~ Chapter 3 ~

Már eltelt két hét. Ez alatt a két hét alatt egy intenzív nyelvtanuláson vettem részt. És valami

hihetetlen, hogy folyékonyan meg tanultam koreaiul beszélni. Szerencsére jó a nyelvérzékem szóval könnyen ment. A fiúk is sokat tanultak, de a magyar nehéz nyelv, és sokat kell tanulni. Így már sikerült megértenünk egymást, egyre többet beszélgetem velük, és közel kerültünk egymáshoz.(Legtöbbször koreaiul beszélgetünk, inkább én alkalmazkodtam.) Nagyon otthonosam érzem magam náluk, annyira, hogy már bevásárolni is én megyek. Mindenkivel egytől egyig nagyon jól kijövök. Az elmúlt két hét csak a tanulásról szólt ezért, nem nagyon volt időnk elmenni, szórakozni. Ja és képzeljétek híres lettem. Nagyon jó érzés többen megismernek az utcán, és odajönnek, hogy láttak a netten. Irtózatosan tetszett nekik, és már vettek jegyet a következő koncertemre, a kluba. Jól esnek ezek a visszajelzések. És az is hogy elfogadnak.

Reggel, amikor felkeltem, még nem volt fent senki. Vagyis azt hittem. Az egész lakás csendes volt. Aztán az étkező asztalon találtam egy levelet. Elmentek próbálni, majd délután jönnek. Megreggeliztem, majd elkezdtem sürögni, forogni. Takarítottam, mostam, főztem. Mint egy háziasszony. Na ha ezt anya látná, akkor biztos nem hinne a szemének.

Amikor a fiúk hazaértek, pont akkor fejeztem be a mosogatást.

- Szia, Eszter! – köszönt Suga, Ő ért be elsőnek, aztán levágta magát a TV elé. Őt pedig a többiek követék. Rögtön megérezték az étel illatát, és neki estek. Egy tálal a kezembe ültem le Suga mellé, és a TV-re meredtem, majd elkezdtem enni a tál tartalmát.

- Mit eszel te? – nézet rám érdekesen Suga

- Olívabogyót, kérsz? - nyújtottam felé a tálat.

-Fúj! Nem. A normális emberek TV-zés közben csipszet, vagy popcornt esznek nem pedig olívabogyót. Minek eszed ezt? – fintorgott

- Egy én nagyon szeretem. Kettő egészséges. Három fogyózok. - vettem be egyet a számba

- Te fogyózol. Minek? – kérdezte

- Mert hiszed vagy sem 1 évvel ezelőtt több, mint 70 kiló voltam. Sikerült lefogynom, de nagyon gyorsan visszaszedem, a kilókat ezért oda kell figyelnem mit eszek. Sokat mozgok, mert táncolok, kézilabdázok, lovaglok és úszok is, de így is. Szóval az étkezésemre is oda kell figyelnem, már egy éve nem ettem csipszet.- fordultam felé

- Azt a, azt hittem, hogy mindig is ilyen szexin néztél ki, mint amilyen most vagy. – nézett végig rajtam.

- Hát nem, de most vagyok megelégedve magammal, és nem bánom, hogy néhány dolgot nem eszek meg.- néztem ismét a TV-re

- Esther! – szólított meg mire visszanéztem rá. Ott volt közvetlen mellettem, a lábaink egymáshoz értek.

- Tessék? – kérdezte, kicsit zavartan.

- Adj mégis egyet!- nyúlt bele a tálba. Erre én csak felnevettem.

- Annyira sült hal vagy. Ott a kaja a konyhában menj enni. – mutattam a konyha felé.

- Nem vagyok éhes, csak nasólok, olívabogyót, mint te. – kacsintott rám, majd kicsit közelebb hajolt hozzám… és… majdnem megcsókolt, azért nem tette meg, mert a fiúk ekkor értek be a nappaliba. JungKook állt, elől, és azonnal el is ment onnan.

