~Chapter 2 ~

Másnap nagyon boldogan keltem! Semmi rossz kedvem nem volt, pedig a körülmények nem voltak valami kedvezők. 
a tegnap összegyűjtőt pénz fele megmaradt. Szépen elkészültem, majd elhagytam a hotelt. Ismét egy nagy óriás bőrönddel, a hátamon a gitárral és egy válltáskával kerekedtem fel. Mivel még volt egypár látványosság, amit nem láttam, ezért azokat akartam megnézni. De előtte elmentem kajálni. Nagyon jól eset!

Az egész napot kirándulással töltöttem, meg vettem magamnak egy fellépő ruhát a ma esti koncertre. Majd amikor kiléptem a ruha üzletből akkor hívtam fel Mr. Lee-t. Hogy hová is kell mennem pontosan. Ő szépen elmagyarázta, azt is, hogy a klub hátsó bejáratát használjam. Rendben volt. Csak nem ismertem a várost. Így hát hívtam egy taxit. Bediktáltam a címet, majd elindultam.

Szerencsésen odaértem. Ott, ahogy Mr. Lee mondta a hátsó ajtón mentem be. Ott egy stáb fogadott, és felkészített a fellépésre. Még ruhát is adtak… na de jó fölöslegesen vettem magamnak ruhát. Na, mindegy. A kezdés előtt 10 perccel Mr. Lee lépet be az öltözőbe.

- Jó estét Esther! Készen állsz? – mosolygott rám.

- Azt hiszem. Mennyi időt kell játszani? – kérdeztem

- 2 órát!  Tudsz zongorázni?

- Igen tudok!

- Akkor ott van a zongora a színpadon azt is nyugodtan használhatod majd. Bízom benned! A fellépés után meg bulizhatsz, a szállásodat majd én biztosítom. Rendben? – kérdezte a végét aranyosan

- Tényleg? Köszönöm szépen! – hajoltam meg illedelmesen.

- Nos, itt az idő! Fighting Esther! – tolt ki az öltözőből.

A színpad mögött elmagyarázták, hogy ha akár mi baj van a hangosítással jelezem, és megoldják. És a kezembe nyomták mikrofont. Mr. Lee fellépet a színpadra, és óriási rivalgás tört ki. Felkonferált engem, majd átadta nekem a terepet. Nagyon izgultam. Ahogy felléptem a színpadra hatalmas taps köszöntött. Nyeltem egy nagyot, és összeszedtem minden bátorságomat ismét! Elmosolyodtam és köszöntem a közönségemnek:

- Helló Mindenki! Remélem, jól fogjátok érezni magatokat, ma esete, és abban is reménykedek, hogy nem okozok csalódást! – mondtam, mind ezt angolul.

Ezek után beültem a zongora elé, a mikrofon állványt kényelmesen beigazítottam a szám elé, majd a mikrofont is beleraktam. Aztán leütöttem pár hangot a zongorán, majd belekezdtem az első dalba, ami eszembe jutott.

Miután leütöttem az utolsó hangot ismét hatalmas taps csapta meg a fülemet, és ujjongás is.

Ismét hihetetlen érzés járt át! Teljesen felpörögtem! Szerintem nagyon jó koncertet adtam. Remélem Mr. Lee is meg volt vele elégedve. Erre is megkaptam a választ az öltözőben. Nagyon tetszett neki. Azt mondta, hogy most már biztos állásom van nála a klúban. Még egy jó hír.

Egy kicsikét pihentem az öltözőben, majd a délután vett ruhámat átvettem, és próbáltam elvegyülni a bulizok között. De ez nem egyszerű! Derékig érő göndörhajjal, kicsi tömzsi testalkattal, és az is közre játszott, hogy KB 20 perce még a színpadon voltam. De azért megpróbáltam. Mindenki jól végig nézett rajtam. Próbáltam elviselni, ami sikerült is. A pulthoz sétáltam, kértem egy narancslevet. Ott helyben lehúztam, majd a táncparkettre siettem. G- Dragon és TaeYang Good Boy című számát kezdték játszani. Erre muszáj volt táncolnom. Meg már rég buliztam (sőt nem is buliztam még eddig) így, hát azt gondoltam itt van az ideje. Nagyon beleéltem magam. És végre elvegyültem a tömegben egypár lány be is hívott maguk közé.

