~Chapter 7~

Amint visszaértem minden visszatért a régi kerékvágásba. Nem vett észre senki sem, nem kértek autogramot. Semmi ilyesmi nem történt. Csak ott. Annyira hiányzott…Nem is tudom elmondani

mennyire. Természetesen a családom, és a barátaim (nem sokan vannak) nagyon hiányoztak, de ők és Szöul még jobban. Olyan érzésem volt, hogy elhagytam a világomat. Teljesen befordultam. Nem éreztem jól magam. Szeretem a hazámat, a kultúrát mindent, de… de azt éreztem valami mégis hiányzik. Ez a valami pedig a Dél-Koreában töltött időszak volt.

A BTS-el, MiRae-el, és SeNa-val próbáltam tartani a kapcsolatot. A lányokkal sikerült is, de a srácokkal már kevésbé. Elfoglaltak voltak, így nem tudtunk beszélni. Havonta talán egyszer. De inkább két havonta. Visszatértem a rajongók közé, mivel így többet tudtam róluk, mint tőlük. Természetesen megértetem őket, de azért mégis rossz érzés volt.

Akkor volt értelme várni egész életemben a nyári szünetre, hogy ismét legyen időm, és mehessek hozzájuk. Viszont ez nem ment olyan gyorsan, mint szeretem volna. Előtte történt egy érdekes esett a téli szünetben.

Ritka alkalmak egyike volt, hogy elmentem a barátaimmal bulizni. Mielőtt kinyitott volna a diszkó vettünk egypár üveg rozét a Tom Marketben, és az előtt beszélgettünk. Én nehezem tudtam bele szólni a témákba, mert olyanokról beszélgettek, hogy hogyan, és mikor rúgtak be a legjobban. Velem ez eddig nem történt meg. Így csak csendben hallgattam, és nevettem rajta. Majd áttértünk arra, hogy ki milyen nyelven tud. Elkezdtek beszélgetni engem kihagyva erről a témáról. Csak hallgattam, ahogyan próbálkoznak megszólalni más nyelveken a magyaron kívül, amikor megcsörrent a telefonom. A név láttán elmosolyodtam, és még direkt a többiek előtt vettem fel, és koreai szóltam bele:

- Szia! Hogy-hogy hívtál? Ilyenkor? – indultam a el társaságtól, de azonnal csend lett, és engem figyeltek.

- Nem hívhatom fel a barátnőmet? – szólalt meg morcos reggeli hangján. Istenem annyira hiányzik.

- De, csak furcsa… tudod az időzóna miatt. Te már most fent vagy?

- Igen mivel éppen a repülőtéren vagyunk Londonban. És borzasztóan hiányzol, ezért felhívtalak, hogy halljam a hangodat. – mondta aranyosan.

- Örülök neked JungKook! Hiányzol! – szomorodtam el. Éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel.

- Te is nekem Esther, nem is tudod mennyire. Mit csinálsz?

- Buliba megyünk, majd a barátaimmal, de még nem kezdődött el. Egész addig nem érdekeltem őket ameddig meg nem csörrent a telefonom. Most is engem figyelnek. – fordultam meg, és a többiek elkapták a fejüket rólam.

- Kivel beszélsz Kookie? – hallottam meg egy másik hangot. – Esther-rel. – szólt JungKook, majd valami suttogás, aztán… - Szia Esther! – hallottam meg egyszerre a többiek hangját is. Most már egypár könnycseppet elejtettem.

- Sziasztok, fiúk! Hiányoztok! – kiabáltam bele én is a telefonba.

- Ne keseredj el tündérke, nyáron találkozunk. Addig meg fel a fejjel! – szólt bele Suga.

- Rendben.

- Legyél jó Esther! – mondták megint egyszerre.

- Mennünk kell! – szólalt meg most már egyedül JungKook.

- Vigyázatok magatokra, főleg te! – mondtam.

- Engem nem félts. Inkább te vigyázz magadra, és ahogy YoongKi hyung mondta fel a fejjel! – hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Szeretlek! – mondta ki a bűvös szót.

- Én is szeretlek! – mondtam én is.

- Szia!

- Szia! – tette le.