Azt elfelejtettem említeni, hogy JungKook a kedvenc tagom a BTS-ből. Mindig is arról álmodoztam, hogy ő lesz a férjem. És, most, hogy megismertem még biztosabb lettem abba, hogy szeretem. Azáltal, hogy élőben találkoztam vele az érzéseim iránta erősebbek lettek, és végtelenül szerelmes lettem belé.

JungKook után mentem. A szobájában az ágyon feküdt, és a plafont bámulta.

- Minden rendben? – ültem le az ágyra.

- Persze, csak fáradt vagyok. – tette a kezét szemeire. A tál még mindig a kezembe volt, ezért letettem az éjjeliszekrényre. A szívem hevesen dobogott, és melegem volt. A pillangók a gyomromban életre keltek, mert kettesben voltam JungKook-al. Olyanra szántam el magam, amit a józan eszemmel nem tettem volna meg. De, most a szívem irányított. Rá ültem JungKook csípőére, és ránéztem.

A meglepettség miatt kinyitotta szemeit, és rám nézett.

- Látszik rajtad, hogy van valami baj. Mi az? – hajoltam közelebb arcához. Csak egy nagy nyelést hallottam válasz képen.

- Nem mondom el. Úgyis Suga-t választottad. – fordította el a fejét.

- JungKook, beszélj érthetően! – fogtam meg a fejét és visszafordítottam, hogy a szemembe nézzen. Olyan puha az arca.

- Mi neked az érthető? Mondom másképp. Zavart az a szituáció odakint, mert kedvelek téged

-Viszont úgy tűnik, te Suga-t kedveled.

A döbbenettől nem tudtam mit mondani. JungKook kedvel engem? Ez is hihetetlen. Hirtelen nem tudtam mit mondani, ezért csak meglepetten néztem JungKook-ra. – Jézusom! – ennyit tudtam kinyögni magyarul egy perc után.

- Látod, nem tudod, hogyan ráz le. – temette kezei közé arcát.

- Mi? Nem, nem ez a baj. Csak nem tudok, mit mondani rá. Talán, csak annyit, hogy bolond vagy. És nem veszed észre a dolgokat.

- Mit nem veszek észre?

- Azt, hogy… azóta beléd vagyok, zúgva amióta ismerlek. Nem erre a 2 hétre értem, ezt az időt, hanem arra, amióta ismerem a BT S-t. Emlékszem arra, hogy először egyáltalán nem szerettelek benneteket, aztán a Just One Day megtetszett, és ott kiszúrtalak magamnak, még a nevedet sem tudtam, de azonnal megfogtál. Aztán megszerettelek benneteket, és te lettél a kedvencem. Bevallom, azt tervezgettem, hogy te leszel a férjem, de ennek az esélye egy a millióhoz volt. A sors valami csoda folytán úgy hozta, hogy mégis megismertelek, és hogy valóban megismertelek téged, megtudtam milyen vagy valójában, véglegesen beléd estem. – hadartam el az egészet magyarul.

JungKook olyan szinten beszél magyarul, mint én koreaiul. Külön órákat kapott Mr. Lee-től. Szóval vele sokszor magyarul is beszélek.

- Istenem! – fogta még mindig a fejét, és elnevette magát. Nem értettem mi a nevetséges azon, hogy éppen most valótam be neki, hogy szeretem.

- Most miért nevetsz ki? – vágtam be a durcást. Erre ő abbahagyta a nevetést, és felült az ágyon. Én így hogy kényelmes legyen neki vele szembe ültem le, és csak néztem.

- Magamon nevettem. Nem hittem volna, hogy tényleg engem szeretsz. Meglepet, viszont nagyon örülök neki. – mosolyodott el és megfogta kezemet.

- Én nekem kéne meglepődni. Te engem? Nem vagyok koreai, nem vagyok szép, nem vagyok magas. A lábaim sem szépek tele van hegekkel, és rövidek. Egyáltalán nem a te ideálod vagyok. Akkor, hogyan? – értetlenkedtem

- Tévedsz! Szép vagy! Az nem baj, ha nem vagy koreai, és az ideál az ideál. Nem ez szerint választ a szív. És azt, csak hirtelen nyilatkoztam, mert akkor éppen ez tetszett. De ha most megkérdeznének, akkor ezt mondanám: ,, Nagyon vonzódom a nyugati lányokhoz. Az ideálom a göndörhaj, zöldeskék szem, alacsony, és sportos.” – mosolygott. – Az ideál külsőség, nekem a személyiséged tetszett meg először. – csúszott közelebb.

