~Chapter 4~

Másnap reggel, amikor felkeltem kifelé menet ismét JungKook-al találtam szembe magam. Pont ugyan, úgy, ahogy aznap amikor idejöttem. Egy törölköző volt a dereka köré csavarva, és engem bámult. Míg ő mosolygott én zavarba jöttem, és eltakartam a szememet. Csak egy kis rést hagytam
ahol kiláttam, és megkerülve JungKook-ot a fürdőt befoglaltam. Becsukva magam mögött az ajtót hallottam JungKook kuncogását. Ki nevetett. Azok után ami tegnap történt nem tudtam a dolgokat a helyére tenni, egész éjszaka gondolkoztam . Talán aludtam 2 órát. Úgy hogy nagyon fáradt voltam, de ettől a látványtól élénkebb lettem. Az arcomat alaposan átmostam, majd kimentem a konyhába.

Egyedül JungKook volt fent, és a konyhában ténykedett.

- Jó reggelt!  Hogy-hogy ilyen korán fent vagy? – kérdezte rám pillantva

- Nem tudtam aludni,ezért meguntam és nem szenvedek tovább úgy döntöttem. És te? – álltam mellé

- Suliba megyek. Nyáron is van sulink, most megyek vizsgázni. – kente meg éppen a kenyeret
lekvárral

- Tényleg gondolhattam volna! Az egyenruha.

- Elnézem, mert reggel van! – mosolygott rám

- Köszi! Ne készítsek valamit amit elviszel enni? – sétáltam oda hűtőhöz

- Nem kell! Rohanok is, mert késében vagyok. Kettő körül haza érek, majd akkor eszek. – ment ki az előszobába felvenni a cipőjét. Utána mentem, hogy elköszönjek tőle.

- Sok sikert! És addigra csinálok valami kaját neked. – mosolyogtam rá

- Köszi szépen! – állt fel, majd nyitotta az ajtót, és kiment.

Éppen akartam bemenni, amikor visszajött. Nem értetem, miért jött vissza. Ezért meglepődve néztem rá. Majd még jobban meglepődtem, mert egy hosszú puszit nyomot ajkaimra.

- Így már biztos, hogy sikerül a vizsga. – mosolyodott el miközben távolabb lépet tőlem.

Én is csak elmosolyodtam. – Nem azt mondtad, hogy késésben vagy? – emlékeztettem.

- Basszus tényleg! Szia! – puszilt meg még egyszer és elviharzott.

Visszamentem a konyhába én is ettem valamit, majd unatkoztam ameddig a srácok fel nem keltek. Mikor felkeltek mindannyian, és megreggeliztek elkezdtek avval hülyéskedni, hogy ki tud a legjobban, és leggyorsabban magyarul beszélni. Nagy téma lett most náluk a magyar. Annyit röhögtem rajtuk. Olyan aranyosak voltak ahogy próbálkoztak. Viszont csak egyetlen egy értelmes mondatott sem sikerült nekik mondaniuk. Ebben JungKook győzőt volna szerintem. 

Még mindig nem tiszták az érzéseim. Amióta megláttam szeretem, de… most nem értem mi történik. Majd este beszélek vele, ha kettesben tudunk lenni.

Olyan egy óra lehetet, amikor úgy halottam, hogy valaki jött. Nagyon megörültem, hogy JungKook haza ért, de nem Ő volt.

- Szia Esther! – jött be MiRae

- Szia MiRae! – üdvözöltem

- Oppa megjöttem. Segítsz behozni  a cuccokat? – kiabálta

- Szia hugi, persze. – indult kifelé Jin. Nagyon szeretem Jin-t, de a húgát rühelem. Nagyon nem szimpatikus.

- Segíthetek valamit a főzésben? – kérdezte nyalizossan

- Nem kell kösz.

Jin ekkor hozta be a cuccokat. 2 nagy bőrönd. Mi van?

- De jó köszi Oppa tedd be kérlek JungKook szobájába. – mutatott az irányba

- Minek azok a bőröndök? – kérdeztem tőle

- Nem csak te laksz a fiúkkal hanem én is. Sőt én minden nyáron itt vagyok szóval ez nem újdonság senkinek sem. Te vagy itt az újdonság. Kifoglak innen űzni. Egy sztárnak nem csak imádói, de utálói is vannak. Én az utóbbihoz tartozok. Ezért pár nap és sírva mész el innen ebből a lakásból. – mosolygott rám ördögien, és elvett egy szem cseresznyét a pultról.

