14.rész/2

4-en maradtunk mondhatni józanok, akik bírták, és megszokták már a pálinkát. Bazsi, Min SungMoon, és én. Mi kint a teraszon ücsörögve beszélgetünk, és nevettünk a többiek húzásain. Majd komolyabb dolgok felé terelődött a téma. Az új párocskákra. Eddig csak, 3 pár volt a bandába, most meg mindenki összejött mindenkivel.

- Akkor ti most együtt vagytok HoSeok-al?- kérdeztem Bazsit, mert ez nem volt nyilvánvaló számomra.

- Hát valami olyasmi. Majd még látjuk. Még csak 2 napja tekintünk úgy egymásra. Ezért, még némi idő kell. – tekintett rám.

- És ti? – néztem sejtelmesen Min-re.

- Hát, konkrétan nem tudom mi folyik, most köztünk. Alakul a molekula. De remélem lesz valami. - pirult el Min

- Csak én érzem azt, hogy egyedül vagyok?- kérdezte SungMoon.

- Itt vagy csak egyedül. neked ott van Szöulban a feleséged, és a cuki kisfiatok. – mosolyogtam rá.

- A gyerek nem az enyém. Nem rég jöttem rá, hogy a feleségem megcsalt, és nem is enyém a gyerek. Szóval válok. – mondta kicsit csalódottan SungMoon.

- Sajnálom! – mondtam én is kicsit csalódottan, és kicsit, megbánóan, hogy felemlegettem az érzékeny pontját.

- Semmi gond nincs ebből Eszter. Nekem itt van ez a 7 barom gyereknek. Ők az én igazi családom. Meg ti. Másra nincs is szükségem. – mosolyodott el.

- Tényleg jut eszembe!- szólt Bazsi. – Eszter apukád reggel felhívta apumat, hogy lejönnek ők is. Van-e nálunk alvó hely, mivel a nyaraló most tele van. Mert Jönnek megnézni a házat az átalakítások miatt. Nem is mondtad, hogy ideköltöztök. – nézett rám egy kicsikét szemre hányóan.

- Nem haragudj Bazsi, hogy nem szóltam, de ez a dolog sokkal kisebb meglepődést okozott, mint a másik amit apa mondott. – sóhajtottam egyet.

- Mit mondott apukád? – kérdezte SungMoon.

- Lesz egy kistestvérem. – sóhajtottam még nagyobbat.

- Nem mondod? – esett le Bazsi álla.

- De igen. Teljesen lesokkoltam. Nem mai gyerekek már apa, és Elvira sem. Kicsit aggódom emiatt. De amúgy örülök neki. Csak kicsit hirtelen jött a bejelentés, és másra nem tudtam koncentrálni. Ezért a költözés teljesen kiment a fejemből. – vakartam meg a fejemet.

- Biztos, hogy jó lesz, ha lesz egy kistesód. Nekem is van, és én imádom. –mosolygott rám Min.

- Köszi Min, észben tartom. – mosolyodtam el én is.

- Ahj emberek csináljunk valamit! Még csak éjfél sincs. A barmok miatt, a fél estének annyi… menjünk el valahová csavarogni még. Unatkozok.! – kiáltotta el magát Bazsi.

- Most, hogy így mondod egy kicsikét megéheztem. Menjünk el a Mauro-ba enni egyet! – válaszolt SungMoon.

- Én benne vagyok, csak aggódom, egy kicsit Suga miatt! Nem lesz baja, ha esetleg felkel és mi nem leszünk itt? – kezdett el aggódni Min.

- Ezek? Ugyan- nevette el magát Bazsi – Holnap reggelig biztos, hogy nem fog felkelni egyikük sem. Ha meg igen, és lesznek olyan józanok, hogy felhívják valamelyikünket, hogy hol vannak, akkor fejet hajtok előttük. – nevetett tovább Bazsi. Én is nevettem vele együtt. SungMoon, is, csak Min nem. Még mindig látszott rajta az aggódás.