- Olyan édes vagy! Nem is tudom elmondani, hogy mit érzek most. - néztem le összekulcsolt ujjainkra. Majd arra figyelek fel, hogy neki dönti a fejét az enyémnek. Belenéztem szemeibe, és elvigyorodtam. Ő is így tett. JungKook rá tekintett ajkaimra. Mindketten nagy levegőket vettünk és egymás ajkait lopva lestük. Becsuktam megadva a jelet, hogy most már megcsókolhat. Aztán, azt a pillanatot soha sem felejtem el, ahogyan JungKook ajkai az enyémekhez értek. Először, csak hozzá érintette, ajkait, de utána felbátorodott, és ténylegesen megcsókolt. Nem francia csók volt, hanem sima.

Elválva egymástól beleharaptam ajkaimba, és éreztem, hogy az egész arcomat ellepi a pír.

JungKook-ra néztem, elmosolyodtam, majd vállába bújtam, és átöleltem derekát. Olyan jó érzés volt így szorítani. Éreztem finom illatát, mélyen beszippantottam többször is. Ő is átölelt, és nem engedtük el egymást KB 1 percen keresztül.

- Szerintem ki kéne, mennünk a többiek lehet félre értik a dolgot. – mondtam bele vállába

- Ebben igazad lehet. Menjünk! – tolt el magától

- Ami Suga-t illeti, nem tudom mi ütőt belé, de ne haragudj rá. Semmi sem történt oké? – néztem komolyan rá

- Rendben. De akkor mi is tartsuk titokban egy darabig. Van egy ötletem, hogyan tudasuk velük. – kacsintott, majd, mint a Duracell nyuszi, úgy pattant fel az ágyról, és rohant kifelé.

Csak kuncogtam rajta, majd megfogva a tálamat én is utána menetem. Odakint a többiek pont a híreket nézték.

- Pont jókor jössz Esther. Bent vagy a hírekben. – mondta Jin. A szemét nem is vette le a képernyőről.

- Hogy mi? – rohantam oda. Arról volt szó, hogy az új internetes szenzáció. És mindenki új kedvence a nyugati szépség. Nem csak a cuki, és szép külsőmmel bűvöltem el a koreai embereket, hanem a gyönyörű hangommal, amit egypár idol lány is megirigyelhet. Ez volt benne röviden. Tettek be egy videót az egyik fellépésemről. És azt is megmutatták, hogy már fandom-om is van. A nevük pedig Wings. Azért mert úgy lettem feltéve a nettre, hogy Angel in truble/ Angyal a bajban. Ezért úgy vagyok ismert a netten, és a világon, hogy egy földre szállt angyal. Az angyalból eredően, pedig jöttek a szárnyak. Hallottam, hogy egypáran a koncerteken azt kiabálják, hogy Angel. Szóval, most már ezt is tudom miért. Érdekes én, mint angyal? Még soha sem mondták rám, de oké. 

Hirtelen megcsörrent a telefonom. A kijelzőn anya neve szerepelt.

- Szia, anya! Mizujs? – kérdeztem

- Tele van veled az internet, és benne voltál a magyar hírekben. Mit is csináltál te pontosan? – kérdezte érdeklődve

- Komolyan? Pont, most néztem én is a koreai hírekben is benne vagyok. Nem tudom, csak próbáltam boldogulni valahogy. Nagyon elszúrtam az egészet… de legalább valahogy sikerült. Nem? – hablatyoltam össze-vissza

- Kislányom ez nagyszerű! Sztár vagy. Mindig is erre vágytál, és végre megmutattatod a nagyvilágnak, hogy mekkora a tehetséged. Hidd el ezek után nem fognak elnyomni az iskolában. Te leszel ott a minden. Tudom, hogy miért tetted, de jól tetted. Ezen a héten kapom állandóan a telefonokat a kiadóktól, hogy felvennének, téged versengenek érted. Mindig is tudtam, hogy mire vagy képes, és végre megmutattad, látod. Olyan büszke vagyok rád! – hangján hallottam, hogy nagyon örül neki.