Kettő után nem sokkal be is fejeztem. Pont akkor amikor JungKook belépet a konyhába.

- De jó illatok vannak, már nagyon éhes vagyok! – jött mellém.

- Vettem ki neked egy adagot- mutattam rá.

- Köszi, imádlak! – sutogtta, majd neki állt az evésnek. Én meg a sütőből kivettem a sütit amit készítettem. Aztán leültem JungKook mellé az asztalhoz.

- Na hogy sikerült? Milyenek érzed? – kezdtem el fagattni.

- Egész jól, de majd megtudjuk, ha megjönnek az eredmények. – mosolygott, majd lefagyott az arcáról a mosoly, mert MiRae megérkezet az étkezőbe.

- Oppa! De jó látni téged. Képzeld a mellett lévő ágyon fogok aludni. Hát nem klassz? Egy szobában leszünk.  – ült le JungKook ,másik oldalára.

- De jó már alig várom.- próbált lelkesedni, de nem nagyin jött össze neki, én halkan kuncogtam is. Mire ő gyengéden megrúgta a lábamat. A tekintete segítségért kiáltott.

- Figyelj MiRae! Mi lenne ha velem aludnál? Ha egy fiúval alszol egy szobában az érdekes. És különben is, miért űznéd ki a szobából szegény JiMin-t? – néztem rá

- Hihihihihihihi…. te most viccelsz? Veled aludni? Meg vagy húzatva? Még ha te lennél az utolsó ember a földön akkor sem aludnék veled. Ch…röhejes! – állt fel majd duzzogva elment. JungKook rám tekintet.

- Én megpróbáltam, de őszintén! Örülök neki, hogy nem kell vele aludnom, mert kiakar nyírni! – védtem be magam.

- Legalább, megpróbáltad. De az lesz, hogy alszik  JiMin-nel, én meg megyek át hozzád! – mutatott rám

- Mi van? Hogy is gondoltad ezt? Abban a szobában,csak egy nagy francia ágy van. Evvel a női jogaimat sérted meg. Nem vagyok olyan könnyelmű lányka, mint MiRae. – akadtam ki teljesen

- Nyugi! Nem teszek veled semmit. De inkább leszek veled egy szobában, mint vele. Meg különben is vonzódunk egymáshoz, nem olyan rossz dolog. Szerintem jó lesz egy ágyban aludni. Nem fogok semmi rosszat sem csinálni. Ígérem, csak kérlek ments meg tőle! – nézett rám kiskutya szemekkel

- Igazad lehet. Rendben, de a többiek mit szólnának hozzá? Kell a véleményük.

- Gyere kérdezzük meg őket! – állt fel, és elindult a nappaliba. Én meg mentem utána.

- Kookie! Megjöttél? Hogy sikerült a vizsga? – üdvözölte J- Hope

- Jól sikerült 3 nap múlva lesz eredmény.  Aludhatok a nyáron Esther-nél? Nem akarom kiűzni a szobából JiMin-t, ezért én megyek. Szabad? – kérdezte

- Csak nem közelebb  akarsz kerülni Esther-höz? – nézett JungKook, majd rám Jin

Ekkor MiRae felpattant a helyérül, és odajött hozzám. A szemei szikrákat szórtak, és szerintem még a hülye is látta rajta hogy megakar ölni. Aztán egy óriási poffont adott nekem, majd sírva elkiáltotta magát

- Te ribanc! Először a szobámat veszed el, most meg JungKook-ot. Nem is Angyal vagy hanem az ördög maga. Semmi jó indulat sincsen benned. Nem szégyelled magad? – nézett rám már vörös szemekkel.

Igaza volt. A srácok jók voltak hozzám, de én csak kihasználtam őket avval, hogy náluk voltam. Nem mehetett ez így tovább.