Visszamentem a többiekhez, és rögtön rákérdeztek.

- Hát te meg milyen nyelven beszéltél? – kérdezte Dávid.

- Koreai.

- Kivel beszéltél? – kérdezte Lili.

- A barátommal, és a barátaival, akiknél laktam, amikor kint voltam. – világosítottam fel őket.

- Te kint voltál? – kérdezte Dávid ismét.

- Igen a nyáron.

- Kint volt a nyáron, de ott ragadt, és 1 hét helyet 1 hónapot volt kint. – mondta Zsazsa. Ő tudott róla azért valamit.

- Ennyire jól megtanultad a nyelvet? – kérdezte Milán.

- Kénytelen voltam. De a javamra vált. Januárban nyelv vizsgázok belőle. – húztam ki magam büszkén.

- De király! És korai a barátod?

- Igen koreai. – mondtam, majd ismét megcsörrent a telefonom. Anya hívott, hogy hová tettem a hajszárított. Elmagyaráztam neki, közben hallottam, hogy a hátam mögött a többiek kinevetnek. Éreztem, hogy valójában, csak a vicc kedvéért tették fel a kérdéseket. Nem akartam a jó kedvük tárgya lenni, és az sem akartam lenni, akin egész este nevetnek. Pedig szerintem egyáltalán nem vagyok gáz, csak más, mint ők. Ezért mondtam anyunak a telefonban, hogy apa jöhet értem, mert haza megyek.

Nos, ez számomra, egy emlékezetes szituáció maradt. Most kivesézem. Zsazsa. Akkor még azt hittem, hogy a legjobb barátnőm, de rájöttem, hogy nem az. Ő nevetett rajtam a legjobban. Eléggé rosszul eset, de most már nem érdekel. Legalább megtudtam, hogy kik az igazi barátaim. Történt még egypár dolog a suliban is. Nem akartak hinni nekem, hogy ott voltam. Mert azt mondták, hogy onnan élve nem lehet visszatérni. Ekkor világosítottam fel őket, hogy van Észak és Dél Korea is. A kettő nem ugyan az. Érdekes dolgok történtek, de rájöttem, hogy nem érdekel mások véleménye. Nézhetnek hülyének emiatt, de én tudom, hogy nem vagyok az. Az iskolában ezerrel hajtottam, és csak a tánccal foglalkoztam, mert tudtam mi akarok lenni. De azért anyuék elvittek pályaválasztási tanácsodóhoz. De ő is ezt ajánlotta. Tánc koreográfus. Így hajtottam a célom eléréséért. Szóval lassan, de eltelt az a kilenc hónap. Ja és a nyelvvizsgámat sikeresen letettem.

~2016 nyara~

Eseménytelenül kezdődött. Sajnos én nem tudtam kimenni a fiúkhoz. Úgy tűnt, hogy semmi remény arra, hogy újra találkozzunk. De csoda történt.

Szokásosan a Zamárdi nyaralónkban lógtam a nyarat. Valamikor egyedül is lent vagyok, mert szeretek ott lenni. Ez nem volt másképp akkor sem. A szüleim lehoztak, és otthagytak. Tavaly óta mindenhol ott mernek hagyni, és mindenhová elengednek. Szóval egyedül lent voltam a nyaralóba. Július 6.-a volt. A déli időszakban nem szoktam lemenni a partra, ezért a TV előtt ücsörögtem, amikor hallottam, hogy nyitódik a kapu. Kimentem. Amint megláttam őket elkerekedett a szemem, és azonnal könnyezni kezdtem. Odafutottam hozzájuk, sikítozva. Egy óriási családi öleléssel üdvözöltek.

- Mi a fenét kerestek itt? – kérdeztem őket.

- Mondtuk, hogy találkozunk a nyáron. Itt vagyunk. Most van a szünetünk, ezért eljöttünk nyaralni. – mondta Jin.

- Hol száltok meg? – kérdeztem őket. 

- Még sehol. – vigyorgott V.

- Van elég hely maradjatok itt. A busszal be állhatok a hátsókertbe a  fák alá ott jó árnyékos helyen lesz. – mosolyogtam rájuk.

