~Chapter 10

Eddig nem nagyon meséltem a családomról. De most már itt van az ideje. JungKook-nak is tudni kell róla. Szóval elmondom, JungKook meg aput már ismeri, más nem is kell ismernie.

Anyukám nincs. Az igazi édesanyám, a születésem után nem sokkal elhunyt. Apa teljesen egyedül nevelt fel. Aztán jött egy nő olyan 10 éves lehetem. Ő volt Melinda. Tavaly augusztusban mentek szét apával. Őt anyának hívtam, mert nagyon szeretem. Tényleg egy pótanyuka volt a számomra. De az ok amiért szét mentek, az engem is érintett. A Dél-Koreában szerzett hírnevem elvakította, és minden áron híressé akart tenni itthon is. Viszont ezt sem én, sem apa nem akarta. Aztán a vége az lett, hogy szétmentek. Most meg az a helyzet, hogy apának most már sikeres boltja van, és sokat dolgozik. Nincsen ideje rám, és azt hiszi, hogy ezért neheztelek rá. Plusz most van egy másik nő is, aki miatt még annál inkább nem törődik velem, mint eddig. Már eléggé önálló vagyok, de hiányzik az apai szeretett. Szóval ezen a nőn egy kicsikét összekaptunk, amikor hozott le Zamárdiba. De majd megbeszélem vele telefonon.  Szóval ennyi lenne a történetem. Most, hogy nincsen Melinda, apu szabadabb, és a munka is jobban megy. Most már nincsenek pénzügyi gondjaink sőt... (Nem akarok hencegni, de most már a gazdag rétegbe tartozunk) de nem ez a lényeg. Engem nem érdekel a pénz. Csak visszaakarom kapni az apukámat. Ez az új nője nem szimpatikus. Nem szereti az ázsiaiakat. És most már velünk él. Én ezért is költöztem szinte a nyárra a nyaralónkba, na meg Bazsiékhoz. 

Na mindegy, majd észreveszi, hogy mit gondolok róla, és talán apa is, hogy mit érzek. 

JungKook-al közösen mentünk ki a konyhába, és valami reggelit készítettünk. Amikor a hűtőhöz léptem, akkor vettem észre, hogy mi van rajtam.

- A te pólód van rajtam? – néztem rá.

- Nem maradhattál abban a ruhában, amiben egész nap voltál. Ezért rád adtam az egyik pólómat, mert a te cuccaid között nem akartam turkálni. – szelte fel a zöldségeket.

- JungKook illata van. – szippantottam bele.

- Mondtál valamit? – nézett rám.

- Semmit, ugye tudod, hogy ezt már nem fogod visszakapni? – mentem vissza mellé a sajttal a kezemben.

- Sejtettem. – kuncogott.

A reggelivel, és a terítéssel elkészülve keltettük a többieket. SungMoon-t nem kellett, mert elment valamit elintézni, és találkozni a magyar ismerőseivel, ezért most nincs menedzser. Így a mai terv a fürdés lent a parton. Végre fürdés!  Már kezdtem hiányolni. Vízicsibe vagyok nem tehetek róla.

A reggeli után, összekészültünk, és lementünk a partra. Nagyon sokan voltak. A Sound miatt egy teljes partszakasz rész le volt zárva. Ezért mindenki oda jött ahol mi voltunk, mert az nem szokott annyira tömött lenni. De most az volt. Amint találtunk magunknak helyet Min ott termet mellettünk.

- Sziasztok! Mi a helyzet? – jött oda hozzám.

- Ma pancsi napot tartunk. Csatlakozol hozzánk? – kérdeztem.

- Hát a családommal vagyok itt. Nem tudom, hogy engednék, hogy veletek lógjak. A tegnapi sem tetszett nekik. Igazából tegnap ellógtam. De ha bemegyek a vízbe az nem lesz baj nekik. – 

mosolyodott el, és már el is ment mellőlünk. Majd fél perc múlva visszajött, hogy lezsírozva.