- Figyusz Min! Én nagyon jól ismerem őket. Kiütötték magukat rendesen, szóval igaza van Bazsinak. Nem lesz gond. Ha esetleg felkelnének hagyok nekik egy levelet itt, hogy hol vagyunk, és mellé teszem a pótkulcsot. – mentem be a házba, és gyorsan elrendeztem ezeket amiket mondtam. Majd utána elindultunk. Lefele menet SungMoon azt mondta, hogy most ő állja a kaját, rendelhetünk majd bármit. Hát lett is nagy gubanc.

A pincér ugyanis olasz volt, és mindent amit kiejtettünk a szánkon, hogy az milyen lehet felírta. Így Minnek meg kellett innia 3 koktélt (az egyik 20% a másik 30% és a harmadik pedig 40%-os alkoholt tartalmazott) SungMoon 3 féle ételt kapott így. Bazsi 4 félét, én meg 10 félét. (nehezen tudok dönteni, abban, hogy mit egyek) SungMoon-nak sokat kellett fizetnie, de csak nevetett rajta. Visszafele a parton mentünk. És a 3 koktéltól Min is a padlóra került. Össze-vissza futkározott,és a lámpa oszlopokhoz beszélt. A játszótéren elkezdett játszani, és elakart kötni egy vízibiciklit. Amikor a vízibiciklikhez indult, szegényke megbotlott valahol, és egy hatalmasat esett. Rögtön ki is feküdt. Bazsi a hátán cipelte a nyaralóig. Majd Mint befektette az egyik szabad ágyba, és Bazsi elment haza. Én SungMoon-nak megköszöntem a vacsorát, és mi is elmentünk aludni.

*Másnap*

Reggel hatalmas hangzavarra keltem. Nagy kiabálások csattanások, ijesztettek fel. Felkaptam magamra gyorsan valami ruhát, és kirohantam. Ami odakint fogadód…

Ott volt apa, és Elvira, akik egymással veszekedtek főzés közben.

- És azt megtudnád mondani, hogy mi lesz a közös gyerekünkkel? Mivel te csak az egy szem lányoddal azt, hogy Eszternek nem tetszik a dolog, én attól még nem fogom elvetetni a gyerekemet. Mert már régóta szeretnék egyet, attól akit szeretek. Ez meg is történt, de most hatalmasat csalódtam benned Bandi.

- Elvira nézd én…- nem tudta végig mondani, mert én közbevágtam.

- Megint én volnék a vita tárgya? Sziasztok amúgy!-  vigyorodtam el- Apa te valamit nagyon félre értettél. Nem az a szituáció, hogy nem tetszik, az, hogy kistestvérem lesz. Örülök neki! Csak egy kicsit hirtelen jelentetted be, az zavart meg nem pedig maga a hír. Szóval kérlek ne veszekedjetek. Megígérem, hogy nagyon jó nővére leszek a születendő kistesónak. – kacsintottam rájuk. Aztán Elvira odajött hozzám, és megölelt.

- Jobbat nem is kívánhatna nálad. – súgta bele a fülembe. Majd apa is átölelt mindkettőnket.

- Tudsz segíteni a kaja megcsinálásába? Hiszen egy hadseregnek kell reggelit készíteni. – tolt el magától Elvira.

- Persze, csináljuk, mert ha felkelnek, és nem lesz kaja, akkor világvége lesz. Nagyon sok kávét kell csinálni. Tegnap leitták magukat pálinkával. – nevettem el magam, amikor a kávéfőzőhöz indultam.  

Elkészítettük a nagy reggelit, majd a teraszra kimentünk egy-egy kévévval a kezünkben (Elvira teát hozott) És elkezdték mutogatni a tervrajzokat. Nagy házalakítás lesz. Apuék azt mondták, hogy lesz olyan is amikor Bazsiéknál alszunk mert egy csatatér lesz az udvar.Nagy tetszik az új ház.Kíváncsian várom, az építkezést. Mindannyian egyszerre kaptuk fel a fejünket arra, hogy nyitódott a szúnyogháló. Az én JungKook-om jött ki egy bögrével a kezében, és szó nélkül lehuppantam mellém. Még a szemeit ki sem nyitotta, azt sem tudta hol van. Erre én oldalba böktem, aminek hatására megugrott, és szerintem észhez tért.