- Köszönjük Esther! Srácok gyertek elnavigáljuk hátra Sung Moon-t és kipakolunk. Addig hagyjuk a kedvenc párocskánkat beszélgetni. – indult el kifelé Suga, de egyszer visszanézett és ránk kacsintott. JungKook és én ott maradtunk a kapu előtt, és csak néztük egymást. Elnevettük magunkat, majd JungKook közelebb lépve karjai közé vont. Azaz érzés. Majdnem egy éve nem volt köztünk semmi fizikai kapcsolat… Ahogy teste az enyémhez ért… A meleg ellenére még melegebb lett a szervezetemben, már szinte forrtam.

- Nincsenek rá szavak, hogy mennyire hiányoztál! – mondtam bele vállába, és beszippantottam illatát. Végre! Végre itt van, és éppen a karjaiban tart.

- Te is nekem Esther! – szorított magához még jobban, és adott egy puszit a fejem búbjára. Romantikus pillanatunkat a busz dudája zavarta meg. Mivel a nagykapu előtt álltunk nem tudott bejönni. Gyorsan felszaladtunk a teraszra. Sung Moon pont oda állt be ahová mondtam. A többiek előre hozták a csomagokat, és a hátsóudvar közepére lerakták. Előttem felsorakoztak libasorba, és vártak. Csak azt nem tudtam mire.

- Mire vártok? Tapsra? – néztem rájuk érdeklődve.

- Mivel te vagy „itthon” ezért mond meg hogy ki hol alszik. – mondta MiRae.

- Jaj tényleg bocsi. Vannak választási lehetőségek. 3 szoba van. A TV szoba ahol van még PS4 is ott ha a kanapékat is számításba vesszük, akkor 4 hely van. A vele szemben lévő szobában két darab egyszemélyes ágy van, és egy kihúzhatós amin én alszok. Plusz van az első szoba ott van egy egy személyes egy nagy franci, és egy kihúzhatós. Ezek a lehetőségek adottak. – mondtam el a lehetőségeket.

- Miénk a TV szoba. – mondta azonnal TaeHyung. A TV szobába TaeHyung, JiMin, MiRae, és SeNa. ( JiMin összejött MiRae-el, és TaeHyung pedig SeNa-val)

- Mi négyen alszunk az első szobába. – mondta SungMoon. SeokJin, YoongKi, HoSeok, NamJoon, és SungMoon az első szobában. És már csak JungKook maradt.

- Én alszok Esther-rel. – mondta mellettem, mire mindenki húúúú-zni kezdet. Mindketten zavarba jöttünk, de utána közösen leszóltuk őket, hogy mi ebben a nagy szám? Felnőttek.

Körbevezettem őket a nyaralóba, majd ők elkezdtek kipakolni. Én még neki álltam valami ételt készíteni, mivel én is éhes voltam. Úgy döntöttem, hogy egy, magyar nyári specialitást készítek. LÁNGOST! Elkészítettem a tésztát, majd a kelesztő tálba raktam, és hagytam kelni. Benéztem a szobákba. Már otthonosan berendezkedtek, és aludtak mindenki egytől egyig. A TV szobában a nagy ágyon 4-en aludtak. Az elsősszobában is mindenki aludt. Biztos nagyon fáradtak voltak az utazás miatt. A szobámba beérve láttam hogy JungKook az én ágyamban betakarózva, és a párnámat szorosan átölelve szuszog. Ő is elaludt. De ebben nem voltam biztos. Ezért elmentem a fürdőbe átvenni a bikinimet. Miután eszünk valamit én lefogok menni a partra, ezért előre felöltöztem, meg általában bikiniben szoktam lenni nyaralóban. Nyár+meleg+vízpart= bikini. Nem tudom miért magyarázom túl a lényeg, hogy átöltöztem. Visszamentem a szobába. Óvatosan ráfeküdtem az ágyra, és JungKook mellett olvasni kezdtem. A megérzésem nem csalt tényleg nem aludt.

- Ennél jobb látvány nincs is, hogy a melleid a kiszúrják a szememet. – szólalt meg. Azonnal ránéztem, majd lenéztem az említett testrészemre. JungKook-nak ahogy kinyitotta a szemét egyedül az tárult elé. Elvörösödve ültem fel az ágyban neki hátat fordítva.