 Ezután felállítottuk a strandsátrunkat. MiRae, és SeNa kint maradtak, mert nem akartak nagyon fürdeni, de azt mondták, hogy majd később bejönnek. Mi még visszamentünk csapatostól az egyik árushoz a parton, ahol V, JiMin, és J-Hope vett magának egy úszógumit. Olyant amilyen nekem van csak „fiúsabbat. Nem virágos hanem terepmintás. Na mindegy. És így 9-en mentünk be a vízbe. JungKook-al majdnem eljátszottuk a múltkori esetet, csak most a bocsánatkérések elmaradtak, mert a fiúk folytatták a piszkálásunkat. Vagyis engem és Min-t dobáltak állandóan a vízbe és úszógumistól löktek oda a másiknak mi voltunk a labda. Szó szerint. V és JiMin még bele is rugót az úszógumiba, de nem a gumit találták el hanem a hátsonkat. Ezért a többiek őket kezdték el piszkálni utána, hogy mit bántják a lányokat. Mi Min-nel csak nevetünk rajtuk. És amilyen gyorsan lehetett elhúztunk mellőlük, és beljebb eveztünk az úszógumikkal. Majd amikor kellő távolságba kerültünk beszélgetni kezdtünk.

- Kibékültél JungKook-al? Nem akartam még jobban összekeverni a dolgokat, de nagyon piszkálta a csőrömet, és biztos akartam lenni abban, hogy nem tévedek, és tényleg együtt vagytok. – mondta Min, elkezdve a beszélgetést.

- Ki. Nem kell hibáztatni magad, sem megmagyarázni, szükségünk volt mindenre, ami tegnap történt. Így még erősebb lett a kapcsolatunk. De veled mi van? Látszik, hogy oda meg vissza vagy YoongGi Oppa-ért. Nem tudsz felé közeledni igaz? Nehéz eset, de nagyon jó ember. Majd ha akarod megkérdezem mit gondol rólad. – tekintettem rá.

- Mindennél jobban ismerem tudom milyen. Nem kell ezt ecsetelni.

- Én is azt hittem, hogy mindent tudok JungKook-ról, és a többiekről is, amikor tavaly találkoztam velük, de tévedtem. Lehet , hogy önmagukat adják a színpadon, a műsorokban, a dedikálásokon, de nem mutatják meg az igazi valójukat. Például hiszed vagy sem, YoongGi imád nassolni TV-zés közben, és az azért furcsa, mert olívabogyót. Nem popcornt meg csipszet. Olívabogyót. Rap Monster rengeteget olvas a szabadidejében, leginkább tudományos, csillagászati, és orvosi könyveket. JiMin szereti, ha leülhet melléd, és piszkálod a haját. Még el is alszik közben. V állandóan a többiek alsóját hordja, nagyon ritkán hordja a sajátjait. Jin szeret kiülni éjszaka akárhová, és nagyon szívesen meghallgatja a gondjaidat a csillagos ég alatt. J-Hope meg… Ő tényleg egy remény. Mindig segít ha baj van akárkinek, minden gondodat megbeszélheted vele, még tanácsot is ad. Megunhatatlanok, és még mindig vannak olyan dolgok amiket nem tudok róluk. Szóval aki tényleg személyesen ismeri őket nagyon boldog ember, lehet és rá jön arra, hogy szinte tényleg semmit sem tud róla. – mondtam el mélyen feltörő gondolataimat.

- Ezeket tényleg nem tudtam. És mit tudtál meg JungKook-ról? Őt nem említetted. – kérdezte Min.

- JungKook egy külön kategória. Talán ami a legjobban meglepet benne, hogy úgy viselkedik, mint egy felnőtt, nem hagyják el soha sem értelmetlen szavak a száját. Kivéve akkor, amikor meglátja az anyajegyeimet.- nevetem a végén.

- Ezt, hogy érted?- kuncogott Min.

- Itt a hasamon van 2 anyajegy. Ha JungKook ezeket meglátja, akkor rögtön mondja, „Olyan cuki ez a két anyajegy, és olyan szexik.” Ilyenkor olyan, mint egy kisgyerek. Imádni való. Nincsen olyan tulajdonsága amit ne szeretnék benne, és szerintem még fog meglepetéseket okozni nekem. – pillantottam baromkodó fiúk irányába.

- Suga milyen? Szerinted van esélyem arra, hogy megkedveljen? – kérdezte.

- Szerintem már most kedvel, most is épp idenéz. – mutattam az emlegetett személyre. Folyamatosan felénk bámult. – Ints neki! – mondtam Min-nek. Félénken de intett neki, mire Suga is félénken visszaintett neki, és ekkor el is tűnt, mivel Jin a víz alá gyűrte.