KB félórát táncoltam, amikor úgy éreztem megfulladok. Ezért kimentem levegőzni. Ismét a hátsó ajtón mentem, és bezártam kulccsal magam mögött, mert Mr. Lee ezt külön kérte tőlem.(Egy óriási vasajtó) Kicsikét elgondolkoztam, és felhívtam a szüleimet. Elmeséltem nekik, hogy hogyan boldogulok. Nem hittek annak, amit mondtam, vagyis nehezen akarták elhinni, de sikerült elhinniük, és megnyugodtak, hogy meg tudtam oldani a problémát. Elköszöntem tőlük mondván, hogy majd hívom őket.

Visszafelé indultam éppen. Pont akartam kinyitni az ajtót, amikor az hirtelen a fejemnek csapódott, és utána minden elsötétült.

~ Másnap reggel~

Egy teljesen ismeretlen szobában ébredtem. Nem tudtam hol, vagyok, és a fejem is nagyon fájt. Aztán eszembe jutott. Elvesztettem biztos az eszméletem, amikor az ajtó nekem csapódott. De hogy nyílhatott, ki ha én bezártam? Mindegy nem akarom tudni. Sokkal kíváncsibb voltam arra, hogy hol vagyok. Elindultam kifelé.

Az ajtót bezárva magam mögött előre néztem és akkor megpillantottam. A velem szemben lévő ajtón jött ki, egy száll törölközőben. Kikerekedett szemekkel, és tátott szájjal bámultam. Ahogy ő is engem, majd én törtem meg a néma csendet, mert felsikítottam ijedtemben.

- Áááááá! Takard el! Vagy menj, gyorsan vegyél fel valamit, mert.ááááááá bassza meg az ég! MI a FRANC? – néztem meg az arcát. – Uram atyám! T… t… te JungKook vagy a BTS-ből? Akkor én most a BTS házában vagyok? – eszméltem fel. – Áááááá… Jézusom! Hát ezt nem hiszem el? Hogy lehetek ennyire mázlista? Kurvára mázlista vagyok! – kezdtem el ugrándozni. Szerintem ennek a szituációnak egyetlen egy előnye volt. Hogy csak én értettem. Bár így is ciki volt. Bocsánatot kértem JungKook-tól, majd elindultam a folyóson. Kiértem a nappaliba, ahol a többi BTS tag ücsörgött, és figyelt csendben. Na de jó! Még cikibb szitu!

- Hello kislány! – mondta angolul J-Hope

- Sziasztok! – köszöntem nekik vissza.

- Jobban vagy már? – kérdezte Rap monster

- Igen, köszönöm! Csak egy kérdésem lenne. Hogy-hogy itt vagyok?- kérdeztem

- Rád rúgtuk a vasajtót, és elájultál, ezért magunkhoz hoztunk. Mr. Lee a menedzserünk ő is mindjárt itt lesz, és elmagyaráz neked mindent. – mosolygott rám Rap Monster.

Én erre csak bólintottam, és ott ahol voltam, vártam. Annyira rosszul éreztem magam. Vagyis nem rosszul, hanem kellemetlenül. Imádom a BTS-t és most itt állnak velem szemtől szembe! Soha sem gondoltam, hogy ez megtörténik velem. Sőt az egyiküket még törölközőben is láttam. (Nagyon szexi volt!) Ez nekem egy kicsikét sok volt hirtelen, és nem tudtam kezelni, az összeomlás szélén álltam, már amikor Mr. Lee megérkezet.

- Mr. Lee kérem, magyarázza el, hogy mi a fenne, folyik itt, mert már semmit sem értek! – rohantam le azonnal, ahogy belépet a helységbe.

- Nyugi Eszter! Minden rendben van. Biztonságban vagy! – szólt hozzám magyarul. Mi? Magyarul kérdeztem, és tudott rá válaszolni?

- Maga tudod magyarul? Na, oké, most már tényleg semmit sem értek. Kérem, magyarázza már el! – könyörögtem.