- Azt hittem, hogy alszol…, vagyis nem hittem, csak reméltem. De te mióta bámulod a melleimet? – pillantottam hátra rá. Cserfesen elmosolyodott, majd ő is felült.

- Amióta idefeküdtél.

- Perverz disznó! – mondtam neki, majd bevágtam a dúrcát. Két erős kar hirtelen a nyakam köré fonódott, és lehúzott az ágyba. Ahogy felnéztem JungKook felettem volt, majd helyzetet váltott. Rá ült a derekamra, és végig futót tekintetével testemen.

- Ez alatt az egy év alatt izmosodtál, és még szexibb lettél. És ez a két anyajegy még mindig olyan cuki! – érintette meg az említett dolgot.(A felsőm felcsúszott ezért láthatta.) Nem tudom, miért de most ez sem oldotta bennem a feszültséget. Már nagyon sokszor gondoltam arra, hogy JungKook és én. A világ legkedveltebb időtöltését csináljuk. Mint minden tini én is ábrándoztam, hogy milyen lehet az első alkalom. Most már lassan 1 éve vagyunk együtt JungKook-al. Ilyenkor már szokás nem? JungKook-nak biztos nagyon nehéz visszafogni magát… Amikor a hotelben voltunk tavaly nyáron, akkor is mondta, hogy megkívánt. De inkább az én érzéseimmel törődött nem a saját vágyaival. Most nekem kéne figyelembe venni az Ő vágyait? Igen Esther neked! De ez nem csak az Ő vágyai hanem a tiéd is. Csak nem mered magadnak bevallani. Szedd össze magad, és hajrá. Szólalt meg a lelkiismeretem. És azonnal cselekedtem. JungKook arcát kezeim közé fogtam, és magamhoz húztam, egy csókra. Először gyengédnek indult, de kezdett vadabb, és hevesebb lenni. Már éppen nyúltam be JungKook felsője alá, amikor Ő lefogta kezemet, és csókunkat is megszakította.

- Tudom, hogy most mire gondolsz Esther, nekem is ugyan ez jár a fejemben. De ez nem helyes. Nem akarom elsietni, és azért, mert én most egy kicsit megkívántalak, neked nem kell nekem adnod. Nem kényszerítelek semmire, majd akkor, ha te is készen állsz. – simította meg az arcomat.

- Úristen… ez olyan ciki! – nevettem el magam – Sajnálom JungKook nem tudom, hogy mi van velem. Csak…végre látlak, és…- nem tudtam tovább beszélni mivel az izgalomtól, szívem a torkomban dobogott.

- Mi lenne, ha kő-papír-ollóznánk? Aki veszít az leveszi az egyik ruhadarabját. A végén már csak a fehérnemű marad rajtunk. Evvel oldjuk a most keletkezett feszültséget. - vetette fel ötletét.

- Nem gondolod, hogy ez egy kicsikét perverz?

- Nem… legalább megszokjuk a másik testének a látványát, és ha valahol együtt leszünk, akkor nem történik olyan baleset, hogy pl a kis JungKook-ból nagy JungKook lesz.

- Hehehe…. bolond! Rendben benne vagyok. – készültem már lelkiekben.

- Kő, papír, olló! –kezdtünk bele. Az elsőt én nyertem. Há-há!

- Vedd le a pólódat! – utasítottam, viszont a látványra nem készültem fel. Azok a kockák! OMG! Ott olvadtam el. Kicsikét, meg is érintettem őket. Igaza volt. Meg kell szoknom a látványát. Sokszor kell így látnom, mert nem tudok betelni vele. Ahogy a helyességével a kedvességével, és a karizmájával sem. Egyszerűen imádom.