- Mit válaszoltál nekik? – kérdeztem

- Azt, hogy majd ha végzel a középiskolával, akkor lehet róla szó, hogy külföldi, de addig nem. Dél-Koreából is rengeteg cég hívott. Gondolom, ott debütálnál a legszívesebben.

- Igen itt szeretnék a legjobban, de nem ilyen hirtelen. Kell, egy kis idő mire felfogom. Amúgy szerintem a suliban senkit sem fog érdekelni, mert ott mindenki jobb nálam. El vannak szállva maguktól. Ki ha nem én stílusban. Nagyon egoista iskola. Szóval ott nem lesz hírnevem, át néznek majd rajtam. Na de mindegy. A nyáron ameddig haza nem megyek továbbra is koncertezek a klubban, aztán majd otthon megbeszéljük a továbbiakat. Ha valaki felhívna, mond azt nekik, hogy szükségem van gondolkozási időre, de azért írd meg, hogy éppen ki hívott téged. Rendben?

- Rendben lányom. Büszke vagyok rád! Legyél jó, vigyázz magadra, és majd beszélünk. Puszi! – tette le a telefont.

- Anyukád volt az? – kérdezte Rap Mon

- Igen ő. Benne voltam a magyar hírekben is. És folyamatosan kapja a hívásokat a kiadóktól, hogy szerződtetni akarnak. Híres lettem, és büszke rám. – ültem le JungKook, és V közé a kanapéra.

- Gratulálunk! Te nem örülsz neki? –nézett rám J-Hope

- Hát, de csak nem hirtelen jövő dolog. Még fel kell dolgoznom, és át kell gondolnom. Sok minden történt amin el kellene gondolkoznom, és ezeket helyre is kell tennem.

- Nagyon bölcs vagy ilyenkor. – mosolyodott el JiMin

- Én mindig bölcs vagyok. – húztam ki magam

- És szerény is vagy! – kuncogott Suga

- A legfőbb erényem. – kuncogtam én is

A hirtelen jött hírnév jó érzés, de óriási nagy változás. És most még mellé jön az is, hogy én és JungKook. Nem tudom mi van köztünk, hogy most egy pár vagyunk, vagy csak egy csók, és ennyi, nem tudom. Annyira meg vagyok kavarodva. Anya még soha sem mondta, azt, hogy büszke rám. Egyszerűen nem tudom, mi történt körülöttem. Minden olyan gyorsan történik, hogy nem tudom lereagálni. Evvel az utazással minden megváltozott, úgy, hogy a megszokott szürke kisegér életemnek vége. Legbelül mindig is tudtam, hogy Dél-Koreába kell jönnöm, azért, hogy az megváltozzon, és tessék. Elutaztam ide, egy hétre, jól éreztem magam, haza fele ellopták a jegyemet. Itt ragadtam. Az ösztöneimre hallgatva vettem a bátorságot, és legyőztem a félelmeimet. Ebből az lett hogy az egész világ tudja ki vagyok. Nem hihetetlen? Mert szerintem az. Felfogni sem tudom. A másik meg. JungKook! Engem kedvel? Egy olyan lányt akire senki sem néz rá? A suli szürke egere. Aki nem ismeri jól az emberi kapcsolatokat. Komolyan mondom, olyan dolgok történtek velem, amik felfoghatatlanok. Felfogom hívni egy pszhiológust, mert ettől a sok információtól, és történésektől szétszakad a fejem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megváltozik az életem,de ez jó nem? Vagy mégsem? Ahj… nem tudom, de annyit biztosan tudok, hogy attól függetlenül, hogy furcsa, és riasztó, én élvezem a helyzetet. Sohasem cserélnék senkivel sem, még száz aranyért sem.