Szépen leültetett az egyik fotelbe, majd velem szembe ő is helyet fogalt. És mindent elmagyarázott.

Ő a BTS menedzsere. Magyarul, azért tudod, mert 3 évig kicsiny országunkban élt. És azért vagyok a BTS lakásában, mert azt mondta nekik, hogy hozzanak ide, miután lerúgtak egy vasajtóval. És azt is mondta, hogy itt lesz a leglogikusabb a szállásom. Abban a szobában, amiben felkeltem nem alszik senki. Úgy hogy erre a két hónapra az a szoba az enyém. Tehát együtt fogok élni két hónapig a BTS-el! WÁÓ! Komolyan mondom, hogy most talált meg a szerencsém. Azt is mondta, hogy segít a koreai tanulásában, és a fiúkat is próbálja megtanítani magyarul, hogy tudjunk kommunikálni. A csomagjaimat, mind utánam hozták szóval minden meg van oldva. Kicsikét fel akartam frissülni, így úgy gondoltam, hogy elmegyek és lefürdök.

- Használhatnám a fürdőt? – fordultam Mr. Lee felé

- Persze, menj csak! – mutatott irányba

Felkerekedtem bementem a szobámba, és ott volt a bőröndöm. Elővettem belőle a tusfürdőmet, és hajmosáshoz kapcsolódó dolgaimat. Majd szinte beköltöztem a fürdőbe. KB 2 óra múlva ki is jöttem felfrissülve, és végre hajat mosva. Nem akartam különcködni. Így hát kimentem a nappaliba, és leültem.

- You are hair is beautiful! You are beautiful girl! – próbálkozott V. Majd a hajamat kezdte el piszkálni. Kihúzta az egyik tincset, majd elengedte, és szokás szerint a hajam visszaugrott. Ő meg elkezdet rajta nevetni. Nagyon jól szórakozott. Ahogy a többiek is. Mindenki egy ajtónyitódásra kapta fel a fejét. Egy KB korombeli lány futott be a szobába:

- Oppa! – futott oda Jin-hez, és halálra ölelte meg puszilgatta.

~ JungKook szemszöge~

Az este a fiúk túllőttek a célon egy kicsit. Szerintem nem kellett volna az ajtót rugdosni, de nem hallgattak rám. Miért is hallgatnának rám? Én vagyok a maknae…Na, mindegy.

Reggel, amikor felkeltem elmentem a fürdőbe, lezuhanyozni. Amikor végeztem szembe találtam magam avval a lánnyal, akit haza hoztunk. A meglepettségtől nem tudtam szólni semmit. Majd felsikított, de utána amit mondott nem értettem. Talán szerintem jobb is. A hosszú szövegéből, csak a BTS-t és a JungKook-ot hallottam. Szóval felismert. Miután elmentem bementem a szobámba, és felöltöztem, amjd kimentem. Sunbae éppen magyarázott neki valamit, és a többiek, úgy hallgatták, mintha értették volna. Pedig szerintem semmit, sem értettek belőle.

Leültem a nappaliba, és csak néztem. Az egész levegő megváltozott a házban amióta itt van ez a lány. De jó értelembe. Olyan kellemes! Egyszer, csak azt láttam, hogy elindul  a fürdőbe, sokáig néztem utána, ábrándozásomat TaeHyung zavarta meg:

- Nagyon szép lány! Olyan tipikus nyugati lány. Szexi! Szerinted is az JungKook? – mászott bele a képembe.

- Mi Rae-nél is ezt mondtad. Csak egy újabb szuka a háznál, aki a közelünkbe férkőzik. És azt hiszi, hogy mindent megtehet.

- Vigyázz, hogy mit beszélsz! A húgomról van szó! – szólt oda Jin

- Bocs, nem úgy értetem. Mi Rae-t szeretjük. Csak van egy olyan érzésem, hogy ezzel a lánnyal lesznek problémáink. Rossz előérzetem van. – túrtam bele hajamba.