- Kő, papír,olló! – kezdtük megint. Most Jungkook győzőt, ezért nekem kellett levenni a felsőmet. JungKook reakciója:

- Olyan aranyos, és szexi az a kettő anyajegy rajta! – sipított fel, mint egy kisgyerek aki meglát, egy óriásnyalókát. Majd megcsókolt, és újra a kezét tartotta készenlétben. Közben végig néztem rajta, és a kis JungKook tényleg kezdett életre kelni. Kicsit ciki volt a szituáció, de ugyanakkor jó is. Különös bizsergés fogott el közben. Nem tudom, mi lesz velem akkor, ha eljön a szex ideje. Értitek nem? Áh… mindegy.

- Kő, papír, olló! – és… én ollót mutattam JungKook pedig követ. Vesztettem.

- Nem ér!- álltam fel, és elkezdtem kigombolni a nadrágomat, és lehúztam magamról. JungKook szeme felcsillant, és láttam benne a vágyat.

- Kő, papír, olló! – ollót mutattam,JungKook pedig papírt. Most rajta volt a sor. Az édes bosszú. Ám levette a nadrágját,és… és akkor megláttam a kis JungKook-ot ahogy a boxerében ágaskodik. Azonnal elkaptam a fejemet, és nem tudtam mit csináljak. Tovább nem tudtunk egymás előtt vetkőzni. Így tanácstalanul ültem JungKook-al szemben, és csak néztem Őt. Tökéletesebb, mint elképzeltem. Ő is izmosodott a múlt évhez képest. Most már tisztán látszottak a kockái. Olyan volt mint egy táblás csoki. Majdnem a nyálam is kifolyt, ahogy nézegettem. Ő is csak nézte a testemet. Némán bámultuk a másikat. Aztán kb 10 perc elteltével nem bírtam tovább a felgyülemlett feszültség miatt elnevettem magamat. Majd JungKook is csatlakozott.

- Ezen is túl estünk! – mondtam lenyugodva.

- Igen túl.

- Most már komolyan aludj egy kicsit. Én elmegyek elkészítem a kaját. A többiek is alszanak biztos fáradt vagy. – álltam fel az ágyról.

- Ne menj! Legalább addig ameddig el nem alszok. Az ágyneműdnek is jó illata van, de neked jobb. Ezért maradj itt amíg elalszok.  – nézett rám kiskutya szemekkel. Nem tudtam neki ellen állni. befeküdtem mellé.

- Csak a kezemet foghatod meg, mert ha átölelsz, akkor nem tudok elmenni. – fogtam meg egyik kezét. Mosolyogva csukta le szemeit.

Pusztán pár perc kellett hozzá, hogy elaludjon. Óvatosan elengedtem kezeit, visszavettem a ruháimat, majd kimentem. SungMoon a konyhában volt. Éppen egy pohár vizet ivott.

- Gondoltam jól jönne egy kis segítség. – mosolygott rám

- Nagyon rendes tőled köszönöm. – álltam mellé. A tál teteje abban a pillanatban pukkant egyet. A tészta megkelt. Fogtam egy nagy serpenyőt, felöntöttem olajjal, és hagytam melegedni a tűzön. A tésztát gyorsan kinyújtottam, majd felszeltem össze-vissza ahogy lehetett tudtam, és elkezdtem a kis darabokat szétnyújtani, majd az olajba raktam.

- Lángost készítesz? – kérdezte SungMoon.

- Igen.

- De szeretem. Én is segítek majd, én nyújtottam, te csak süsd! – nézett rám, és átvette tőlem a terepet.

- Köszönöm.

- Hallottam, hogy mit beszélgetsz JungKook- al.

- Tényleg? Basszus elég ciki nem? – jöttem zavarba.

- Nem ciki. Sőt ti legalább nem vagytok olyan felelőtlenek. És a távolság a vágy elnyomása mellett is kitartottatok egymás mellett. Ez figyelemre méltó. Viszont szerintem az itt tartózkodásunk ideje alatt megtörténik köztettek. – mondta el a véleményét.

- Úgy gondolod? – pillantottam rá.

- Igen. Forr köztettek a levegő emiatt. Csak titeket ismerve nem akartok rögtön egymásnak esni. Mindketten megfontoljátok a dolgot. Ezt tisztelem bennetek. – kacsintott. Nos, ha ezt SungMoon mondja akkor biztosan igaz. Elégé furcsán hangzik, de igaz. Nem tudom, miért, de úgy érzem az.