- Szerinted engem nézett?

- Biztos. Ha engem nézett volna akkor nem intett volna vissza. Ez volt a tesztem. Nekem YoongGi soha sem int, mert feleslegesen tartja. Most lehet, hogy te egy kicsit megzavartad. Hidd el, lesz ebből még valami. – kacsintottam rá.

- Köszönöm Eszter, hogy megismerhetem őket. Egy álmom vált valóra. – mondta csillogó szemekkel.

- Nagyon szívesen. – fogtam meg kezét. Mély beszélgetésünket az én sütim zavarta meg. Szemeiben, már láttam mire készül.

- Ne JungKook kérlek! Nem volt még elég? A végén vihetünk a kórházba hát sérüléssel. Mit fogunk mondani ott? Megemelted a barátnődet, nem kellett volna, mert nem a legkönnyebb… - fogtam meg kezeit amik az úszógumi fogóit fogták. 

- 2 nappal ezelőtt is mondtam, hogy nem vagy nehéz, és jó móka… - vigyorgott, majd megemberelte magát, és úszógumistól eldobott.

A nap további részében elhülyültünk a vízben és a lányok is csatlakoztak. Meg elmentünk pizzázni, este pedig mindannyian kiültünk a partra. Bazsi is csatlakozott hozzánk közben. Én meg vittem magammal a gitáromat, és a parton énekeltünk. 10 óra lehetett amikor valaki odajött hozzánk, és belevilágított a telefonvakuval a szemünkbe.

- Nocsak kit látnak szemeim?!- mondta, mintha meglepett lenne.

Már itt tudtam, hogy balhé lesz.

- Mit akarsz Zsazsa? Egyedül? Nem a soundon vagytok? Csak nem unatkozol? – kérdeztem gúnyolodva.

- Egy picit. Milánt, és a többiek eltűntek előlem. Nem volt olyan koncert ami kedvemre való, ezért eljöttem sétálni. Erre megláttalak benneteket és idejöttem. – mondta szerényen. De én tudtam, hogy nem ezért jött.

- Aha értem. És miért is jöttél pontosan? – adtam át a mellet ülő Bazsinak a gitárt, majd felálltam.

- Beszélni szeretnék  a barátoddal. –mondta.

- Melyikkel? Mert tudod itt mindenki a barátom. Mind a 7 fiú, mind a 3 lány. És egy fiú meg nem a barátom, ő más. Szóval kivel is szeretnél beszélni? – kérdeztem, semmit sem sejtve.

- Jé te tudsz számolni? Pedig azt hittem nem tudsz disz izéként. Na mindegy. Az „Ő MÁSSAL” akarok beszélni. – emelte ki és mutatott idézőjelet kezeivel.

- Velem? – kérdezte JungKook.

- Igen veled. Egy kisidőre elhívhatlak? Szeretnék bocsánatot kérni, és meghívlak egy jégkására. – mosolygott JungKook-ra Zsazsa.  JungKook felállt, rám nézett. Bólintottam egyet, hogy mehet. És utána hangosan koraiul mondtam neki, hogy Zsazsa ne értse.

- Vigyázz vele! Nem lehet benne bízni. – szorítottam meg kezét.

- Benne nem, de bennem bízhatsz! Tudok vigyázni magamra. Szeretlek!- a végén adott egy csókot. Mire a többiek elkezdtek Húúúúú-zni a háttérben. Én meg zavaromban teljesen elfelejtettem mondani neki, valamit, de utána nem is jutott eszembe. Elment Zsazsával, és ezzel óriási kétségeim támadtak.

~JungKook szemszöge~

Érdekesnek tartottam, hogy Zsazsa elhívott magával. De azért elmentem attól függetlenül, hogy Eszter mennyire nem akarta, és aggódott. Éreztem, hogy még akart valamit mondani, de inkább nem. Úgy gondoltam minél hamarabb túlesek ezen az egészen annál jobb. Alig mentünk el a többiektől, amikor Zsazsa már kezdte is a mondandóját.

- Tudod, amiket 2 napja mondtam azokat nem gondoltam komolyan. Amikor ezt a többiekkel vagyok, akkor teljesen más vagy, mint egyébként. Ezt Eszter  is tudja. Úgyhogy sajnálom, nem akartalak megbántani. – hajtotta le a fejét.

