillantása, hogy: „ Most komolyan, hazudni próbálsz nekem? Tudod, hogy nem tudsz…”

- Nagyon kibuktam ma este mindentől. Kezdve YoongKi rosszullététtől, a srácig akit elfogtam. NamJoon és SeokJin, most meg Bazsi, és Hobi… ez nekem sok volt mára. Annál a srácnál, ha nem tudom megvédeni magam, akkor megerőszakol… Szerencsém, van, hogy apa gondolt erre, és beíratott judo-ra. Nagyon megijedtem akkor. - csordult ki egy könnycsepp a szememből. JungKook magához húzott, és így vigasztalt. Megint sírógörcs tört rám. És JungKook próbált nyugtatni. Ismét minden kijött. Elmotyogtam, neki az apával való veszekedésünket, a ma este történteket. Azt, hogy Zsazsa mennyire megbántott. JungKook halkan hallgatta bánatomat, miközben ugyan úgy amikor Tihany után vigasztalt a parton, ugyanolyan pózban ültünk. Hozzá teszem eltartott 3 órán keresztül… SungMoon lejött értünk a partra. Közösen visszasétáltunk, és a buszba beülve visszamentünk végre Zamárdiba. Reggel 6-kor. Mint az élőhallottak úgy estünk be az ágyba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése