~Chapter 11

~Eszter szemszöge~

~4 nap múlva~

Ebben a négy napban körbejártuk az egész Balatont. És június 12.-e…Életem egyik legjobb napja

volt, de kezdem az elején az egészet.

Általában ha a Balatonon vagyok, akkor teljesen elvesztem az időérzékem. Reggel, amikor felkeltem JungKook nem volt mellettem. Ez furcsa volt. De a legfurcsább az volt, hogy hatalmas a csend. Kimásztam az ágyból megnéztem az időt. Reggel 9 óra volt kereken. Aztán megláttam a dátumot is. Majd abban a pillanatban a telefonomban a Been Together alkalmazás jelezte, hogy ma vagyunk együtt 1 éve JungKook-al. Elmosolyodtam, és gyorsan kipattantam. A szekrényben megnéztem, hogy meg van-e az ajándék amit JungKook-nak akarok adni, majd kimentem. Hallottam, hogy valaki van a konyhában. Gyorsan a fürdőbe mentem, elintéztem az ottani teendőket, majd kimentem a konyhába. JungKook volt ott, és reggelit készített.

- Jó reggelt napfényem! – adott egy puszit, amikor mellé álltam. Éppen amerikai palacsintát csinált.

- Miben mesterkedsz? A többiekkel mi van? Hol vannak? – néztem körül.

- Mivel ez a mi napunk ezért felszívódtak! Elvitte Bazsi valahova őket. Úgyhogy a mai nap csak 2-en leszünk. – pillantott rám mosolyogva, majd a palacsintát figyelte. Nagyon jó kézügyessége van. Egy kistubusból nyomta ki a tésztát a sütőbe, és szíveket, meg napot, holdat, minden féle mintát rajzolt vele. Én meg csak elbűvölve figyeltem.

- Ne segítsek? – kérdeztem meg.

- Nem ezt én akarom csinálni. Mindent megszerveztem mára, úgyhogy neked csak élvezni kell. – kacsintott rám.

- JungKook ez a közös napunk! Úgy nem szerveztél semmilyen nagy dolgot? Ha már a mi napunk, akkor nekem elég az, hogy együtt vagyunk. Egész nap. Akárhol. Nem kellenek nagy dolgok sem ajándékok. A legnagyobb ajándék számomra te vagy. – öleltem meg hátulról.- Szóval, ha mindent megszerveztél, akkor ugye tudod, hogy nem fogsz tudni levakarni magadról? – mondtam bele hátába, és pólón keresztül megpusziltam azt.

- Tudom, nem is akarlak levakarni magamról. Kész is az utolsó. – vette ki a sütőből az utolsót. – Együnk! –fordult meg és adott egy puszit a homlokomra. Megterítettünk, JungKook csinált még nekem kávét is, ahogy én szeretem. Az asztalon volt egy piros színű lekvár, egy darabig néztem. Próbáltam rájönni, hogy milyen lehet. Erre JungKook levette a tejét, és tett a szívecske formájú palacsintára.

- Málna lekvár nem epres. Nem áll szándékomban kinyírni a barátnőmet. – mondta furcsálva.

- Imádlak! – mutattam neki egy szívet a kezemmel.

- Tudom! – mutatott ő is egy szívet.

Ezután közösen rendbe raktuk a konyhát, és a házat. Majd a szobába bemenvén öltözni kezdtünk. Vagyis JungKook, de én megállítottam. Mivel  én most akartam odaadni az ajándékot. A szekrényhez mentem elővettem a nagy becsomagolt dobozt, és a kis ajándék zacskót.

- Ez az én ajándékom neked. Szeretném ha felvennéd  valamelyiket ami benne van. – adtam át neki a dobozt. Szépen kicsomagolta, kinyitotta, majd elmosolyodva kiemelte az egyik ruhadarabot. Elnevette magát.

- Azt akarod, hogy szoknyában legyek? – nevette el magát.

- Nem azaz enyém. 3 ruha összeállítás van benne. Egy neked, egy nekem. Te választhatod ki, hogy melyik lesz ma rajtunk. Próbáltam, a te ízlésednek is megfelelő ruhákat választani. – ültem le mellé.

- Akkor lássuk, melyiket akarom. – kezdte el kipakolni a dobozt. Az ágyon egymás mellé lerakta a három összeállítást, és nézte.

- Ezt választom. – emelte fel matrózcsíkos pólót, és hozzá a nadrágot. Ehhez nekem egy egybe ruha volt szintén matrózcsíkos.

- Oké! A másik ajándék pedig ez. – adtam neki a kis ajándék zacskót. Beleleset. Majd kíváncsian vette ki belőle az ékszerdobozt. Kinyitotta, és csak bámulta a tartalmát. Két karkötő volt benne. Páros karkötő. Én csináltattam. Nem arany, nem ezüst. Semmilyen nemes fém nincsen benne, de, nem bízsú. Gyöngyös karkötő. Fekete színű ásványkövekből. Az egyiken van egy Eszter feliratú, és egy Nap medál. A másikon egy JungKook feliratú, és egy Hold medál. JungKook némán hozzáért a két karkötőhöz, és csak bámulta azokat.

- Tetszik? – mosolyodtam el. Nem válaszolt, hanem kivette a karkötőket a dobozból. A Holdasat felrakta az én kezemre a Naposat pedig a sajátjára, majd összekulcsolta ujjainkat, és a karkötőket nézegette. Én meg elnevettem magam – Tetszik? – kérdeztem meg ismét.

- Természetesen. Ha tehetem mindig rajtam lesz. – adott egy puszit az arcomra.

- Tényleg tetszik? – néztem bele szemébe.

- Még a szavam is elállt. Szerinted? – kuncogott - Köszönöm.

- Mit terveztél mára? – váltottam témát.

- A ruhák kiválasztása meg van. Szeretném megmosni a hajadat, utána meg elmegyünk a partra, és ott vár rád egy kis meglepetés. – mosolyodott el.

- Ugye nem jön egy hirdető repülő, olyan felirattal, hogy: „Boldog egy éves évfordulót Eszter! Szeretlek!” ? Mert ha igen, akkor inkább elmegyek onnan. – világosítottam fel. Erre ő elfordult elővette a telefonját, és tárcsázott valakit.

- A repülős akció lefújva. A másik viszont nem. – mondta bele a telefonba szórakozottan. Majd mikor lette nevetve rám nézett.

- Most komolyan? Te szerveztél repülőt? – kérdeztem.

- Dehogy! Tudom, hogy nem szereted az ilyeneket. Ezért nem is szerveztem. - mosolyodott el.

- Szerencséd. Tényleg megakarod, mosni a hajamat? – pislogtam rá értetlenül.

- Igen tényleg. Menjünk is! – fogta meg a kezemet, és a fürdőbe húzott. Mindent úgy csinált, ahogy én szoktam. Kétszer mosta meg a samponnal, majd rákente a hajpakolást, rátette a zuhanysapkát, majd a törölközött rácsavarta. Azalatt a 10 perc alatt ameddig rajta kellett maradnia a hajpakolásnak a hajamon, arcpakolást kentünk fel egymás arcára. Sőt én is megmostam JungKook haját. Majd miután lemosta a hajpakolást, ki is fésülte. (Nem kis feladat) és meg is szárította. Utána én is az övét. Majd felvettük a páros ruháinkat, és cipőket. (Igen cipőt is vettem. Nekem egy telitalpú szandi, és JungKooknak is egy szandi, csak férfi sazndi. A színűk ugyan olyan) A nyaralót becsukva elindultunk le a partra. A mólóhoz leérve JungKook megállt egy motorcsónaknál, felment rá, és nyújtotta nekem a kezét.

- Hova megyünk? – értetlenkedtem.

- Majd meglátod! Gyere! – fogta meg a kezemet, és felsegített a csónakra. Rajtunk kívül volt még rajta egy férfi. Gondolom Ő fogja vezetni. Helyet foglaltunk, kikötötte, a hajót, és elindultunk. Az északi parton álltunk meg, Balatonfüreden. Sétáltunk egyet közösen Füreden, majd elmentünk egy étterembe enni, már asztalfoglalás is volt. A kastély éttermébe. Nagyon meglepődetem. Már ez is hatalmas meglepetés volt, de ami utána következett még nagyobb volt. Amikor elindultunk visszafelé, a hajón JungKook adta oda az ajándékát. Ahogy a koreaiaknál szokás az egyforma gyűrű, gondolta nekünk miért ne lehetne. De a miénk nem mindennapi volt. Belegravíroztatta a nevünket. És ugyan úgy mint a karkötőn a gyűrű belsejében egy Nap, és egy Hold volt. Az enyémben egy Hold, az övében egy Nap. Plusz ez mellé, egy nyakláncot is kaptam. A gyűrűt JungKook medálként felhúzta a nyakláncra, és úgy tette fel a nyakamra.

- Tudod, mi a nyakláncra húzott gyűrű jelentése? – fordult felém, ahogy kiszálltunk a csónakból.

- Tudom! Komolyan gondolod ezt? – néztem mélyen a szemébe. Erre Ő csak bólintott egyet határozottan. Megköszöntük, majd visszamentünk. A színpadhoz. Már este 8 volt. Így nagyban ment a zene, és a buli a parton.  Az utcabál is nagyban tartott. Beálltunk a zenészeket figyelő emberek közé, de nem bírtuk ki hogy ne táncoljunk. Ezért a tömeg közepén táncolni kezdtünk. Még egypár számra maradtunk. Aztán utána a parton sétálni kezdtünk. Imádok este a parton sétálni. Vettünk Jégkását, és leültünk az egyik stéghez.

- Hogyan tudtad megszervezni a mai napot egyedül? Pláne úgy, hogy nem is ismersz itt szinte semmit! – fordultam felé teljes testemmel, és a lelógatott lábamat JungKook lábára tettem.

- Balázs segített. Meg esténként ezért nyomkodtam annyira a laptopodat utána néztem egypár dolognak. És a foglalásokat is ott csináltam meg. De szerintem jól sikerült. A központi figura te voltál a mai napban. – vette le tekintetét a vízről, és rám tekintett.

- Kitettél magadért. Köszönöm. Szeretlek! – hajoltam közelebb hozzá.

- Én is szeretlek! – adott egy puszit ajkaimra. Ekkor megcsörrent JungKook telefonja. Amint felvette kicsit zavarodottá vált. Egész nap magabiztosan tudta, hogy mit csinál, de most megváltozott. A hívás után felállt, engem is felsegített, majd kézen fogva elindultunk.

- Hová megyünk most? – kérdeztem.

- Vissza a nyaralóba. Vár rád ott is egy meglepetés. – pillantott rám.

- Ugye ez lesz a mai napra az utolsó meglepetés? – álltam meg.

- Igen ez lesz.

- Tudod, hogy nem szeretem, ha sokat költenek rám, és ez a mai nap túl költséges volt neked. – fürkésztem tekintetét.

- Tudom, de hidd el, nem került annyiba, mint amennyire te hiszed. – győzködött.

- Menjünk! Nem akarok összekapni ma. Úgy, hogy, indulás! – indultam meg, és JungKook-ot húztam magam után.

Visszaérve, a ház még mindig üres volt. Viszont fény szűrődött ki a házból. Amikor beléptünk az egész ház gyertyákkal volt kirakva. A gyertyák a mi szobánk felé vezetek. Az ágy tele volt szórva virágszirmokkal. Nagyon szép volt. Elképedve néztem az egészet.

- Ez is a te műved? – fordultam hátra.

- Nem az én ötletem volt. A többiek azt mondták rá akarnak segíteni a dolgokra. Tudod mire. – mondta kínos zavarában.

- Nem túlzás ez egy kicsit?

- Nem tudom, ezt nem én szerveztem. – mentegetőzőt.

- Őszintén. Te akarod? – léptem közel hozzá.

- Hát… Nem tudom. Rajtad áll. Megpróbálhatjuk, ha szeretnéd. Nekem mindegy. – magyarázkodott, és lehajtotta a fejét.

- JungKook, én a te véleményedre vagyok kíváncsi. Nem arra, hogy mi lenne akkor, ha én akarom. – fogtam fejét kezeim közé, és felemeltem.

- Kicsit félek. De… szeretném. – a végén nyelt egy nagyot.

- Akkor megpróbálhatjuk. –túrtam bele hajába, majd lassan megcsókoltam.

- Biztos? Ha te nem akarod, akkor nem kell, miattam. – nézett szemeimben.

- Semmi mást nem akarok, csak téged. De ezt már tudhatnád. – haraptam bele ajkaimba. Ez után JungKook felbátorodva esett neki ajkaimnak. Ami ezután történt nem fogom leírni. Szerintem ez csak rám, és JungKookra tartozik. Lehet, hogy nem tetszik, de ez az én véleményem szerint magánügy.

Másnap reggel JungKook karjai között ébredtem. Ő még aludt, ezért nem akartam megmozdulni sem, mert akkor felkeltem. Ezért mozdulatlanul feküdtem, és az arcát fürkésztem. Olyan volt az arca, mint egy műalkotás. KB 5 percig nézhetem amikor megmozdultak kezei hátamon.

- Mi olyan érdekes rajtam? – mormolta

- Csak elbambultam. Azt hittem alszol, ezért nem akartalak felébreszteni. – mondtam halkan. Csendes, romantikus reggeli pillanatunkat a többiek zavarták meg. Ugyanis Az édes 5-ös (JiMin, V, J-Hope, SeNa, MiRae) berontottak a szobába, és elkezdtek ugrándozni az ágyon, na meg rajtunk. Később értek vissza, mint mi, jóval később, mégis ők voltak fent előbb. Ez is ritka.

- Keljetek fel! Reggeli! Megyünk fürdeni! – mondta V lelkesedve.

- Nem rátok akarok várni. A Balaton vár ránk! – bökte oda J-Hope.

- Megyünk, csak had öltözzünk fel. – lökte le magáról JiMin-t.

- Akkor siessetek! – indult kifelé a szobából MiRae. Utána mentek a többiek is. Gyorsan magunkra kaptunk valamit, aztán mentünk reggelizni.

- Na milyen volt a tegnapi napotok? – érdeklődött Jin.

- Nagyon jó. A tiétek? Hol voltatok? – pillantottam végig a társaságon.

- Hát itt-ott. Este bulizni voltunk. Balázs bevitt minket a Soundra. – vigyorgott V.

- Értem, és az a gyertyás dolog?  Mi volt? –kértem számon.

- Gondoltuk feldobjuk a hangulatot, hogy méltó befejezése legyen a napnak. Az lett? – nézett sejtelmesen NamJoon. Erre JungKook-ra néztem, és mindketten zavartan kezdtünk el enni. Miközben krákogtunk.

- Sejtettük, hogy ez lesz. Szívesen. – vigyorgott J-Hope.

- Hagyjátok őket ezzel a témával. Nem rátok tartozik fiúk. – kelt a védelmünkre SungMoon.  JungKook-al hálásan néztünk rá.

A reggelit befejezve JungKook, és én takarítottunk el. JungKook mosogatott én meg törölgettem, közben halkan suttogva beszéltünk.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire frusztrálva fogom érezni magam a többiek előtt emiatt. – léptem JungKook mellé. JungKook egy csókot lehelt ajkaimra, majd elmosolyodott.

- Ne törődj velük. Tudják, hogy ezzel lehet téged, húzogatni, de azt is tudják, hogy ez csak kettőnkre tartozik. – adta a kezembe az egyik tányért.

- Igazad van. –mosolyogtam rá.

-  Egyébként jól vagy? Fáj még? – engedte le a vizet, és aggódva rám nézett.

- Csak egy kicsit, de túlélem. – tettem el az utolsó tányért.

- Biztos?

- Igazából…annyira fáj, hogy alig bírok állni… Ezt akarod hallani? – léptem közelebb hozzá.

- Most komolyan! Ennyire? – értetlenkedett.

- JungKook, mondtam már, hogy nem fáj. Csak egy picit. Nem értem, miért aggódsz ennyire miatta. Itt vagyok melletted. Nem szakítottunk, nem történt semmi baj. Nem érezted jól magad tegnap? – fogtam meg kezét, és szemébe néztem.

- Nem erről van szó. Csak… mivel ez volt az első kicsit bizonytalan vagyok. ÉS mivel látszót rajtad, hogy nagyon fáj, ezért aggódtam. Én csináltam valamit rosszul, vagy...- nem fejezte be mert ujjamat a szájára helyeztem.

- Ez volt az első. Nem lehet minden elsőre tökéletes. Nyugodj meg. Életem egyik legszebb estéje volt a tegnapi. – öleltem magamhoz. –Szeretlek! – mondtam bele mellkasába.

- Én is szeretlek! – ölelt át ő is.

 Ezután elmentünk átöltözni, majd csoportosan lementünk a partra. Ott csatlakozott hozzánk Min, és Balázs is. Min mesélt arról, hogy munkát kapott Siófokon egy bárban. És szeretne meghívni minket ma estére, mert buli lesz. Természetesen elfogadtuk az ajánlatott.  A nap nagyon vidáman telt. Este a vacsora után, és nagy készülődés után elindultunk Siófokra. A buli jól indult. De aztán… Suga túlzásba vitte az alkoholfogyasztást. Nem szokott inni, de most valamilyen oknál fogva sokat ivott. Min-nek akkor járt le a műszaka, ezért azt mondta, hogy elviszi a szállására, és vigyázz YoongKi-ra reggelig, mi bulizunk tovább. A fiúk ellenkeztek, és azt mondták, hogy nélküle nem fognak tovább bulizni. Viszont én felvilágosítottam őket arról, hogy Min szereti YoongKi-t és ez egy jó kapcsolat építés lehet a számukra. Így mi tovább maradtunk. A fiúk hatalmasat alkottak a tánctéren, mindenki irigykedve nézte őket. Ahogy engem, és Balázst is. Hiszen mindketten táncosok vagyunk. De nem nagyon bírom a fullasztó meleget. És kezdett kellemetlen lenni a táncoló emberek között ezért, mondtam a többieknek, hogy kimegyek levegőzni. JungKook nem akarta abbahagyni a táncolást, de kiakart engem kísérni. Mondtam neki, hogy nyugodtan maradjon, pár perc múlva úgyis visszajövök. Így egyedül mentem ki a szórakozó hely elé.

- Szia kislány! Hogy hívnak? – állt mellém egy srác.

- Bocs nem állok szóba idegenekkel. – pillantottam rá, majd arrébb álltam picit.

- Ugyan már. Csak a nevedet mond meg, hogy bejelölhesselek facebook-on. – lépet közelebb.

- Miért akarod? Inkább menj máshoz. Engem nem tudsz megfűzni. – pillantottam rá.

-  Ne kéresd magad. Na mond meg csak a keresztnevedet. – markolt rá a karomra.

- Nem, akarom. – mondtam koreaiul.

- Most nem tudom mit mondtál, de kezdesz felhúzni. Megfogattam az előbb odabent, hogy ma este meghúzlak szóval, most itt az ideje. – fordított maga felé, és majdnem megcsókolt, de én pofon vágtam. Volt benne alkohol rendesen, szóval a pofontól beszédült egy kicsit.

- Most komolyan megütöttél? Hogy merted, te ribanc! – támadott rám ismét. De én megfogtam a kezét, és kigáncsoltam.

- Bocsi, ugye nem fájt nagyon? – álltam fölé.

- Te… Hogy merted! – állt fel. Ekkor elkezdtek kijönni az emberek odabentről. A srác ismét nekem akart jönni. Vállamra tette kezét, de én abban a pillanatban földhöz vágtam.

- Bocsi rossz lánnyal kezdtél ki! – fogtam le kezeit, s ráültem a hátára.

- Ezt még megbánod. – mormolta. Ekkor megérkezett a rendőrség. Nagyon nagy köszönetet mondtak nekem. A srác, illegális drogcsempész volt, és már több nőt is megerőszakolt. Szóval egy bűnözött fogtam el. A többiek is kijöttek, és szájtátva nézték az eseményeket. Nos így történt az, hogy elkaptam egy bűnözött, és valószínűleg összeboronáltam Min-t és YoongKi-t. Mind ezt, egy éjszaka alatt. Hát nem vagyok fenomenális? De az vagyok. Na meg egy kicsit egoista is.