- Késő bánat. De nem tőlem kéne bocsánatot kérni, hanem Esztertől. Végül is őt is vérig sérteted nem csak engem. Azzal, hogy őt sértegeted, engem sértettél meg, és ugyan ez fordítva. Mindkettőnket megsértettél nem is kicsit. Én ezt kimutattam, azzal, hogy agresszív voltam. De Eszter nem ilyen. Ő nem mutatja. Viszont lehet neki még rosszabbul eset. De mindegy, mert mindketten elfelejtettük. – mondtam el véleményem.

- Akkor oké. Majd Eszterrel beszélek máskor. Most tőled akartam bocsánatot kérni. – csúszott egy kicsit közelebb hozzám.

- Akkor ezt megtetted. Mehetek vissza? – álltam meg és mutattam magam mögé.

- Nem! Jégkásázunk egyet, és leülünk beszélgetni. Jóvá akarom tenni valahogy. – állt meg velem szemben, egész közel hozzám.

- Hát oké. – sóhajtottam.

A jégkásásnál Zsazsa egy 500 ml-t akart venni 2 szívószállal, de én egyáltalán nem akartam. Szóval az egyből  2 lett külön szívószállal. Majd visszasétáltunk a partra, és leültünk az egyik stégnél.

- Soha sem értettem Eszter koreai mániáját. De most, hogy élőben is látok egy koreait megértettem.Tényleg jól néztek ki. – nézett végig rajtam.

- Ne akarj elcsábítani, mert nem fog sikerülni. – nem is néztem rá, csak a vizet néztem.

- Honnan veszed ezt? – nevetett fel kínosan.

- Miért nem így van? – pillantottam rá, egy pillanatra.

- Tudod, én és Milán szeretjük egymást,de nyitót kapcsolatban élünk. Neki és nekem is voltak már mások, tudod ilyen egy-egy éjszakára. Most is azért jöttem el, mert felszedett egy csajt és most vele dug valamelyik öltözőfülkében. A sound területén. És én meg…Megkívántalak. – csúszott közelebb, és szabad kezét a combomra helyezte. Elkezdte simogatni combomat, és egyre jobban haladt a kis JungKook felé. Tudom nem volt helyes az sem, hogy ennyit engedtem neki, de megakartam leckéztetni.  A kásáját letette maga mellé. Elhitte, hogy beadom a derekam. Beleült az ölembe, kikerekedett szemekkel néztem. Erre nem számítottam. De nem akadályozta meg a tervem.

- Mit akarsz most csinálni?- kérdeztem.

- Te mit szeretnél? Én arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan csókolnak ezek a szép ajkak. – simította meg egyik ujjával alsóajkamat.

- És ezen kívül? Mit akarsz? – kérdeztem.

- Mit akarnék? Téged! Olyan jó tested van…- nézett bele szemembe.

- Oké, csókolni nem csókolhatsz meg. Ha ezt nem teheted meg akkor mit csinálsz velem? –kérdeztem sejtelmesen.

- Az kész kínzás lenne, de, akkor mást csókolgatnék…- túrt bele hajamba. Érintései egyáltalán nem hoztak lázba, és nagyon untam is. De kiakartam belőle húzni azt amire kíváncsi voltam, és azt is, hogy mit gondol valójában. Mert megjátszotta magát.

- Ha kínzás lenne, akkor miért akarod? – kérdeztem.

- Mert…mert…akarom és kész. Kívánlak! – karolta át nyakamat. Erre nem válaszoltam, csak hagytam, hogy mit lép. Kezei levándoroltak a kis JungKook közelébe, és ekkor fogtam meg kezeit.

- Komolyan azt hiszed, hogy leállnék veled? – nevettem bele arcába.

- Ugyan már! Ezerszer jobb vagyok, és tapasztaltabb, mint a szende kis Esztered.- túrt megint a hajamba.

- És ez engem szerinted hol érdekel? Számomra nála nincsen jobb.

- Na nem mond ezt nekem. Szebb vagyok, tapasztaltabb nála, mi kell még? – hajolt egyre közelebb, hogy megcsókoljon. Én erre lelöktem magamról, és felálltam.