- Igazad van! El is megyek innen. Nem leszek senki terhére, és élhetitek tovább a megszokott életeteket. Összepakolok, és már itt sem vagyok. – indultam el a szoba felé. Nem vagyok az a síros típus, és nem is nagyon mutatom ki az érzéseimet, ezért mindezt rezzenéstelen arccal tettem. a szobába érve azonnal kinyitottam a szekrényt, és az összes ruhámat az ágyra dobtam. Elővettem a bőröndöt, és  elkezdtem belepakolni a ruháimat. Mikor bejöttem az ajtót bezártam, ezért nem tudott bejönni senki. JungKook az ajtóban könyörgött, hogy engedjem be,de nem. Amikor a tisztálkodási dolgaimért mentem a fürdőbe. Ekkor találtam szembe magam JungKook-al. Arrébb toltam, és fürdőbe mentem. Ő meg jött utánam

- Eszter ne csináld már ezt! Nem kell elmenned MiRae miatt, majd megbékél a helyzettel. De nem akarom, hogy elmenj. Kérlek gondold át! Beszéljétek meg a dolgokat. – követte folyamatosan a lépeseimet, és közben a többiek is ott voltak mögötte, és helyeselték.

Ismét a szobában voltam, és pakoltam be a neszerembe.

- Sajnálom, de nem maradok itt. A nyár végén úgyis haza utazok! Minden ami itt történik, történt velem, csak egy halvány emlék marad a számomra. Nem akarom megnehezíteni senkinek sem az életét avval, hogy itt vagyok. Kérlek hadd menjek, mindenkinek így lesz a legjobb! – néztem a fiúkra könyörgő szemekkel. Ezután hagytak, egyedül JungKook próbálkozott, hogy mi lesz kettőnkkel, meg ilyesmi, de elmondtam neki ugyan ezeket pakolás közben. Miután összepakoltam a fiúk könnyes búcsút vettek tőlem, majd utamra engedtek. Kookie volt az aki egészen a háztömb bejáratáig kísért.

- Biztos így akarod? – kérdezte reménykedve

- Hidd el ez lesz a legjobb kettőnknek. Sajnos a távolság miatt úgysem lehetett volna több. Sajnálom JungKook! – lábujjhegyre álltam, és megpusziltam a homlokát. Aztán kimentem az ajtón.

Hallottam, hogy utánam kiabál, de én csak futottam, ahogy tudtam. Nem akartam, hogy mégis maradásra bírjon, mert akkor szenvedni fogunk mind a ketten. Jobban, mint most.

Hosszú keresgélés után találtam magamnak egy tetszőleges szállodát. Állnéven bejelentkeztem, úgy, hogy ezt a nevet mondják, ha keress valaki. Aztán elfoglaltam a szobámat. Úgy gondoltam, hogy itt eltölthetem a maradék időmet, ami még hátra van.

Felhívtam Mr. Lee-t, hogy mi történt, és egyedül neki, mondtam, meg, hogy hol vagyok. Megígértem neki, hogy a koncerteken számíthat rám. Teljesen megértett! Azt mondta, hogy majd meglátogat. Nagyon aranyos tőle.

Viszont, most hogy egyedül voltam, nem tudtam mivel elfoglalni magam. Aztán eszembe jutott. A szállodának volt úszódája. Felvettem a bikinimet, és az ússzósapkámat, majd lementem, és úsztam vagy 50 hosszt. Nagyon jól eset. Kicsikét letudtam vezetni a stresszt, és a bennem felgyülemlett érzelmeket. A medence szélén pihenve, odajött hozzám egy lány, és jó alaposan megnézett.

-  Segíthetek? – kérdeztem udvariasan

- Anya, ez itt tényleg Angel! – mondta a lány hátra fordulva. – Hogy-hogy itt vagy? Ebben a szálódában? – kérdezte érdeklődve, és leült mellém.

- A hátralévő időmet az országban itt töltöm, meg a koncerteken. Ma jöttem ide. – mondtam el neki

- Nem a BTS-el laktál? – kíváncsiskodott

- De, csak eljöttem onnan. Jobb lesz így nekik is meg nekem is. Így most itt vagyok. – mosolyogtam rá

- Istenem tényleg olyan vagy, mint egy angyal! Olyan szép vagy, és szexi, és kedves. Bocsi, de a rajongós vagyok. Én alapítottam a fandom-ot. Én vagyok a legnagyobb rajongód. – mondta aranyosan. – És rosszul viseled, hogy elkellett jönnöd tőlük? – kérdezet tovább

- Hát eléggé, ők azt akarták, hogy maradjak. De én így gondoltam jobbnak. Viszont ezek bizalmas információk ne mond el kérlek senkinek. – kötöttem az orrára.