Ezután más témákról kezdtünk el beszélgetni. Aztán amikor készen voltunk mindennel felkelltettük a társaságot. A benti asztalnál kajáltunk. Az összes lángos elfogyott. Nagyon ízlett mindenkinek. Aztán visszafeküdtek aludni. Gondoltam, hogy ez lesz. Az első nap mindig nehezen indul, és az időzónát is meg kell szokniuk. Miután elmosogattam bementem a szobába a törölközőért, és a nagy úszógumiért.

 

- Hová mész? – kérdezte JungKook a takaró alól.

- A partra. Megyek fürdeni. – mosolyogtam.

- Én is mehetek? – kérdezte félve.

- Ha akarsz! Nyugodtan pihenhetsz, én nem erőltetem.

- Ha veled vagyok akkor az pihenés a számomra. – ült fel az ágyban.

- Rendben, akkor vegyél fel fürdőgatyát. Odakint megvárlak. Erre válaszképen csak bólintott. Kimentem, és az előszobában elkezdtem bekeni magam naptejjel. A hátamat nem tudtam bekeni, de ekkor jött JungKook.

- Segítek! – vette ki a kezemből a naptejet. Amikor kezei hozzá értek a hátamhoz megugrottam.

- Jaj, de hideg! – nevettem el magam. JungKook gondosan elkentem a hátamon, majd én kentem be őt. Mindenhol. Ahol csupasz volt én bekentem. Mikor végeztem beküldtem egy felsőért, és egy törölközőért, majd elindultunk. A kaput becsukva magam után indultam el a megfelelő irányba. JungKook papucsban való trapolását hallva arra következtettem, hogy elbambult, és lemaradt. Ahogy beért, meg ragadta a bal kezemet.

- Ne, hagyj el! Még a végén elrabolnak tőled! – nézett rám.

- Ne maradj le! Gyere mellettem. – utasítottam.

- Rendben. – sóhajtott, és elengedte a kezemet.  Egy kicsikét arrébb is ment.

- Azt nem mondtam, hogy enged el a kezemet. A végén azt hiszik, hogy nem vagy a barátom, egy csaj kinéz magának. Na, Ő retteghet attól, hogy elrabolják. És ki is nyírom. Ha egy ARMY-nal találkozunk akkor neki megengedem, de másnak azt sem engedem meg, hogy rád nézzen. – ragadtam meg a kezét, és összekulcsoltam az ujjainkat.

- Féltékeny vagy? – bökte meg az arcomat.

- Az vagyok. Nem adlak oda senkinek te az én Kookie-m vagy. – böktem meg én is az arcát. Ekkor értünk oda a kisközhöz ahol le kellett fordulni. Így arra húztam őt. Majd volt ott egy zebra. A túloldalon álló lányok JungKook-ot nézték, majd összesúgtak. Mikor át lehetett menni a zebrán ők nem indultak el, hanem megvárták ameddig átérünk a túloldalra, és el nem megyünk mellettük. Végig bámulták JungKook-ot. Ahogy én végig bámultam őket. Szerencséjük volt, hogy nem látták a szememet ahogy néztem rájuk, mert akkor biztos elment volna a kedvük, még a látástól is. De azért az arcomon látták, ezért inkább ők is átmentek a zebrán.

- Ott van valami vízféleség? – mutatott előre JungKook.

- Az a vízféleség a Balaton! A „magyar tenger” . – mondtam neki mosolyogva.

- Oda megyünk? – kérdezte. Jaj olyan kis cuki, olyan mint egy túlméretezett kisgyerek.

 - Igen oda. A parton keresünk egy üres területet, lerakjuk a törölközőket, és a táskát, majd megyünk fürdeni.

- Ez egy tenger? – kérdezte.

- A magyar tengernek hívják, de amúgy egy nagy tó. Nagyon szeretek itt lenni, szinte a nyár felét itt töltöm. – mosolyogtam.

- Mit érne az én napom víz nélkül?