- Na! Mondjad mi van? – nézett rám.  A szemeimet elfordítottam apáék irányába akikkel szemben ültem. JungKook teljes fejével szembenézett apa egyszerre kínos meglepődött, és már majdnem nevetek fejével.

- Oh, elnézést kérek! Nem vettem észre magukat. Jeon Jeong Kook vagyok. Nagyon örülök annak, hogy találkozhatok Eszter szüleivel. – pattant fel JungKook az asztaltól, és minden irányba meghajolt.

- Nagyon kis aranyos vagy! – nevette el magát Elvira – Én Elvira vagyok Eszter nevelő anyukája. – állt fel Elvira, és a kezét nyújtotta Kookie felé. Kookie óvatosan kezet rázott Elvirával, majd apával is és apuék elkezdtek Kookie-val beszélgetni. Én meg csak figyeltem őket, hogy így első látásra nagyon jól kijönnek. Ennek nagyon, nagyon örültem.  A meghitt pillanatot az ökrök zavarták meg. Libasorban jöttek ki egymás után a nyitott szúnyoghálón, egy-egy bögrével a kezükben, majd amint az asztalhoz leakartak ülni megtorpanttak. Nem tudtak, és nem is mertek leülni az asztalhoz apuék miatt. Mindenki illedelmesen bemutatkozott. Elvira nagyon jókat nevetett rajtuk. Kint megterítettünk, és megreggeliztünk. Mindenki elakart menni fürdeni ezért odakészültünk. Apuék elköszöntek tőlünk, mert mentek haza. Elkezdenek otthon pakolni. Csak meglátogattak. Így ismét „felnőttek nélkül” maradtunk. És lementünk fürdeni a partra. Az újdonsült Párocskáink kézen fogva jöttek le a partra. Még Bazsi és J-Hope is. Egymást átkarolva, bár ők lefele jövet azt színlelték, hogy részegek ezért karolnak egymásba, de nagyon jól elvoltak egymás társaságában. Min és Suga meg irtó cukik voltak végig enyelegték az egész utat. Az egyik úszógumi mögött bújtak meg. Mi meg a régi párok, és SungMoon, elhülyülve szórakoztattuk a szembe jövőket is, ahogy magunkat is. Soha sem tudunk normálisan sétálni. Ezek vagyunk. Ezt kell elfogadni. A partra leérve Mindenki azonnal levetkőzött, és a vízbe rohant. Kivéve SungMoon. Ő kint maradt vigyázni a cuccokra. Ami nem tetszett ahogy a vízbe mentünk, hogy, mindenki a szerelmével ment, és szétszéledtünk. Mindenki enyelgett a vízben és a szerelmével hülyültek. Kivéve JungKook-ot, és engem. Én kapkodtam ide-oda a fejemet, hogy ki mit csinál. Miért nem bandázunk, vagy ilyesmi?

Két erős kéz fonódott derekam köré, ezt érezve pedig sóhajtottam egyet.

- Mi a baj napfény? – kérdezte Kookie

- Ez nekem nagyon nem tetszik…tisztára szétszóródtunk. Bandázni kéne, vagy együtt hülyülni, nem pedig külön kettesével. – csaptam bele egyet a vízbe.

- Miért zavar ez? Végre mindenki talált magának valakit, akivel elvannak, és külön is jól érzik magukat. Zavar téged ez?

- Nem ez zavar. Csak fura, hogy nem vagyunk együtt mindannyian. Nem olyan csapatépítős az egész, ahogy én azt elterveztem. – néztem megint körbe magam körül.

- Legalább, most van időnk nekünk is egymásra. – bújt hozzám még jobban. Majd belecsókolt nyakamba. Aztán megfordultam, és szembe néztem vele.

- Szerinted nem lesz baj ebből? – kérdeztem

- Mi baj származna ebből? – nevette el magát JungKook

- Nem tudom! – hajtottam le a fejemet.

- Hé ne legyél már ilyen, inkább ússzunk egyet vagy mit tudom én, csak csináljunk valamit, mert nem bírom. – mondta Jungkook. Vettem egy hatalmas levegőt, majd elkezdtem úszni. Beúsztam teljesen az egyik jelző bójáig, aztán ott vártam JungKook-ra.  Amikor beért megszólaltam.