- Ne aggódj bennem, megbízhatsz! De csak akkor, ha a barátnőm leszel, és csinálhatok veled egy közös fotót, most itt. – mosolygott

- Persze! Szükségem is lesz a társaságra. – viszonoztam mosolyát.

- Amúgy Lee Se Na vagyok! – nyújtotta felém a kezét.

- Örvendek SeNa! – viszonoztam. A kép elkészítése után a wellness részlegre mentünk, és a szaunában beszélgetünk. Nagyon kedves, és őszinte lány. A szívemhez nőtt. Telefon számot is cseréltünk, és azt mondta, hogy a héten itt nyaralnak a szüleivel, de amúgy itt dolgozik a nyáron szóval egész végig itt lesz, így nem leszek egyedül. Nagyon örültem neki. Aznapra elbúcsúztunk egymástól. Felmentem a szobámba, és a telefonomon láttam, hogy volt vagy 40-en nem fogadott hívásom. A fiúk hívogattak felváltva. Pont amikor visszaakartam hívni őket megcsörrent a kezemben. Suga volt az:

- Hála az égnek, hogy felvetted! Mi van veled, Hol vagy? Jól vagy? Nagyon aggódunk érted. Amióta elmentél JungKook bezárkózott a szobába, és nem akar ki jönni. Mi történt köztettek? És most komolyan MiRae miatt? Jin már beszélt a fejével. Gyere vissza kérlek! – kezdte el

- Így a legjobb mindenkinek. Jól vagyok. Kibéreltem egy szobát az egyik szálódában. Semmi bajom sincsen. Nyugi nem kell miattam aggódni. Szeretlek titeket, de így a legjobb. Ha elmegyek a nyár végén úgyis vége lett volna mindennek. Legalább, előbb véget lett. Mert ha jobban kötődnék hozzátok, akkor még nehezebb lenne után feldolgoznom. Ezért tettem. Sajnálom! – potyogni kezdtek a könnyeim.

Nagyon ritkán sírok, de most sírtam, miattuk sírtam. Nagyon hiányoztak.

- Szerintem hívd fel JungKook-ot, és beszélj a fejével. Én teljesen megértelek, de azért nem kell eldobnod minket. Gondold át! Leteszem hívd fel JungKook-ot. Szia! –tette le a telefont.

Gondolkoztam egy kicsit, majd felhívtam.

~JungKook szemszöge~

Elment! Ő az a lány akit szeretek, és nem MiRae. Már akkor furcsán éreztem magam amikor megláttam, aztán rájöttem miért. Mert szeretem! Nagyon más, mint a többi lány, és ez fogott meg. Meg persze nagyon szép is.  Egyszerűen nincs benne semmi olyan amit utálnék benne. Most sem haragszom rá, hogy elment, megértem őt. De miért nem bízik abban, hogy kitartok mellette, és amikor a nyár végén elmegy tartjuk a kapcsolatot?  Erre a kérdésre szeretném megkapni a választ tőle, mert innentől kezdve nem bírok élni nélküle. Szükségem van rá! Érzem, legbelül, hogy nem szabad elengednem, mert avval életem legnagyobb hibáját követném el. Miután elfutott utána kiabáltam, hogy beszéljük meg, de nem fordult vissza, és ott hagyott. Abban a pillanatban MiRae hibáztattam. Felrohantam a lakásba becsaptam magam mögött az ajtót, és a nappaliba sietem.

- Ez a te hibád MiRae! Nem Ő a ribanc hanem te! Vedd már észre magad kérlek szépen! Én nem szeretlek téged, csak barátként. Semmi mást nem érzek irántad, és most először életemben szerelmes voltam egy lányba. Pont őt kellett elűznöd? Ő nem tett semmit, csak élni akart. Pénzt, fedelet a feje főlé, amikre nem kell vagyonokat költenie a vízim mellett. De te… te elűzted, és még ezt a csöppnyi örömöt is elvetted tőle, amit itt élt át. Gratulálok! Tudod, hogyan kell tönkre tenni mások életét. Evvel nem bántani akarlak, csak elmondtam az igazságot, annak érdekében, hogy végre elgondolkozz azon, hogy mi is az élet valójában. És hisztivel nem érsz el semmit. Példát vehetnél Esther-ről! Ő legalább megpróbál boldogulni egy idegen országban, leküzdőtte a félelmeit, és most híres lett. Neked is boldogulnod kéne végre egyedül. Ha ez sikerül, akkor talán szóba állok veled ezután. – keltem ki magamból, majd beviharoztam a szobámba. Az ágyon elterülve, csak bámultam ki a fejemből, és azon törtem az agyam, hogy vajon Esther mit csinálhat. Biztonságban van? Jó helye van? Nem kapták el? De aztán erre megtudtam magamtól is adni a választ. Amilyen talpraesett biztos. Utána meg azon gondolkoztam, hogy milyen rossz, hogy nincs itt mellettem. Pedig elterveztem, azt hogy itt fekszik szorosan mellettem, és beszélgetünk nevettünk együtt. De ez sem történt ,meg…átöltöztem, majd az ágyra visszafeküdve,  órákon keresztül ábrándoztam, amikor megcsörrent a telefonom. Meglátva a nevét a kijelzőn azonnal fel is vettem:

- Esther! Tudod, hogy mit tettél velem? – kérdeztem avval a lendülettel.

- Sajnálom Kookei, de hidd el így lesz a legjobb. Nem akarom, hogy nehéz legyen a búcsú a nyár végén. – mondta szomorúan lehetett, hallani a hangján, hogy sírt is.

- De én nem akarok végső búcsút venni tőled. Nem hagyom, hogy csak úgy elmenj, és minden ami itt történt veled elfelejtsd. Főleg engem !  Azt mondtad, hogy amióta megláttál a Just One Day klipjében belém vagy zúgva. Mi változott tegnap óta? Választ akarok rá. Miért nem bízol meg bennem? – tettem fel neki a nagy kérdést

- Semmi sem változott azóta, csak az hogy még jobban szeretlek. De ennek a kapcsolatnak miután visszamegyek semmi értelme nem lesz. Nem azért, mert nem szeretnénk egymás vagy ehhez hasonló dolog hanem, mert nem bírnánk a távolságot. Nagyon rossz lenne mindkettőknek. Csak próbálok előre látó lenni. Ezért is jöttem el tőletek, mert a többiekkel is szeretném tartani a kapcsolatot, de nehéz lesz. Nem fogjuk tudni tartani. Az időeltolódás miatt sem, és attól sem, hogy mindenki elfoglalt lesz. Megakartam akadályozni. És eddig benned bízok meg a legjobban. Jobban bízok benned, mint a szüleimben. Csak… - itt el hallgatott, és hallottam, hogy zokog.

- Na jó! Most azonnal mond meg hogy, hol vagy! Oda megyek! És megbeszélünk, mindent. Addig maradok ott ameddig, nem tesszük a dolgokat a helyükre.

Elmondta sírva a hotel nevét, és szobaszámát, és az áll nevet is amivel regisztrált, majd letettem a telefont, és rohantam ki a szobából.

- Hová ilyen sietősen? – kérdezte Suga

- Esther-höz! Megpróbálom, visszahívni. Vagy legalább arra ráveszem, hogy ne lökjön el magától minket. – állt meg egy pillanatra.

- Ez a beszéd! Sok sikert! – kacsintott rám NamJoon. Válaszképen bólintottam egyet, majd rohantam ki az előszóbába. Felvettem a cipőmet, és futottam a szálódához. Meg sem álltam odáig. A recepciónál megmondta, hogy kit keresek. Engedélyt adtak arra, hogy felmenjek. A liftig is futottam. Sőt a liftben is helyben futottam. Éreztem, hogy most nagy szüksége van rám ezért sietni akartam. Ahogy kinyílt a liftajtó sprintelni kezdtem, és a szememmel kerestem a szobaszámit a 120- as szobát megtalálva, megálltam, kicsit kifújtam magam, majd bekopogtam.

Esther könnyes, vörös szemekkel nyitott ajtót. Amint meglátta, hogy én vagyok az a nyakamba ugrott, és zokogni kezdett. Szép lassan elkezdtem bemenni a szóbába, és magam mögött bezártam az ajtót. Utána én is szorosan átöleltem őt, és próbáltam megnyugtatni. Szegény nagyon ki volt bukva. De legalább én megnyugodtam, mert láttam, hogy biztonságban van, és semmi komoly baja sincsen. Innentől kezdve csak lelkileg kell támogatni. Ami az én feladatom, mert részben én váltottam ki belőle ezt a reakciót.