- Semmit. – válaszoltam a kérdésére. Ő meg csak elmosolyodott. Közben odaértünk a térre. Ott elfordultunk balra, és kerestünk egy helyet. Az egyik bejárati lépcsőtől nem messze találtunk is egyet. A vízből is jól látható, és napos helyen van. Levettük a felső ruháinkat, és a napszemüvegeket. Az egyik kezemben fogtam az úszógumit a másikban JungKook kezét, és húztam magam után. Egymás mellett léptünk bele a vízbe, és elsőre nagyon hideg volt. Szépen lassan beljebb mentünk majd én gyorsan bele siklottam.

- Hogy tudsz ilyen hideg vízbe lemerülni? – kérdezte JungKook. A kezemet még mindig fogta, ezért gyorsan lerántottam és lenyomta a víz alá. Majd amilyen gyorsan csak tudtam a vízben futni kezdtem előle, majd úszni.

- Hé! Normális vagy? Megfagyok, te meg belerántasz? Gyere csak ide! – kezdett el utánam futni. Nevetve, és sikítozva menekültem előle, de utolért. Akkor már az úszógumiban ülve elvesztem. Megfogta a gumit maga felé fordított.

- Szia JungKook! – köszöntem neki vigyorogva. – Ez a ház. Az úszógumi megvéd. –mentettem magam.

- Azt te csak hiszed. – mosolygott ördögien. A víz még mindig csak a csípőéig ért, ezért könnyen megtudott emelni. Meg is tette. Az úszógumival együtt megemelt és eldobott. Sikítva emelkedtem a levegőbe a vízbe érkezéskor pedig kipattantam a gumiból, bele a vízbe. Amikor felértem a felszínre JungKook pár méterrel előttem a hasát fogva röhögött.

- Mi vagy te kalapácshajító? Azt hittem itt halok meg! Hülye! – röhögtem én is. Tényleg megijedtem. – Hol van az úszógumi? – tűnt fel az hogy hű társam eltűnt. Körülnéztem, és azt láttam, hogy JungKook fogja a kapaszkodóknál fogva.

- Beleülhetsz, és tollak is, ha bocsánatot kérsz! – kiabálta felém. Szépen lassan odasétáltam hozzá.

- Ugye nincsen semmi bajod? Nem vagyok olyan könnyű, hogy csak úgy dobálgass. Nem húztad meg a hátadat, vagy a válladat? – fogtam meg a vállát.

- De hogy, bírom én. De hol van a bocsánatkérés? – hajolt közelebb.

- Milyen bocsánatkérés? Te hoztad rám a szívbajt!

- De te kezdted!

- Csak hozzájárultam ahhoz, hogy megszokd a vizet!- vágtam vissza. Erre csak egy „TÉNYLEG? NA, NE MOND!” fejet vágott. – Na jó sajnálom így megfelel? –adtam be a derekam.

- Tökéletes! – vontam magához és megcsókolt.

Mindig is irigykedve figyeltem a szerelmespárokat a vízben ahogy aranyosan elbolondozzák az időt, és édesen, de diszkréten enyelegnek egymással. És most végre én is átélhetem, hogy milyen. Életem nagy szerelmével.

- Akkor beljebb megyünk? – kérdeztem tőle.

- Menjünk. – engedett el. Beleugrottam az úszógumiba.

- Előre! – mutattam nekem előre. De az kifelé volt, mert JungKook magafelé fordított. – Vagyis a másik előre. Neked előre, nekem hátra! – magyaráztam. JungKook elnevette magát.

- Olyan kis bolond vagy. – ereszkedett le a vízbe, és elkezdett lábaival hajtani. Szépen lassan haladtunk befelé.

- Pusztán, csak önmagamat adom. – mosolyodtam el.

- Nem mondtam, hogy rossz dolog. Számomra így vagy tökéletes. – kacsintott.

- Ez csak természetes! A JungKookal való beszélgetéseimet azért szeretem, mert sokoldalúak.  Először is. A magyart, és a koreait állandóan váltogatjuk egymás között. Másodszor pedig bármiről tudunk beszélgetni. Még a semmiről is. Olyan Ő számomra mint a másik felem. Ha velem van teljesnek érzem magam mint a Yin és Yang. Tudom, érzem, hogy ő az igazi, a nagy Ő.