- Hogy szebb vagy Eszternél? Ugyan már! Néztél tükörbe valaha is? Nem szeretem sértegetni a nők szépségét, mert a nők a legszebbek, de tényleg vannak akik csúnyábbak az átlagnál. Olyanok is vannak akik szebbek. Te az átlag vagy. Eszter meg szebb az átlagnál. Számomra nincs nála szebb. És soha sem csalnám meg. Főleg nem egy ilyennel, min te. – mondtam neki felháborodva.

- Hogy mertél csúnyának hívni? Tudod, hány pasi akarja, hogy az övé legyek? Te meg csak így visszautasítasz, amikor feltálalom magam neked. – állt fel, és mondta vele a képembe.

 - Hát úgy tűnik akié elvileg vagy, ő sem tartott meg magának sokáig. Ha már más lánnyal van. Én a helyedben elgondolkodnék. Én nem kalandokat, hanem kapcsolatot akarok magamnak… Soha sem hagynám el Esztert még a világ legszebbjéért sem. Szóval ezt buktad. – nevettem.

- Ugyan olyan szentfazék vagy, mint Eszter.Nem értem, miért? Miért ő? Mikor itt vagyok én? Kérlek gondold meg. – húzogatta meg pólóm.

- Nem gondolom meg magam.- simítottam meg feje búbját, és leborítottam azt a jégkásámmal.

- Hogy merted? – kérdezte felháborodva. Én meg nevetve elindultam.

- Ja, és ha még egyszer a szemem elé kerülsz nem leszek ilyen kedves. És ha Eszter ezután felakarod keresni akkor ne merd megtenni. Jobb ha elkerülöd őt. – fordultam hátra, majd elégedetten. Elsétáltam. Hallottam. hogy elkezdett ott őrjöngeni. Én meg csak jót derültem rajta. Amikor visszaértem, ahol voltunk, csak Eszter volt ott.

- A többiek? – kérdeztem, mellé ülve.

- Elmentek innivalót venni. KB 10 perc múlva itt lesznek. – mondta.

- Oké.

- Mi volt? Mit mondott? Mit csinált veled? – fordult felém rémülten.

- Elakart csábítani. De csak akart. Jól kiosztottam, és leöntöttem a jégkásával. – mosolyogtam rá.

- Komolyan? – pislogott nagyokat.

- Igen. Viszont nem kell aggódnod. Szerintem többet nem fog keresni. – fogtam meg kezét.

- Jól is teszi látni sem akarom. De valójában miattad aggódtam. Vagyis nem aggódtam, csak… csak…

- Kétségeid voltak, hogy esetleg nem utasítom vissza? – fejeztem be, amit elkezdett. Erre félve bólintott, és a fejét is elfordította – Nem ordítom le a fejed, hogy kétségeid voltak, mert ha a helyedben lettem volna én is így éreztem volna. Viszont nekem csak te létezel. Senkit nem akarok, csak téged. – emeltem meg lehajtott fejét, majd megcsókoltam.

- Szeretlek! – mondtam neki amint elváltunk egymástól.

- Én is szeretlek! – mondta ő is, de koreaiul.

- Ya, én vagyok a koreai, és mégis te mondod az én nyelvemen? Én meg a tiéden? Mi ez? – nevettem fel, és váltottam át én is koreaira.

- Magyarul nem szeretem kimondani, szerintem koreaiul szebben hangzik. És egyébként is, mindig csak magyarul beszélünk. Nem szeretném, ha mindig te alkalmazkodsz hozzám, én is akarok koreaiul beszélni veled. Ahogy te akarsz velem magyarul beszélni. – mondta ő is koreaiul.

- Rendben, akkor, majd változtani fogjuk a nyelveket. Éppen ami jönni fog. Oké? – nyújtottam kisujjamat neki.

- Oké! – fogta át kisujjával az enyémet. Majd fordítottam egyet kezemet, és összekulcsoltam ujjainkat.

- Összetartozzunk! – kacsintottam rá.

- Nem csak ti ketten tartoztok össze hanem mi mindannyian! – jött a hang a hátunk mögül. A többiek visszajöttek, és csatlakozva hozzánk hatalmas családias ölelésbe keveredtünk.

Hát igen! Ez a mi kis bandánk! Összetartozzunk! Mindannyian! A srácokkal, már a debütt óta. Utána jött Mirae, Eszter, SeNa, Min, és végül Bazsi. Ez a mi kis bandánk, és öröké összetartozzunk. Egy nagyon jó csapatot alkotunk, akik mindig ott vannak egymásnak.