Ekkor még nem is gondoltam, hogy az ösztöneim csalhatnak. Semmit sem csináltunk, csak a TV-t bámultuk, majd valamikor ki jött az a lány, és odaült közénk. V elkezdte piszkálni a haját. Tényleg szép haja van, és tök jó, hogy ha kihúzzuk visszaugrik. Aztán megjelent a számomra legidegesítőbb személy. Mi Rae! Miután Jin-t üdvözölte rögtön beült mellém, és elkezdett nyalizni:

- Oppa, ma is nagyon helyes vagy! Nem akarsz a barátom lenni? Én vagyok a legnépszerűbb, és legszebb lány a suliban. Jól járnál velem! – mosolygott rám. Amióta megismertük egymást azóta, próbálkozik nálam, de én nem szeretem őt.

 Tiszteletben tartom, mert mégis csak Jin kishúga, viszont nagyon nem szeretem, hogy ennyire nyomulós, és akár hányszor kosarat kap, újra próbálkozik.

- Ki ez a lány? – eszmélt fel ő is, hogy nem csak ő itt az egyedüli nő.

- Ez a lány egy magyar lány, aki itt ragadt az országban, és csak a nyár végén tud haza utazni, ezért addig nálunk fog élni. – válaszolt Nam Joon.

- De, miért pont nálatok él? Szállodában is élhetne, mint ahogy a turisták szoktak. Nem? – értetlenkedett.

- Azért mert Lee Sung Moon hyung klubjában énekel, és ő akarta, hogy itt éljen. – magyarázta tovább Jin.

- Hogy hívnak? – kérdezte meg tőle Mi Rae

A lány, csak értetlenül nézett. Szegény nem értette a kérdést. Jogosan kérdezte, mert én sem tudom a nevét. Vajon mi lehet az?

- Mi a neved? – kérdeztem meg angolul.

- Esther.- válaszolt egyszerűen.

- A neve Esther, és mivel nem tud koreaiul, ezért nem érti, ha úgy beszélsz hozzá. Csak az angolt, és a magyart érti meg. – fordultam Mi Rae felé

Ott ült mellettem egypár méterrel, ezért jól szemügyre vettem, miközben Rap Monster-el beszélgetett. Tényleg szép lány. És aranyosnak tűnik, de a nyelvi akadályok miatt nem tudok vele beszélni, ezen változtatni kell. Nem tudom, mi volt velem, de úgy éreztem, hogy ezt a lányt meg kell ismernem, és nem szabad előítéleteimnek lenni felé. De tényleg úgy érzem, hogy nekem még problémát fog okozni, viszont ennek ellenére hajt valamilyen vágy, hogy megismerjem.

Rap Monster elmagyarázta neki, angolul, hogy ki is pontosan Mi Rae. Egyedül ő és Lee Sung Moon Sunbae tud vele beszélni. Ez egy kicsikét zavart. Ezért odamentem Sunbae-hoz.

- Sunbae nem tudnál nekem külön órákat tartani? Megszeretnék tanulni magyarul folyékonyan. – súgtam neki halkan

- Miért is?

- Mert megszeretnék tanulni, és szeretnék beszélgetni Esther-rel ha már itt van, és itt is lesz egy ideig.

- Holnap elkezdem a tanításotokat, ha akarod veled többet foglalkozok, de ugyan úgy vele is, csak a koreaiban. Lehet, hogy abban a segítségedet kérem. Akkor lehet róla szó. – mondta

- Megegyeztünk! – mosolyodtam el majd visszamentem a többiekhez.

~Esther szemszöge~

Nagyon zavart, az hogy nem értetem semmit sem abból, hogy a többiek mit beszélnek, egyedül Rap Monster-rel tudtam beszélgetni. (Nagyon aranyos, és jó fej) Pedig a többiekkel is szívesen beszéltem volna. Bár Mi Rae-el nem mert, egyáltalán nem volt színpatikus.

Remélem gyorsan fogok tanulni, és hamarosan beszélhetek velük. És azt is remélem, hogy az itt létem is kellemes lesz. Nagyon szeretném, bár úgy érzem, hogy jöhetnek még meglepetések, és szerintem ahogy ismerem magam, és a karmámat, biztosan bevonzok még rossz dolgokat. De valahogy túlesek rajta, ahogy eddig minden máson. Megpróbálok felnőni ehhez a feladathoz, és minden erőmmel azon leszek, hogy sikeres legyen.