- Úsztunk! És? Most mit csináljak? – néztem JungKook-ra.

- Először is, had pihenjek egyet. Mert vagy 300 métert jöttünk be a vízbe, és te mindezt kb 3 perc alatt, sprintelve. Másodszor lazíts már egy kicsit. Tisztára görcsös vagy az elmúlt napokban. Mi a baj igazából? – fogta kezei köze arcomat.

- Nincs semmi, csak ez. – néztem bele szemeibe.

- Hagyjuk már ezt a dumát! Látszik rajtad, hogy valami bajod van. Halljam! Mi az? – nézett rám szúró pillantással.

- Nem tudom! – kiáltottam el magam – Teljesen meg vagyok zavarodva. Lehet, hogy már sok volt nekem egy kicsit az elmúlt napokban történtek, és úgy érzem, hogy koránt sincs vége. Valami még történni fog, és az nem jó dolog.- keltem ki magamból.

- Emiatt ne legyél ilyen, ha meg kell történnie akkor megfog. Te ezen nem tudsz változtatni. Ne emészd magad. Inkább élvezd ki még ezt a pár napot amennyit itt leszünk.  Oké? – ölelt magához.

Erre bólintottam egyet, majd hallottam, hogy valaki az én nevemet kiabálja. Felkaptam a fejemet, és elkezdtem keresni a hang forrását. Hát igen. A rossz beigazolódott. Zsazsa, és az ő kedves társasága közeledett felénk.

- Mit akartok? – kérdezte JungKook tőlük amint odaértek.

- Én téged akarlak JungKook. – mondta Zsazsa (amugy Zsanettnek hívják)

- Elég bátor, vagy, hogy ezt így mindenki előtt mondott. Eszter, és a te barátod előtt is. – mondta neki JungKook.

- Nálunk senki sem zavartatja magát. Mondtam, már, hogy nyílt kapcsolatban állunk Milánnal. És csak tud, ha én akarok magamnak valamit, vagy valakit, akkor azt meg is szerzem. Ez alól te sem vagy kivétel. Milánnal akarunk egy kis édes hármast kipróbálni, és téged választótunk 3.-nak. – simította meg Zsazsa JungKook arcát.

- Komolyan te most mit képzelsz magadról? – álltam be JungKook elé.

- Megérkezett a törppilla. Jól hallottad. Kívánom a pasidat. És te is tud jól, hogy megszerzem amit akarok. –mondta Zsazsa.

- És az a valami általában előtte az enyém. Te nem is voltál soha sem a barátnőm, pusztán, csak kihasználtál, mert mindig az kellett, ami nekem volt. És én hülye módon hagytam, de JungKook-ot, soha sem fogod elvenni tőlem. Rohadj meg te ribanc! – majd arcon köptem, és elkezdtem kifelé úszni a vízből. JungKook pedig úszott utánam. Legalább is azt hittem. De ő még ott maradt tovább balhézni. Ekkor füttyentettem egyet mire a többiek akik körülöttem voltak odasompolyogtak hozzám. JungKook felé mutattam, odanéztek, és a fiúk ordítva elkezdtek befelé rohanni. Velem együtt. Megvédtek bennünket, és jól kiosztották , szerintem, úgy hogy soha többé nem találkozzunk velük. Közben JungKook-ot ölelgettem, mert  odáig fajultak a dolgok, hogy fogdoznia kellett Zsazsát, mert akkor amikor leköptem akkor leblokkolt JungKook, és csak akkor tért észhez, amikor Zsazsa már csókolgatta. Szegénykém erre még jobban lesokkolt. Ha mégegyszer meglátom azt a ribancot, akkor elrendezem, hogy soha ne legyen ezen a földön.

Ezzel az akcióval a mai nap véget is ért. Ezután vissza is jöttünk a nyaralóba. JungKook bezárkozott a szobába a többiek, meg ps-eztek. Este nem mentünk sehova, hanem otthon maradtunk. Ez egy csendes este volt. JungKook-al nem is tudtam semmit beszélni, ha kérdeztem meg sem szólalt. Teljesen bedepizet. A rossz amit éreztem ezzel beigazolódott.